Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. 271 gyakorlása ? Az alkotmányos törvényhozás fogalmából következik, hogy új törvények alkotásánál, a mi ben a törvényhozó hatalmat közösen gyakorló két fél meg nem tud egyezni, az törvény nem lehet; szentesitett törvények módosításánál vagy eltörlésénél pedig, a mely részben a mődositást Vagy eltörlést mind a két fél el nem fogadja, azon részben a törvény megtartja kötelező erejét s érvényét. (Közhelyeslés) — De Felséged fentebbi kijelentése szerint, ha netalán az említett törvényeknek valamely pontját, melyet Felséged módosítani, vagy eltöröltetni kivan, az ország módosítani, vagy eltörleni nem akarná is, az megszűnnék érvényes törvény lenni. És igy Felséged a törvényhozó hatalmat tettleg egyedül maga gyakorolná, s az ország gyűlésének nem volna egyéb joga, mint a fejedelmi parancsot registrálni, mit akár teljesítene, akár nem, a szentesített törvényekből csak az maradna fenn, mit azokból időnként meghagyna az absolut fejedelmi akarat. (Ugy van! Igaz!) Módosítani, vagy megszüntetni csak fennálló törvényt lehet; Felséged pedig az 1848-diki törvényeknek módosítására, s illetőleg megszüntetésére, szólítja fel az országgyűlést, (Derültség) Ha azon törvénvek jogilag sem állanak fenn, a módosítás, vagy megszüntetés lehetetlen, vagy legalább felesleges volna; ha pedig jogilag fenállanak, — mit kétségbe vonni nem lehet, — végre is kell hajtatniuk, minek eszközlése a királyi hatalom legmagasabb köréhez tartozik. (Ugy van!) Mielőtt tehát az országgyűlés azon törvények módositását, vagy bármi részbeni eltörlését, tanácskozásainak, és országgyűlési kölcsönös értekezleteknek tárgyává tehetné, múlhatatlanul szükséges, hogy azoknak alkotmányellenes felfüggesztése tettleg megszüntessék. (Helyes!). Es, úgy látszik. Felséged azon eljárást, miszerint némely törvényeket újabban megerősít, másokat pedig el nem ismer, nemcsak az 1848-ki törvényekre szorítja, hanem azt korábbi törvényeinkre is kiterjeszti. (Ugy van! Igaz!) Ugyanis megerősítésében világosan belefoglalja az általános birtok- és hivatalképességet is, mit nem 1848-ban, hanem 1844-ben állapított meg az országgyűlés; az el nem ismerést pedig az 1848-ki törvényeken kívül tettleg kiterjeszti régibb, s leglényegesebb törvényeinkre is, midőn azokat önhatalmával módosítja, s a nemzet befolyása nélkül kiadott császári diplomához és pátensekhez alkalmazva, önhatalmával átalakítja. (Ugy van!) Ilyenek többek között a törvényhozó hatalom közös gyakorlatáról szóló 1790-ikévi 12-ik törvény czikk; az ország függetlenségét biztosító 1790: 10., — az adó és katonaság meghatározását egész terjedelmében a magyar országgyűlés köréhez tartozónak rendelő 1745: 8., — 1790:19., és 1827-ik évi 4 ik törvényczikkelyek. (Szalay Lászlót a felolvasásban Deák Ferencz ismét fölváltja és következőleg folytatja) S valóban a legmagasabb királyi leiratból azt sem érthetjük: érvényeseknek akarja-e tekinteni Felséged törvényeinknek azon részét, mikről ujjabban ki nem mondja, hogy azokat meg nem erősítette, — azt sem tudhatjuk: az el nem ismerés s a tettleges eltörlés meddig fog terjedni, hol fog megállani. (Derültség) Engedje Felséged tisztelettel ismételnünk, hogy mindez a, sanctio pragmaticával csakugyan ellenkezik. De leginkább megdöbbentő volt reánk, sugyhiszszük az összes birodalomnak minden alkotmányos érzelmű polgárára nézve azon alkotmányellenes elvnek kimondása; hogy Felséged „az 1848-/fo" törvények el~~~ ismerésére magát személyesen kötelezettnek nem tartja." (Halljuk! Halijuk!) Ha joga van a fejedelemnek az elődje által szentesitett törvényeket maga személyére nézve kötelezőknek nem ismerni, mi lesz akkor alkotmányunknak, az ország törvényes szabadságának, s alkotott és alkotandó törvényeinek biztositéka? mire támaszkodnak a birodalom azon népei, melyeknek Felséged alkotmányos szabadságot adott, ezen szabadságnak tartósságára nézve? (Ugy van!) Felségednek bármelyik utódja hasonlóul azt mondhatja, hogy egyik vagy másik alkotmányt, mit elődje szentesitett, a birodalom érdekeivel s nagyhatalmi állásával megegyezhetőnek nem tartván, azt maga személyére nézve kötelezőnek nem tekinti. (Igaz!) Törüljük ki az alkotmányból a kötelezettségnek azon folytonosságát, mely nemzedékről nemzedékre száll, s a fejedelmekre ugy, mint népekre egyaránt kiterjed: minden alkotmányosság s minden államnak biztossága az események játéka leend. Ezen folytonosság az alapja mind a nép szabadságának, mind a fejedelem trón jának, s örökösödési jogának. (Ugy van!) Ezen folytonosságnak tagadása megsemmisíti azon közvetítő erőt, mely nélkül az érdekek összeütközésénél minden kérdés csak az önkény hatalmával, vagy a fegyver élével volna megoldható, s mely nélkül a népeknek és fejedelmeknek nem volna egyéb választásuk, mint absolut uralkodás vagy forradalom. — E jótékony közvetítő erő a jognak állandóságába vetett hit és bizalom, mi a kötelezettség emiitett folytonossága nélkül még csak nem is képzelhető. Mi csak legmélyebb sajnálatunkat fejezhetjük ki, hogy azon elv, melynek felállitása sem Felségednek, sem az összes államnak érdekeire nézve jótékony hatású nem lehet, a legmagasabb királyi leiratban kimondatott. (Közhelyeslés.) Az országgyűlésének kiegészítése iránt elmondottuk első alázatos feliratunkban, hogy mind addig, mig azok, kik törvény szerint az országgyűlésre meghívandók, meghíva nem lesznek: mi az országgyűlését kiegészítettnek nem tekinthetjük, s törvények alkotásába nem bocsátkozhatunk, A legmagasabb királyi leirat ezen jogos kivánatunkat sem teljesiti, s azt válaszolja, hogy az országgyűlés kiegészítésének kérdése majd akkor fog önkényt megoldatni. ha mi Magyarországnak az örökös tartományok iránti viszonyait a legmagasabb szándék értelmében megállapítottuk, s az 1848-iki törvényeket részint módosítottuk, részint megszüntettük. — Előbb tehát a ki nem egészített országgyűlésnek el kellene a nemzet nevében alaptörvény gyanánt 68*