Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. 69 Nyáry Pál: Nem azért szólalok fel, hogy azok számát, kik tisztán a „fölséges császár" vagy : „fölséges úr" ezímzést pártolják, egygyel szaporítsam, hanem azért, mivel ugy látom, hogy a discussio alatt az első felszólalás alkalmával közömbösnek tetszett tárgy nagyon érdekessé lett, még pedig felfogásom szerint azért, mert ime, midőn arról van szó, hogy mikép szólítsuk meg a tényleges hatalmat, itt igen nagy érvet találhatnának azok, kik csak határozatot akartak első felszólalásukban; (Halljuk!) mert még is csak furcsa az, mikor valakinek czímét nem tudjuk eltalálni; és ebből nem is igen következtethetjük azt, hogy ahhoz felírni lehet, mert mindenek előtt, ha valakihez fel akarok írni, tudnom kell, hogy kihez írok. (Tetszés.) Nem czélom az átalános vitatkozásra visszamenni, de mondom, hogy ez minden esetre igen érdekes érv azokra nézve, kik a határozatot pártolták, s mutatja, hogy nekünk volt igazságunk, mert ime czímet nem találunk; de viszont tisztába hozza és kimutatja azt, hogy ezen fölírat nem olyan, mint a többi közönséges föliratok, melyek 1848 előtt sérelmek ügyében intéztettek a megsértett törvények visszaállítására nézve a fölséghez; a nehézség e czím fölött kimutatja azon rendkívüli helyzetet, melyben vagyunk, ugy hogy akár az egyik, akár a másik czímet adjuk a fölirásnak, mindig szükséges lesz constatirozni, hogy mi azon czím alatt mást, mint a tényleges hatalmat nem értünk. Ekkor azok aggodalma, kik a fölséges ur czímben Magyarország királyának czímét is bennfoglalva látják, más részről azok aggodalma is megszűnik, kik azt mondják, hogy a fölséges császár czímben benn látszik foglalva lenni azon: „Gresammt-Monarchie" a Magyarország beolvasztásával czímzett Ausztria. Már akár az egyik, akár a másik czím fogadtassák el, mindenesetre szükségesnek látom, hogy jegyzőkönyvben határozatilag kimondjuk, hogy ezen megszólítás alatt semmi egyebet nem értünk, mint a tényleges hatalmat. (Közhelyeslés, Fölkiáltások: Szavazzunk!) Kállay Ödön: Jelenleg a tényleges uralkodót magyar királynak nem nevezhetjük, de császárnak sem nevezhetjük, azért, mert nem tudom, hogy az örökös tartományok mi véleménynyel vannak e kérdés iránt. Nincsen előttem e részben semmi .acta, és igy nem tudhatom , vájjon az osztrák tartományok a jelenleg tényleg uralkodót császáruknak elismerik-e ? Azon czím pedig, hogy „Fölséges ur" Európában elfogadott czím, s miután a jelenleg uralkodó az ausztriai örökös tartományoknak némely részeiben a császárságot gyakorolja s oly jogot is szerzett, melyhez ezen eszme: majestas, hozzá van kötve ; — ebből azt következtetem , hogy itt azon czím, mely Európában az uralkodók irányában használtatik, használható, és igy ha minden jogsérelmet és bajt el akarunk kerülni, használjuk a felszólításban a „Fölséges ur

a czímet. (Helyeslés; Szavazzunk!) Mihályi Gábor: Nyári Pál képviselő ur előadásának első részéhez magam is csatlakozom, hogy nem oly könnyű, mint első -tekintetre gondoltuk, ezen czím kérdését a császári megszólítással eldönteni. Emlékezzünk vissza Ferdinánd czímére, midőn hónapokig vitatkozott az országgyűlés, mig eldöntötte, mily czímet adjon neki. (Zaj.) Most sem lehet mást követnünk, mint őseink példáját. Mit mondtak 1791-ben az országos rendek? akkor a megszólítás ez volt: „sacratissima majestas". Ezen sacratissima szó magyar nyelven szokatlan, tehát midőn azt mondjuk „Fölséges császár" akkor oda kell mondani „király" is, mert a császár és király czím egyformán megilleti és igy tehát az egész felírásba az 1791-ik évi őseink példájokat követve kívánnám a felszólítást eszközölni és akként a czímet használni. (Szavazzunk!) Elnök: Ha figyelemmel nem hallgatjuk a szólani akarókat, ugy tovább fog tartani a tanácskozás, és ne vegyék rósz néven a képviselő urak, ha kijelentem, hogy ha a tanácskozás folyama továbbá is gátolva lesz, egy időre az ülést felfüggeszteni leszek kénytelen. Zsarnay Imre: Én az „Ur" szónak itt ellene vagyok, mert az „Ur" szó összeköttetésben van az aláírással, mert az „Ur" czím, mintegy szükségkép magában involválja azon eszmét; szolga, pedig ezen eszmét ugy gondolom itt senki sem fogja elfogadni. De az „Ur" szó Magyarországban csak egyszer fordult elő. Méltóztassanak visszaemlékezni, midőn Magyarországnak két királya volt, az ország határozta meg, hogy az egyik királynak adja meg az „Urunk" nevet, tehát az „Ur" szó diplomatice magában minden esetre hódolatot involvál, és igy én inkább a fölséges császáii czímet kívánom használni, miután abból önként kitűnik , hogy az Magyarországra nem vonatkozik. Csiky Sándor: Midőn a határozatra adtam szavamat, megvallom, hogy szemem előtt egyszersmind azon körülmény is lebegett, miszerint én a tényleges hatalomnak valódi czímét nem tudtam kigondolni. A képviselő ház most a fölött tanácskozik, hogy a czímezés minő legyen. Szerintem akár mondjuk császárnak, akár fölséges császár és királynak, akár fölséges urnák, az aggodalom mind a három nevezet irányában, ha akarjuk épen szándékosan elő idézni — alapos lehet; mégis csak meg kell egyszer állapodnunk, miután a folirás már elhatározva van, czím nélkül pedig a hatalomhoz írnunk nem lehet. Azt hiszem tehát, hogy az által legkevésbé sem fog veszélyeztetni nemzeti jogunk, s törvényeinkben szentesített igazunk, minélfogva csak törvényes királynak hódolhatunk; —• ha „fölséges Császár" czímet használunk, s a jegyzőkönyvben azon megjegyzéssel élünk, mit Nyáry Pál képviselő ur emiitett. (Helyeslés.) Egy képviselő: Ha tekintem a czímnek azon attribútumát, mely a tényleges hatalomhozi felszólalásból értetik és a czélját, mint Ürményi József képviselő ur kifejtette, azok oly attribútumok, melyek 0 fÖlségét osztrák császárságánál fogva megilletik, és e részben nem fogunk máskép megszabadulni, mint ha azon czímet is megemlítjük, mely a hatalmat magyarországhozi viszonyainál fogva is meg illeti, ilyen pélKépv. hál napi. II. k. ^®