Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

270 LXIII. ülés augustus 8-kán. f det, ha csak ismét absolut hatalommal uralkodni nem akar, a teljhatalmú törvényhozás nem illetheti. (Közhelyeslés) Felséged, mint magyar király, a sanctio pragmaticának értelmében csak a nemzettel együtt gyakorolhatja a törvényhozó hatalmat: szentesitett törvényeinknek semmi részét önhatalmával, s az országnak beleegyezése nélkül. el nem törölheti; s valamint nem szükséges azon törvényeket fejedelmileg újra megerősíteni, (Helyes!) mert azok már 1848-ban királyi megerősítéssel szentesittettek, (Zajos közhelyeslés) — úgy azok bárminemű részének egyoldalulag kimondott el nem ismerése jogilag nem gyöngítheti azon törvények érvényét. (Helyes! Úgy van!). Felséged az 1848-diki törvények azon elveire, melyek által a nemesség kiváltságos állása megszüntetett , az átalános birtok- és hivatalképesség behozatott, az úrbér és tized, és egyéb jobbágyi tartozások eltöröltettek, a közteherviselés, valamint az átalános katona-kötelezettség kimondatott, — végre a választási jog mindazon néposztályokra is kiterjesztetett, melyek ezen joggal nem birtak, kimondja legmagasabb leiratában, hogy. azokat megerősíti. (Derültség) Engedje azonban Ftdséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy a törvények emiitett elvei s rendeletei ujabb megerősítés nélkül is jogilag és tettleg teljes erejükben fenmaradnának. (Úgy van! Helyes!) Magyarország törvényhozásában 1848-ig csak a kiváltságos osztályok voltak képviselve. De sokan találkoztak ezen képviselők közül, kik számos éveken keresztül oda működtek, hogy az ország aristocratictts alkotmánya a kor igényei szerint fokonként kifejtve, a nép minden osztályaira, kiterjesztessék. Törekvésük a legfőbb hatalom részéről ritkán támogattatott, gyakran gátoltatott. (Igaz í Helyes!) Végre az 1848-ki országgyűlés, mely még mindig a kiváltságos osztály képviselőiből állott, senki által nem kényszerítve, semmi nyomás alatt nem állva, önként szabad akaratból alkotta mindazon törvényeket , mik a hűbéri viszonyokat megszüntették, a hon polgárainak egyenjogúságát, és egyenlő kötelezettségeit megállapitották, mind a polgári, min cl a politicai jogokat a nép minden osztályaira kiterjesztették. (Helyes! Éljen!). A magyar király ünnepélyesen szentesitette mindezen törvényeket, s azok tettleg életbe is léptek. (Úgy van!) Most már azokat eltörleni, vagy felfüggeszteni, s az előbbeni állapotot e részben ismét visszaállítani a fejedelmi teljhatalom sem volna többé képes. (Kitörő zajos közhelyeslés és hosszas éljenzés) — Hiszszük, hogy Feléged nem is akarja ezt: de meg vagyunk győződve, hogy akarva sem tehetné: (Derültség) nemcsak azért, mert a, népnek adott jogokat hatalommal ismét visszavenni mindig veszélyes, — hanem azért is, mert ugyanazon kiváltságos osztályok, melyek e törvényeket alkották, soha meg nem nyugodnának abban, hogy a népnek jog-ai csorbittassanak s nem találkoznék Magyarország aristocratiájában oly egyén, ki az igazságról, polgári legszentebb kötelességéről, és a becsületről annyira meg tudna feledkezni, hogy azon kiváltság'os jogokat, mikről önként lemondott, még legfelsőbb rendelet következtében is bármi részben visszavegye, s a régi állapotnak reá nézve anyagilag talán kedvező, — erkölcsileg azonban bélyegző , s gyűlöletes visszaállítását elfogadni kész legyen. (Óriási zajban kitörő szűnni nem akaró közhelyeslés és viharos hosszú éljenzés). Az 1848-ki törvényeknek rendeletei között vannak egyes pontok, (Halljuk! Halljuk!) miket a nép jogainak sértetlen fentartása mellett mi magunk is óhajtunk ezélszerübben átalakítani, s határozottabban kifejteni. Ezekre vonatkozó javaslatiakat azonban csak akkor készíthetjük el, és akkor terjeszthetjük Felséged elé, ha országgjoilésünk a törvények értelmében kiegészítve lesz; mert azok távollétében, kik meghívandók lettek volna, de meg nem hivattak, törvényeket nem alkothatunk. (Közhelyeslés) — Ha pedig Felséged kívánja a törvények bármi részbeni megváltoztatását, a kiegészített országgyűlés mind azon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Felséged felelős magyar minisztériuma előadand, tüstént tanácskozás alá veendi, (Zajos köztetszés) s megállapodását Felséged elé fogja terjeszteni. A miket azután, az ekkép megkezdett országgyűlési kölcsönös értekezletek folytán, Felséged és a nemzet kölcsönös egyetértéssel megállapítanak , azok lesznek majd a törvényesen végbement koronázás után királyi szentesítéssel megépítendők. (Ügy van!) De a már előbb szentesített törvényeknek mindazon rendeletei, miknek változtatása vagy nem kívántatott, vagy a két félnek közös egyetértésével el nem fogadtatott, minden ujabb megerősítés nélkül is jogilag teljes érvényííeknek tekintendők. — így kell.ennek állani minden alkotmányos országban, hol a törvényhozó hatalom a fejedelem és nemzet között meg van osztva, mert különben a törvényhozó hatalom megosztása nem volna valóság. — így rendelik ezt alaptörvényeink is, különösen az 1790-dik évi 12-ilc törvényezikk, mely világosan azt mondja: hogy „a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának joga,, Magyarországban s kapcsolt részeiben, a törvényesen koronázott fejedelmet, s az országgyűlésre törvényesen öszvesereglett ország karait és rendéit közösen illeti, s azon kívül nem is gyakorolható." (Ugy van! Helyes!) De Felséged, az 1848-ki törvények egy részének módosítása, sőt eltörlése iránt hozzánk intézett legmagasabb felszólitásában, nem Magyarország említett alaptörvényeinek nyomát követi, s általában nem az alkotmányosságnak elvéből indult ki. — Felséged a szentesitett törvényeket absolut hatalommal felfüggesztette , s azoknak isméti életbe léptetését önhatalmával még most is gátolja, s felszólítja az országgyűlést, hogy azon törvények egy részét módosítsa, egy részét pedig törölje el, de egyszersmind kijelenti, hogy „azon törvényeket soha el nem ismerte, s jövendőben sem fogja elismerni." (Halljuk! Halljuk!) — Miből áll ezen kijelentés folytán az országgyűlési kölcsönös értekezlet? -— miből áll a törvényhozó hatalom közös