Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-63
276 LXIII. Ülés 1861. augustus 8-kán. C \ A pragmatica sanctio, melyet a magyar nemzet a magyar királylyal 1723-dik évben a trónörökösödés fölött önként és szabad akaratból kötött, valóságos állami alapszerződés, mely szorosan viszonyos kötelezettségeket foglal magában. Az emiitett sanctio pragmatica, midőn egy részről az uralkodóház nőágára is átruházza a trónöröklés jogát; más részről határozottan kiköti: hogy a király Magyarországban máskép ne uralkodjék, s ne kormányozzon, mint .magának az országnak eddig alkotott, vagy jövendőben országgyűlésikig alkotandó saját törvényei szerint; más tartományok kormányzati módját Magyarországba be ne hozhassa; uralkodásának kezdetekor magát mindég törvényesen megkoronáztassa; koronázása előtt ünnepélyes királyi hitlevelet adjon ki, s abban az országot biztosítsa, hogy annak területi épségét, jogait, szabadságát, s törvényeit sértetlenül fenn fogja tartani, s mindezeket királyi esküvel is szentesitse; végre ha O Felségének I. Leopold császár és királynak minden maradéka nőágban is kihalna , visszaszálljon ismét az országra azon ősi törvényes jog, miszerint királyát szabódon választhassa. A sanctio pragmatica szerint Magyarország és az örökös tartományok között semmi más kapcsolat nem létezik, mint az uralkodóháznak ugyanazonossága, s az egyedül erre alapított feloszthatlan s elválhatlan birtoklás, Magyarországban az 1741-ik évi 4-ik és 1790-ik évi 3-ik törvényczikkek szerint csak a törvényesen koronázott király gyakorolhatja a legfőbb királyi jogokat. Magyarországban az 1790-dik évi 3-dik törvényczikk szerint a trónörökös, kit az öröklésnek reá nézve megtörtént megnyílásától fogva Magyarország örökös királyának (hereditarius rex Hungáriáé) nevez a törvény, tartozik a trón megüresedésének napjától számítandó hat hónap alatt magát törvényesen megkoronáztatni , s ezen időközben is csak az ország alkotmányával egyezőleg kormányozhat. Magyarország az 1790-ik évi 10-ik törvényczikk szerint szabad ország S\ kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs (nulli alteri regno áut populo obnoxium); hanem önállással és saját alkotmánynyal bír, mely szerint törvényesen koronázott királya által saját törvényei szerint kormányozandó, s igazgatandó (regendum et gubernandum). Magyarországban az 1790-dik évi 12-dik törvényczikk szerint is a törvényalkotási, magyarázási, s eltörlési jog a törvényesen koronázott fejedelmet, és a törvényesen egybegyűlt országgyűlést együtt s közösen illeti, s ezen jog országgyűlésen kívül nem gyakorolható. A végrehajtó hatalmat pedig 0 Felsége csak a törvények értelmében gyakorolhatja. Magyarországban az 1715-dik évi 8-dik és az 1827-dik évi 4-dik törvényczikkek szerint a közadónak ? és bármi egyéb segélyezéseknek, és a katonaujonczokuak megajánlása, s meghatározása egész terjedelmében az országgyűlést illeti, s attól soha semmi szín alatt, még szükség esetében sem- vonathatik el. Országgyűlésen kívül sem adót kivetni vagy felemelni, sem katonaujonczokat állítani nem szabad. (Fölkiáltások: Nagy a hőség! ki kellene nyitni az oldalablakokát! Nem lehet! Halljuk!) De Felséged, midőn egy részről a sanctio pragmaticában megállapított örökösödési jogánál fogva törvényes megkoronáztatását kívánja , más részről az örökösödési jognak, s törvényes koronázásnak ugyanazon pragmatica sanctioban kikötött feltételeit mellőzi; az absolut hatalommal felfüggesztett magyar alkotmányt, melynek sértetlen fenntartása a pragmatica sanctio egyik feltétele, nem teljes épségében, hanem csak némely részeire nézve akarja visszaállítani, s azt kívánja, hogy a nemzet mondjon le alkotmányos jogainak leglényegesebb részéről, (ügy van l) Felséged a fejedelmi teljhatalommal kiadott october 20-iki császári diplomát és február 26-diki pátenst a nemzetnek előleges beleegyezése nélkül önhatalmával tettleg Magyarországra is kiterjeszti, s alaptörvényeknek nevezve azokat, tőlünk is azt kívánja, hogy országgyűlési tanácskozásainkat s határozatinkat min-, denben azokhoz alkalmazzuk. (Igaz !) Felséged Magyarországot is azon birodalmi tanácsnak hatalma alá rendeli, melyet fejedelmi teljhatalmával Magyarország tudta, s hozzájárulása nélkül felállított. — Az adó és katonaállitás meghatározásának , s általában a legfontosabb közügyek feletti törvényhozásnak jogát, melyet Magyarország mindég saját országgyűlésén gyakorlott. azon birodalmi tanácsra ruházta át, s nem kérdezve, nem várva a nemzet beleegyezését , egyenesen és határozottan oda utasítja az országgyűlését s hogy a birodalmi tanácshoz haladék nélkül válaszszon és küldjön a pátensben meghatározott számú képviselőket. (Nem megyünk!) Ezen legmagasabb rendelkezésekben teljesen mellőztetik a sanctio pragmaticának azon feltétele, miszerint Magyarországot a fejedelem csak az országnak eddig alkotott, s ezután országgyülésileg alkotandó törvényei szerint kormányozhatja, — s nem vétetik tekintetbe a törvény azon rendelete, hogy „Magyarország szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem önállással és saját alkotmánynyal bír." — Felséged ezen legmagasabb rendeletek által ősi alkotmányunkat lényegében átalakítja, uj törvényhozási rendszert, uj alaptörvényeket octroyroz, s ekkép az öszves törvényhozó hatalmat, mely a fejedelmet és nemzetet együtt s közösen illeti, egyedül maga gyakorolja. (Ugy van!) Felséged .határozottan kijelenti, hogy szentesitett törvényeinknek egy részét el nem ismeri, jövőre sem fogja elismerni, s azoknak elismerésére magát személyesen kötelezettnek se tartja; (Zúgás) s kijelenti
