Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

272 LXIH. ülés 1861. augustus 8-kán. fogadni az absolut hatalommal kiadott october 20-iki császári diplomát és a február 26-iki pátenst; képviselőket küldeni a birodalmi tanácsba; a szentesitett törvények legfontosabb részét módosítani, vagy eltörülni, s ha ekképen az ország alkotmányát lényeges részeiből kiforgatva, az egész magyar közjogot császári diplo* mák és pátensek szerint átalakította, s az ország jogait és igy a meg nem hívottakét is feláldozta, majd akkor, és csak akkor lesz kiegészítve az országgyűlés. (Zajos helyeslés; derültség.) A kiegészítés kérdésének ezen megoldása nemcsak az ország törvényeivel, hanem az alkotmányos törvényhozás természetével is egyenesen ellenkezik, (ügy van!) • Erdélyre nézve (Halljuk!) a legmagasabb királyi leirat azt mondja, hogy: „annak Magyarországgal! egyesitése a szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lőn elhatározva, soha teljes törvényerőre nem lépett, az egyoldalú határozatok kihirdetése után tettleg felbomlott, s kivihetetlennek tekintendő mindaddig, valamíg Erdélynek nem magyar ajkú lakosai az egyesülés által veszélyeztetve látják nemzetiségi érdekeiket , s a birodalom ebbeli igényei s érdekei kellőleg biztosítva nem lesznek." Magyarország és Erdélynek egyesülését mind Magyarországnak, mind Erdélynek törvényes országgyűlése ünnepélyesen elhatározta, s ezen határozatokat 0 Felségének szentesítése törvényerőre emelte. (Ugy van!) » Ha a szászok és románok törvény által ki lettek volna zárva az erdélyi országgyűlésből, vagy ha a törvény mellőzésével oda meg nem hivattak volna; ha az országgyűlés rendkívüli módon, szokatlan alakban hivatott volna öszve; ha nem a valóságos többség határozott volna, vagy valamelyik rész erőszakkal gátoltatott volna szavazatának szabad kijelentésében : inkább lehetne szólani arról, hogy a határozat a románok és szászok szabad beleegyezése nélkül hozatott, s inkább lehetne kétséget támasztani annak érvénye ellen. De Erdélynek azon országgyűlése, mely az egyesülést elhatározta, szorosan az erdélyi törvények értelmében hivatott öszve. Erdélynek akkori közjoga szerint a megyéknek, székely és szász székeknek, s az országgyűlési joggal bíró városoknak követeiből, az ország egyházi s világi méltóságaiból, s főbb hivatalnokaiból, és regalistákból kellett alakulni az országgyűlésnek, mindezek meg is hivattak, s követeik által, s illetőleg személyesen meg is jelentek. A megyei követek választásánál a szász vagy román nemesek, kik pedig számosan valának, szinte ugy bírtak választási joggal, mint a magyarok. (Igaz!) A székely és szász székekben ,, valamint a városokban is, magyar, szász és román között a választási qualificatióra nézve különbség nem volt. A regalisták, kik törvény szerint a tekintélyesebb nemesekből voltak meghívandók és a főbb hivatalnokok nem egyedül magyarok voltak. (Igaz!) A törvény értelmében ily módon alakított országgyűlés az egyesülés fölötti törvény alkotásában épen azon törvény szabta módon járt el, melyet minden egyéb törvényeinek alkotásában követett; a határozat tudniillik absolut többséggel hozatott, és pedig épen ez esetben nagy többséggel, melyhez mind a román választók befolyásával megválasztott követek közöl, mind a szász követek közöl számosan járultak szabadon kijelentett szavazataikkal. Es midőn a többség akarata határozatképen kimondatott, akkor sem történt tiltakozás a szászok vagy románok részéről. Igaz. hogy Erdélynek 1848-ik előtti törvényei három külön nemzetről szólottak: a magyar, székely és szász nemzetről, s a románokat külön nemzetnek nem tekintették; — ig-az, hogy a három nemzetnek voltak némely jogai, különösen az országgyűlési kijelöléstől függő hivatalokra nézve, miket a törvény a románokra ki nem terjesztett; de az országgyűlésre és a követek választhatására vonatkozólag nemzetiség szerinti különbség nem létezett, s ugyan azon qualificatiö mellett, mit a törvény megállapitott, aromán szintúgy bírt választási és választhatási joggal, mint a magyar, székely vagy szász, az országgyűlésen pedig nem szavaztak az egyes nemzetek külön Curiatum votum képen; hanem fejenkinti szavazat szerint hozattak a határozatok. Miután tehát Erdélynek azon országgyűlése, mely az egyesülési törvényt alkotta, szorosan az akkori törvények értelmében alakult, szászok és románok szintúgy befolytak a követek választásába, részt vettek az országgyűlési tanácskozásokban, szavaztak kényszerítés nélkül, s nem egy közölök az egyesülésre szavazott,. és aképen az egyesülés nagy többséggel határoztatott el: lehet-e alaposan állítani, hogy a szászok és románok szabad beleegyezése nélkül alkottatott az egyesülési törvény ? s lehet-e annak érvényét ennélfogva tagadni? Vagy talán az egész román és szász népnek kivétel nélküli beleegyezése lett volna szükséges a törvények érvényességéhez ?. A legmagasabb királyi leirat — ugy látszik —> csak ugyan ezen nézetből indult ki felhozott ellenvetésében; mert azon ellenvetésnek minden egyéb magyarázata ellenkeznék a történtekkel. De ki fog-e terjesztetni ezen nézet az osztrák birodalmi tanácsra is ? (Tetszés) érvényteleneknek fognak-e tekintetni annak minden oly határozatai, melyekbe például a cseh vagy lengyel követeknek, a cseh vagy lengyel népnek valamely része bele nem egyezett? — Pedig a birodalmi tanácsban nem csak külön nemzetiségek, hanem külön országok vannak képviselve, s ott inkább fordulhatnak elő esetek, melyekben hasonló ellenvetésnek több nyomatéka lehet. (Helyes ! Ugy van!) Igaz, hogy az országgyűlésen, mely az egyesülést elhatározta, főkép a kiváltságos osztály volt csak képviselve, s a népnek, kivált a román és magyar népnek nagy tömege nem birt befolyási joggal. — De ez természetes következése volt Erdély közjogi állásának, mely 1848-ig ott szintúgy mint Magyaror-