Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. 275 uj rendeletek, hanem korábbi törvényeinknek, — névszerint az 1830: 8-dik, 1840-ik: 6-dik, s 1844-dik évi 2-dik törvényczikkelyeknek folytonos gyakorlat által is szentesitett következései. De ha az 1848-diki törvények nem magyar ajkú nemzetiségek jogait s érdekeit csakugyan annyira sértették volna is; mit tett az absolut rendszer azon sértett jogok visszaállítására, s a népek nemzetiségi érdekeinek oltalmára, midőn 1849-ben a magyar alkotmányt, s az ország minden törvényeit felfüggesztette? (Igaz! Halljuk!) Kimondotta a nemzetiségek egyenjogúságát, és ezt az által valósította, hogy mindenütt, minden nemzetiségre nézve, törvénykezésben, közigazgatásban és iskolákban a német rendszert, és a német nyelvet hozta be. (Úgy van!) — Még a szerb vajdaság is, mely a szerb nemzet kedveért állíttatott fel, egyedül csak nevére volt szerb. (Úgy van!) És még jelenleg is Csehországban, Gallicziában, és az örökös tartományok több részeiben minő politikai kedvezésekben részesülnek nyelvökre nézve a nem német ajkú lakosok, ámbár azon országok népességének túlnyomó számát képezik ? A közigazgatás és törvénykezés, sőt még a felsőbb oktatás is nem német nyelven vitetik-e mindazon országokban? s vannak-e ott a németen kivül más nemzetiségek érdekei lényegben inkább méltányolva, s jobban biztosítva, mint hazánkban bár mikor voltak. (Közhelyeslés.) Egyébiránt alig van állam Európában, melynek népessége többféle nemzetiségekhez nem tartoznék, s vannak államok, melyekben tetemes a más nemzetiségűek száma. — Es mi nyíltan merjük állítani, hogy azok legnagyobb részében a többféle nemzetiségek jogai s érdekei több méltánylást, s több biztositást nem találnak, mint nálunk eddig is találtak. (Úgy van! Igaz!) Bátran kérdezhetjük azt is, hogy a magyarországi románok és szlávok nemzetiségi jogaikra s érdekeikre nézve rosszabb állapotban vannak-e Magyarországban, mint azon számos románok, kik Görögországban és Oroszországban, s azon szlávok, kik Németországban laknak ? De tudjuk mi azt, hogy a mind inkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet érdemel, s nem lehet azt a múlt időknek és régibb töryényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk felejtem, hogy Magyarország nem magyar ajkú lakosai, szintúgy Magyarország polgárai, s mi őszinte készséggel akarjuk mind azt, a mit e részben az ő érdekeik, s a haza közérdeke megkíván, törvény által biztositani. (Közhelyeslés.) Ha Felséged kezdetben már meghívta volna jelen országgyűlésünkre mindazokat, kik a törvény szerint meghívandók valának, s a kiegészített országgyűlés azonnal törvények alkotásához foghatott volna, már eddig" a nemzetiségi érdekek biztosítását illetőleg törvényjavaslataink Felséged elébe volnának terjesztve. (Úgy van!) — Sőt mi azon reményben, hogy az országgyűlés mielébb ki fog egészíttetni, már bizottmányt is neveztünk ki, mely az e részben szükséges előmunkálatokat megtegye, s a teendők iránt javaslatot készítsen, és e bizottmány munkáját már be is fejezte. — De Felséged az országgyűlésének kiegészítését most is megtagadja; a ki nem egészitett országgyűlés pedig miként bocsátkozhatik törvények végleges alkotásába különösen oly tárgyak fölött, (Halljuk!) melyek a meg nem hivottakat leginkább érdeklik, s melyeknél épen azok kívánatit kell főkép figyelembe Venni. (Közhelyeslés.) A szerbeknek azon kivánataira nézve, miket ők. —- mint a legmagasabb királyi leirat mondja — ősi kiváltságaikra, jogaikra, s nemzetiségi érdekeik biztosítására vonatkozólag nemzeti gyülekezetükben kifejtettek, s mikre nézve Felséged még csak ezután kívánja előterjesztéseit s intézkedéseit az országgyűlése elébe juttatni; — ugyanazokat ismételjük, miket fenntebb a nemzetiségekre nézve kijelentettünk. A trónróli lemondást illetőleg (Halljuk! Halljuk!) Felséged még azon egyszerű méltányos és szorosan törvényes kivánatunkat is megtagadja, mit erre nézve első feliratunkban kifejtettünk. — De mi soha el nem fogadhatjuk azon nézetet, hogy Magyarország az ausztriai császárságnak provincziája. — Ausztria császára egyszersmind Magyarország királya — de nem ugy, s nem azért, mert császára Ausztriának, hanem egyedül azért, mert a sanctio pragmatica szerint a két külön trón ugyanazon egy fejedelmet illeti. (Ugy van!) Midőn I. Ferencz császár O Felsége 1804-ben az ausztriai császári czímet fölvette, egyszersmind határozottan kijelentette azt is, hogy ezáltal Magyarországnak alkotmányos jogviszonyai semmi részben változást nem szenvednek. Magyarországnak alkotmánya s önállása tehát továbbra is sértetlenül maradott, és ezen alkotmányos önállásnak szoros következése az, hogy a magyar királynak trónróli lemondása csak az ország tudtával s hozzájárulásával történhetik. Mi a helyzet sajátságát s nehézségeit méltányolva csak azt kívántuk , hogy az annak idejében elmulasztott előleges értesítés legalább utólagosan, forma szerint pótoltassák. •— Kivántuk ezt az ország jövendő biztosításának tekintetéből, és ugyanazon tekintetből kötelességünk ahhoz továbbra is szorosan ragaszkodni. (Ugy van!) A politikai vádak folytán elitélt és száműzött vagy elzárt honfitársainkra nézve is újra ismételjük mindazokat, miket első feliratunkban kifejtettünk. (Helyes!) Elnök: Mindazon élénk figyelem mellett, melylyel az indítványt mindnyájan oly szívesen hallgatjuk , ugy vélem, hogy a felolvasó urak magok is el lesznek már egy kissé a huzamos olvasás által fáradva: (Zaj) amiatt talán az ülést fel lehetne néhány perezre függeszteni? (Felkiáltások: Jó lesz! Más oldalról: Nem lehet! Olvassa más! Zaj. Halljuk!) Deák Ferencz: (A felirat felolvasását következőleg folytatja:) Ezek azok, miket a legmagasabb királyi leiratnak részleteire tisztelettel s őszintén előadni kötelességünknek tartottunk. Ismételjük Magyarország közjogának törvényes alapelveit: 69*