Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-36

46 XXXVI. ülés 1861. június 4-kén. Es nem vala sikeretlen müködésök. Az ország rendéi 1722-ik évi június 27-én önkényt, szabad akaratból megajánlották, ünnepélyesen kijelentették, hogy a habsburgi ház fiága kihaltának esetére, az örökösödést a nőágra is kiterjesztik, olyképen, hogy a fiágnak kihaltával elsőben 0 Felségének Hl. Károlynak leány maradékaira, ezek kihaltával boldogult I. Józsefnek leány maradékaira, és ha ezek is kihalnának, néhai I. Leopoldtól származott leány maradékokra szálljon a magyar korona, és pedig mindenkor az O Felsége által örökös tartományaiban már megállapított elsőszülöttségi rend szerint. Kimondották továbbá, mind Magyarországra és a magyar korona országaira, mind az örökös tartományokra nézve együtt és viszonosan az elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtoklást; de határozottan kikötötték egyszersmind az ország törvényes önállásának, függetlenségének törvényeinek biztosítását, a koronázás előrebocsátásának, a királyi hitlevél kiadásának s a fejedelmi eskü letételének minden trónváltozásnáli szükséges voltát, és a leányág kihaltával a nemzetre visszaszállandó szabadválasztási jogot. Hatvan tagból álló küldöttség vitte meg a királynak az ország ajánlatát, ki azt minden föltételeivel együtt elfogadta és az ország gyűlésének befejeztével a törvényeket, melyekben a nőág örökösödésének ilyképeni megállapítása, s annak minden föltételei bennfoglaltatnak, 1723-évi július 19-én ünnepélyesen szentesítette. Ez lényege és alakja azon kétoldalú, ünnepélyes alapszerződésnek, melyet az 1848-ki törvények Magyarországra nézve sanctio pragmaticának neveztek; ez az, melyet már őseink 1790-ben is, de ugy hiszem 1741-ben is pragmatica sanctio néven említenek meg országos fölirataikban. Többen: (közbeszólnak) Itt nagy a légvonat! Elnök: Termünk kényelmetlen voltát mindnyájan érezzük. A légtisztogatást máskép e teremben nem lehet előidézni, mintha két ablak nyitva tartatik és ez légvonatot okoz. A karzatokra nézve nem tenne különbséget, miután a karzati közönség nem kötelességből van itt, leginkább tehát arra kell figyelni, hogy nekünk, kik kötelességből vagyunk itt, lehetlenné ne tétessék e kötelességünk teljesítése. En ugyan magam rendeltem meg az ablakok kinyitását; de miután a képviselő urak légvonatról panaszkodnak befogom azokat záratni; de a hőségről azután ne méltóztassanak panaszkodni. (Fölkiáltások: Maradjanak nyitva! Mások : Csukassanak be! Zaj.) (Fölkiáltások: Halljuk!) Deák Ferencz: Csak csukják be az ablakokat! (Halljuk! Halljuk!) (Folytatja) Három alapeszme van kimondva, mind az említett 1723-ki törvényekben, mind azon örökösödési szabályzatban, melyet Károly 1713~ik évi april 19-én megállapított, s az örökös tartományok utóbb mint sanctio pragmaticát elfogadtak. E három alapeszme a nöágnak örökösödése, az első szülöttségi sor, és a föloszthatatlan birtok? lásnak elve; e részben tehát a kettő egymással megegyezik. De más részről lényeges különbség van a két örökösödési rend között. (Halljuk! Halljuk!) Az 1713-iki april 19-iki szabályzat következőleg állapítja meg a nőág örökösödési rendét: „A fiágnak kihaltával örökösödjenek O Felségének Károlynak leánymaradéki, ennek kihaltával boldogult I. József Ő Felségének leány maradéki, s ha mind Károlynak, mind Józsefnek ágai kihalnak, az örökösödés 0 Felségének nővéreit (L Leopold leányait) és a felséges háznak minden egyéb ágait (Ihrer kais. Majestát Schwestern, und allén übrigen Linien des durchlauchtigsten Erzhauses) illesse az örökösödés. (Zaj. Halljuk!) A magyar törvény ellenben III. Károly és I. József leányág-ának kihaltával egyedül az I. Leopoldtól származó leánymaradékokra szorítja az örökösödést, s azt a fejedelmi ház egyéb ágaira ki nem terjeszti. (Zaj. Halljuk!) Megtörténhetnék tehát, hogy III. Károly, I. József, és I. Leopold leányágainak kihaltával a szabad választás joga az 1723-ik évi II. t. czikk szerint is a nemzetre visszaszálland, (Helyes! Helyes!) midőn az örökös tartományok az általok elfogadott 1713-ki april 19-ki szabályzat szerint a fejedelmi ház minden egyéb ágaihoz volnának lekötve; és ez nézetem szerint közjogilag fontos körülmény, (Igaz!) mert mutatja, mennyire nincs közöttünk és az örökös tartományok között realunio, mikor még az uralkodó háznak örökösödési joga is törvény szerint előbb megszakad nálunk, mint az örökös tartományokban. Megjegyzem itt azt, hogy Erdélyország is esak Károly, József és Leopold ágaira szorította a nőágnak megajánlott örökösödést. (Zaj.) Másik lényeges különbség: az örökösödés megajánlásához kötött, s a fejedelem által ünnepélyesen szentesített föltételek, melyeket fennebb, midőn a Magyarországra nézve megállapított örökösödési rendnek mint állami alapszerződésnek lényegéről s alakjáról szólottam, részletesebben elsoroltam volt. Miután Károly a nőág örökösödésének elfogadását tartományaiban keresztül vitte, külpolitikájának minden befolyását arra fordította, hogy azt a külhatalmak által is garantiroztassa. Sok fáradságba, sok áldozatokba került ez, ámbár több hatalmasság, félve a Bourbonház terjeszkedési vágyától, az európai súlyegyen fenntartására, s egyszersmind a még akkor elég hatalmas török birodalom elleni oltalomra szükségesnek vélték, hogy Károlynak birodalma a biztosított örökösödési rendre, és a feloszthatatlanság elvére támaszkodva, erős, nagy hatalom maradjon. Ezen garantiák nagy része, és a sok fáradság, sok áldozat mennyire voltak sikeresek, megmutatták később azon véres háborúk, miket Mária Theresiának folytatni kellett, hogy országait megtarthassa. (Igaz!) Igazolva lőnek Eugen savoyi herczegnek azon szavai, miket Károly császárnak mondott: „Több biztosságot nyújtana Fölségednek 100,000 katona, mint az európai hatalmasságok nagy részének garantiája. Nem akarom untatólag elősorolni, melyek voltak azon kisebb s nagyobb hatalmasságok., melyek