Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-36
44 XXXVI. ülés 1861. június 4-kén. fiágoni maradékai örökösödjenek, a fiágnak teljes kihaltával pedig a nöágra szálljon az örökösödés, megtartva mindig az elsőszülöttség sorát. Ezen szerződést, melyet „pacta suceessoria u-nak neveztek, ünnepélyes esküvel is szentesítették a szerződő felek. Az ekképen kötött szerződés csupán családi volt és a szerződő feleken kivül csak azokat kötelezhette, kikre nézve az örökösödést illetőleg rendelkezhetési joggal bírt a fejedelem. De azon tartományokban, melyekben az örökösödés egyedül a fiághoz kötve, köztörvény által volt megállapítva, e családi szerződés a köztörvényt meg nem változtatta. • . : .. ,: Károly 1704-ki január hóban Spanyolországba utazott, s ott június 26-án spanyol királynak kikiáltatott; de Anjoui Fülöp, XIV. Lajosnak második unokája is trónkövetelő volt, és a spanyol örökösödési háború változó sikerrel folyt éveken keresztül, míg végre Károly ellen fordult a harczi szerencse. Ezalatt. I.Leopoldnak 1705-ben május 5-én történt halálával annak elsőszülött fia I. József trónra lépett, német császárnak megválasztatott, s az 1687-diki II. t. czikknek értelmében Magyarország trónja is reá szállott. De már 1711-ben József fimaradók nélkül meghalálozván, az örökösödés annak minden birtokában törvény szerint testvérét Károlyt illette. : Károly sietve visszajött Spanyolországból, hol ügyei rósz fordulatot vettek.— Még azon évben német császárnak választatott, 1712-ben pedig magyar királynak koronáztatott meg. Látta Károly, hogy a spanyol koronát meg nem tarthatja, minden gondjait tehát arra fordította, hogy többi birtokait biztosíthassa. E czélra kettőt vélt főkép szükségesnek, az örökösödési rendnek még azon esetre is, ha fia nem születnék, családja javára kedvező megállapítását és a föloszthatlan birtoklás elvének állandósítását. 1713-ban tehát aprií 19-én összehivatta titkos tanácsát; 24 tag voltjelen, közöttük néhány magyar főúr is. Ezen titkos tanács előtt ő maga szóval előadta, miszerint még 1703-ban december 2-án közötte és boldogult édes apja I. Leopold és elhunyt fivére I. József között ünnepélyes szerződések köttettek a kölcsönös örökösödésre nézve, mely szerződéseket ott azonnal föl is olvastatott; elmondotta továbbá, hogy miután testvérének Józsefnek fiágoni magvaszakadtéval az összes birtok most már reá szállott, ő a fennemlített 1703-ik évi december 2-ki szerződések — pacta successoria — értelmében az örökösödési rendet jövendőre akkép szabályozza, miszerint az ő fiágon levő maradékai, ha pedig fia nem lenne, vagy azoknak fiágon magva szakadna, leány maradékai, és ha leány gyermekei sem volnának vagy kihalnának, elhunyt fivérének I. Józsefnek leányai s azok maradékai örökösödjenek a feloszthatatlan birtokban, megtartva mim dig az elsőszülöttség sorát. Ha pedig mind az ő ága, mind elhunyt fivérének I. Józsefnek ága egészen kihalnának , saját nővéreit — t. i. Leopoldnak leányait — és minden egyéb ágait a fejedelmi háznak („und allén übrigen Linien des durchlauchtigsten Erzhauses u ) illesse az örökösödés elsőszülöttség szerint. Ezeket előadván Károly 0 Felsége, felszólította tanácsosait., hogy szándékát tőlök kitelhetőleg támogassák, ugyanazért őket a titoktartási eskütől is fölmentette. Mindezek élő szóval adattak elő s az egésznek lefolyta jegyzőkönyvbe vezettetett, melyben a sanctio pragmatica nevezet sehol elő nem fordul; külön fejedelmi rendelet akkor nem adatott ki s a jegyzőkönyvet egyedül Schiek János György Frigyes udvari tanácsos ^ referendarius és „pro hoc actu caesaree et archiducaliter creatus nótárius publicus" irta alá. Ezen jegyzőkönyvből áll azon okmány, mely 1713-ban april 19-kén készült s mely utóbb sanctio pragmaticának neveztetett, ámbár mint említem, abban e nevezetnek még nyoma sincs. Megjegyzésre méltó itt azon körülmény, hogy közel egy évvel azelőtt 1712-ben Horvátországnak Zágrábban összegyűlt rendéi, Pálffy János bánnak és Eszterházy Imre zágrábi püspöknek ajánlatára, Horvátországra nézve az örökösödést a habsburgi ház fiágának kihaltával a nőágra is átruházták és azt kívánták, hogy Horvátországban mindig az örökösödjék, ki Ausztriát, Steierországot és Karnioliát birandja. Világos ebből, hogy Károly már 1713 előtt is foglalkozott szándékának valósításával s Horvátországban tétetett az első kísérlet. Feltűnő pedig az, hogy a horvátok nem az egész birodalomnak s nem is a magyar korona országainak feloszthatatlanságát kötötték ki. Károly jól tudta, hogy a családi „pacta successoria Cí-k és az ő önhatalmú szabályzata czélját még nem biztosítják, még talán azon tartományokra nézve sem, melyekben az örökösödés fölött végrendeletileg is jogosan vélt rendelkezhetni, annál kevésbbé azokban, melyekben az örökösödés rendét a köztörvény határozta meg. Ugyanazért fontos volt reá nézve Horvátország emiitett ajánlata, mely minden tartományok között első nyilatkozott a nőági örökösödés mellett, ámbár azt nem egészen Károly szándékának szellemében tette, a mennyiben a feloszthatlanság elvét nem az egész birodalomra terjesztette ki. Károlynak, ki több évekkel azelőtt házasodott, még gyermeke nem volt, de a 28 éves férfiú még figyermeket is remélhetett. Ezen körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az említett első lépések után éveken keresztül, — világosan legalább — semmi nem történt a női örökösödés érdekében, sőt 1715-ben a magyar országgyűlésen minden nehézség nélkül szentesitette a király a HL czikknek azon rendeletét, hogy a habsburgi ház fiágának kihaltával a szabad választás joga Magyarországra ismét visszaszálljon. Mi ellen Horvátországnak jelen volt követei sem emeltek szót, ámbár ők a nőágnak már évek előtt megalánlották az örökösödést. 1716-ban Károlynak fia született, ki azonban csakhamar meghalt. 1717-ben született Mária Terézia. Ezen időtől fogva erélyesebb munkásságot látunk a női örökösödés megállapítása körül
