Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 33 De kérdem a tisztelt képviselő házat vájjon az autocrat álláspontnak e kényszerű feladása elegendő biztositék-e a nemzetnek arra, hogy a tényleges hatalom nemcsak az absolutismussal végkép számolt, hanem egyszersmind hazánkban az elhagyott legitimitás terét is visszafoglalta légyen? pedig — hitem szerint — ez a kiengesztelődésnek a eonditio sine qua non-ja, s a hatalom, mely 11 év alatt annyi sebeket ejtett, kell, hogy őszinte jó akaratának, loyalitásának tettekben nyilvánult bizonyítványait adja. (IJgy van!) Hol vannak ezen bizonyítványok. Az october 20-ki diplomában kétségtelenül nincsenek. Kétlem, hogy az absolut uralom refrain-jének eme legelső lazítását valaki legitim állapotunk restitutiojával azonosnak tartsa, s ha abban valaki valami concessiót látna, az a február 26-ki pátens által teljesen paralysálva van. Avagy talán felhagytak az amalgamisáló s mindent összpontosító politikával, melyet 11 évi absolut uralom minden kigondolható eszközeivel sikeresíteni nem birtak ? Május 1-sóje után azt tartom senki magát illusiókban nem ringathatja; mindenki tudhatja, hogy a beolvasztási politika ép oly eonsequentiával folytattatik, mint az előtt, s ha a nagy tragoediában a szereplők s díszítmény változott is, a szerep csak a régi: az erőszak és terrorismus. Erős hit kellene hozzá, a hatalom eljárásából azon következtetést vonni ki, hogy az a kiengesztelődés felé vezet, hogy az független autonómiánk elismerését, s a felbomlott államhatalmak egyensúlyának helyreállítását czélozza; mi történelmi jogainkra, szentesített törvényeinkre, pactum conventumainkra hivatkozunk: ők merev negatioi a mi történelmi jogainknak; szentesített törvényeinket elavultaknak , pactum conventumainkat széttépett rongyoknak tartják, hivatkoznak egyedül fegyverük élére, pedig nem hiszem, hogy jogbitorlás, s az emberi s positiv jogoknak 11 évi profanatioja elegendő jogczím lehetne ősi jogaink csak momentán elidősitósére is. Nyilvánvaló, hogy ők e pillanatban is Brennus mérőjét tartják kezeikben, s jogainkat kardjuk rideg vasával ellensúlyozzák s azt dörgik füleinkbe: jaj a legyőzötteknek ! Nem tehetek róla, — talán igen nagy pessimismus — de én october 20-át nem nézhetem azon caleidoscopon át, melyen keresztül tekintve Zichy képviselő ur oly loyalis nyilatkozatra ragadtatott. En a hatalmat e perczben is a legotrombább despotismus terén látom, mely nyomasztóbb mint 11 év alatt volt, mert a szolgaság siri csendje helyett a katonai despotismust s a nyílt erőszakot juttatta érvényre, (Ugy van!) s én részemről szívesebben tűrtem volna a sötét börtönt kora szabadulás reményével, mintsem a leélt decennium után a hazát ily kétségbeejtő állapotba taszíttatva láttam, s ha a hatalom tul a Lajthán némi szabadsági álarczot öltött is, az a mi helyzetünkön mit sem változtat; a történet és saját élettapasztalatunk eléggé meggyőzött minket arról, hogy nincs nyomasztóbb despotismus , mint az, mely a szabadság álarcza alatt gyakoroltatik. (Zaj.) Ez szerintem a hatalom álláspontja. Lássuk ezzel szemben a nemzet álláspontját. (Zaj.) Mi éreztük — tisztelt képviselők! hogy a türhetlen szolgaság megmérgezi az emberi léteit; annak légkörében a fényes nappal is sötét éjjé változik, s ki egyszer élvezé a szabad polgári élet magasztos örömét: abban ellenállhatlan az ösztön, széttépni a szolgaság kötelmeit. Nyomott polgári viszonyai között mint bolygó fény merült fel a nemzet előtt az october 20-ki kézirat, a nemzet előtt egy ismeretlen terrain nyílt meg, s kétkedés szállta meg, vájjon megkisértse-e kibontakozni nyomasztott állapotából. Mindenki érezte, hogy october 20-ka hazánkban nem a legitim állapot restitutioja, de mindenki érzette egyszersmind azt is, hogy az az absolut uralom inertiájának nyilt bevallása, s hogy annálfogva hazánkban a törvényes állapot visszaállítása tekintetében egy lépést merni lehet. Kilépett szenvedőleges állásából a nemzet, s egy lépést tett alkotmányossága felé; de nem azon irányban, melyet számára a hatalom kijelölt, nem az october 20-ki alapon, hanem az 1848-ki törvények védpaizsa alatt visszaállítá megyerendszerét. A hatalom, melynek szinte saját czéljai voltak, egybehívá a magyar országgyűlést, ugyancsak az october 20-ki alapon, nem azért, hogy elősegítse alkotmányos törekvéseinket, hanem mert abban alkalmas eszközt vélt, bennünket verembejuttatni. A nemzet ügyes tapintata ismét kikerülé az octroy-k veszélyes zátonyát; tisztán az 1848-ki alapon alapítá meg a magyar országgyűlést. Az october 20-ki nagy aenigmát csakhamar megoldá a február 26-ki Sphynx; szemeink előtt szétfoszlott a sürü ködfátyol, s az osztrák politica demasquirozva egész naivságában állott előttünk; alkalmunk nvilt felismerni a politicai situatiót, felismerni azt, miszerint october 20-ka nem bűnbánó politikának engesztelő kifolyása, hanem uj ármány hálója, melylyel bennünket a birodalmi egységbe kivannak csempészni. Eddig haladtunk tisztelt képviselők, de nem az osztrák homok sivatagján, hanem 1848-ki töivényeink alapján s ösvényén; szembekötősdit többé a hatalommal nem játszhatunk: ők is felismerték a helyzetet s tudják, hogy e testületben az óhajtott birodalmi egységhez kivántató birodalmi tanácselemeket feltalálni nem fogják, tehát további alkotmányos s cselekvőleges lépéseink útjába akadályokat gördítenek. A kérdés tehát az: vájjon hatalmunkban áll-e további cselekvőleges fellépés által elhárítani az akadályokat, avagy, ez lehető nem lévén, nem helyesebb-e visszavonulni ama védelmi positióba. a melyet 11 év alatt át a nemzet elfoglalva tartott. (Zaj.) Azon nemét az activ fellépésnek, mely az akadályokat anyagi erő alkalmazásával hárítaná el, e pillanatban ajánlani valamint senki, ugy én sem merném; nem azért, mintha egyetértenék azokkal, kik folyvást physikai s materialis gyöngesógeinket tüntetik elő, s az óvatosság ürügye alatt elölni akarják a nemzetnek önerejébeni minden hitét s bizalmát, s leginkább előkészítik a szolgaságra; nem azért, mintha, Eépv, náa napi. II, k. "