Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

274 LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. ujabb rendelkezést nem tettek az emiitett törvények. Horvátország követei hajdan latinul szóltak Magyarország gyűlésén; de 1847-dik évben a horvát tartományi gyűlésnek egyenes utasításából kijelentették, hogy jövendőben magyarul fognak szólani, s igy Horvátország egyenes beleegyezésével lett egyedül magyar az országgyűlési tanácskozások nyelve. A közigazgatás körében pedig Horvátországtól nem is kivántatott, hogy a magyar nyelvet használja. Ezek szerint méltán ismételhetjük, hogy Magyarország Horvátország jogait sértem nem kívánta., s tekintve, hogy annak követei tettleges részt vettek az említett törvények alkotásában, nem is hitte, hogy azok által Horvátország sértve érezhesse magát. Honnan eredtek, s mikép alakultak az akkori fájdalmas események, — arról egykor az elfogulatlan történelem fog csak ítéletet mondhatni. (Zúgás; Halljuk!) —Jelenleg azonban kétségtelennek látszik az. hogy Horvátország tágítani kívánja azon kapcsolatot, mi századokon keresztül Magyarországhoz kötötte. Mi sokkal inkább méltányoljuk érdekeit és kivánatait, mint hogy készek ne volnánk erre nézve vele bármikor értekezletbe bocsátkozni, s a kapcsolatnak fentartása, vagy méltányos átalakítása rajtunk nem múlik. De ha Horvátország tőlünk végkép el akar szakadni, s az osztrák tartományok sorába lépve, azoknak törvényhozása, s kormányzata alatt akarna állani, mit azonban a horvát nemzet alkotmányos érzelmeinél fogva lehetőnek nem tartunk, mi azt nem gátolhatnánk, — hanem törvényesnek s alkotmányosnak részünkről nem tekinthetjük, s bele nem egyezhetünk; mert jogosítva nem vagyunk szent István koronájának birodalmát szétdarabolni. (Közhelyeslés.) Fiuménak, s a határőrvidéknek első feliratunkban sürgetett meghívására vonatkozólag semmit nem válaszol ugyan a legmagasabb királyi leirat, — de kivánatunk tettleg megtagadtatik, a mennyiben a sürgetett meghivatás még most sem történt meg, pedig mind Fiume, mind a határőrvidék törvény szerint kiegészítő részei az országgyűlésnek. Fiume kotábban külön territórium volt, s önállással bírt. — A sanctio pragmaticát is külön s önállólag fogadta el, sokkal későbben mint, Horvátország, s két évvel későbben mint Magyarország. 0 Felsége Mária Therézia 1779-ben april 23-kán Fiumét királyi pecsétes levelével ünnepélyesen szabad révpartnak nyilvánítván, azt saját kívánatára Magyarországhoz kapcsolta. (Ugy van!) A királyi levélnek következő szavai: „Urbs haec commercialis Fluminensis sancti Viti cum districtu suo tamquam separatum sacrae Regni Hungáriáé Coronae adnexum corpus porro quoque consideretur, atque ita in omnibus tractetur, neque cum alio Buccarano velut ad Regnum Croatiae ab incunabulis ipsis pertinente districtu ulla ratione commisceatur," —világosan bizonyítják, miszerint Fiume nem Horvátország által, hanem egyenesen és közvetlenül kapcsoltatott Magyarországhoz. (Úgy van!) — Magyarország törvényhozása 1807-dik évi 4-dik törvényczikkben hivatkozva 0 Felségének Mária Theréziának fent említett királyi levelére, Fiúménak Magyarországba lett bekebelezését ujabban kimondta, s Fiume kormányzójának a felső táblánál. követeinek pedig az alsó táblánál országgyűlési ülést és szavazatot adott.. Ezek folytán Fiume mindég Magyarországhoz tartozott, s Horvátországtól és a báni hatóságtól függetlenül Magyarországnak volt kiegészítő része. — Az absolut rendszer, mely minden alkotmányt felfüggesztett , Fiumét is tettleg elszakasztotta Magyarországtól, s azt önhatalmával Horvátországhoz csatolta. De Magyarország visszaköveteli törvényes jogait, s visszaköveteli ezt Fiume maga is, mely — mint közönségesen tudva van, ismételve kijelentette, hogy magát Magyarország kiegészítő részének tekinti, Horvátországhoz jogilag nem tartozik, s ahoz tartozni nem is óhajt, s Magyarországhoz! visszakapcsoltatását sürgeti. (Helyes! Éljen Fiume!) E kettős kívánatnak váratlan megtagadása, világosan ellenkezik alaptörvényeinkkel, különösen az 1715-dik évi 3-dik törvényczikkelylyel és a királyi hitlevelekkel, mik az ország területi épségének sértetlen fentartását biztosítják. A határőrvidékek is kiegészítő részei az országgyűlésének, s az 1848-dik évi 5-dik törvényczikk értelmében arra ok is meghívandók lettek volna. De nem csak a törvénynyel, hanem a méltányossággal is ellenkezik az, hogy midőn a birodalom minden népeinek alkotmány adatott, vagy igértetett, — a határőrvidék el legyen zárva az alkotmány jótéteményeinek élvezetétől, s azon honpolgárok, kiket az ország védelmének terhe sokkal súlyosabban nyom, mint másokat, s a katonai rendszernek szükséges szigora is korlátol egyéni szabadságukban, részt ne vehessenek a törvényhozásban, mire a hon más polgárainak jogot ád az alkotmány. Felszólítja Felséged az országgyűlését, hogy Magyarország nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait biztosító törvényjavaslatok tárgyalásához fogjon. Mmdenekelőtt alaptalannak nyilvánítjuk azon vádat, hogy az 1848-diki törvények Magyarország nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait sértették. Sok czélszerű intézkedést állapítottak meg ezen törvények a nép javára, s a hűbéri viszonyok megszüntetésével sok terhes kötelezettséget szüntettek meg. Megállapitorták az egyenjogúságot, kiterjesztették minden osztályra a polgári s politicai jogokat, s a népnek millióit a hon szabad polgáraivá tették; és mindezen jótékony intézkedésekben egyenlően részesítettek minden nemzetiségeket. (Ugy van! Igaz !) Nyelvre és nemzetiségre vonatkozólag pedig semmi ujabb rendelkezést nem foglalnak magukban az említett törvények. Megemlittetik ugyan az 5-dik törvényczikknek 3-dik szakaszában, miszerint a törvényhozás nyelve egyedül magyar; — a 16-dik ezikk 2-dik szakaszának e) pontja alatt pedig ugyan ez mondatik a megyei gyűlések tanácskozási nyelvére nézve. De mindezek nem valának