Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

268 LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. tományok népeivel testvéri szeretetben, és egyetértésben óhajtunk maradni, méltányosság szerint osztozva velük bajban és teherben. De törvényeinknek, s törvényes önállóságunknak teljes épségben tartása mellett is megtörténhetik ez a nélkül, hogy az állam czéljai, s teljes biztossága legkisebb veszélynek kitétetnének. — Mért kívántatnak tehát tőlünk oly áldozatok, miket hoznunk nem szabad, — miért követeltetik, hogy alkotmányunk felforgatásával jogainkról lemondjunk, s megtagadjuk kegyeletünknek legszentebb tárgyait ? (Zúgás) — miért történik mindez a nemzet előleges beleegyezése, sőt megkérdeztetése nélkül parancsolólag épen azon pillanatban, midőn Felséged a legmagasabb leiratban azt igéri, hogy „Magyarország, mind személyekre, mind a kormányzat rendszerére s alakjára nézve az ország alkotmányának megfelelő módon fog kormányoztatni" , — s kijelenti, hogy „nem szándéka a szent István koronájához tartozó országokat a birodalomba beolvasztani?" (Halljuk! Halljuk!) — Miért akarják érdekeinket, s óhajtásainkat az örökös tartományok érdekeivel egyenes ellentétbe álíitani , s a szeretet és egyetértés helyett, mely egyedül képes tartósan és biztosan egyesíteni, . . . íniért akarják a féltékenységnek, keserűségnek, sőt talán a gyülölségnek magvát elhinteni azon népek közt, melyek multjoknál és helyzetüknél fogva nem arra hivatvák, hogy egymásnak ellenségei legyenek, — hanem arra, hogy békében és szeretetben, egymástól függetlenül védjék és támogassák egymást minden időben? (Zajos közhelyeslés) •—Miért akarják az országot azon hitre kényszeríteni , hogy azok után, mik ily módon történtek, nincs többé mit vesztenie . . ? (Kitörő harsány közhelyeslés és taps). Kényszerített egység nem teszi erőssé a birodalmat. (Úgy van! Halljuk!) Az egyes országoknak sértett önérzete, s a kényszerítésből szaunázott keserűség szétválási, sőt talán végelszakadási vágyakat ébresztenek, s e miatt a birodalom akkor lesz majd leg-gyöngébb, midőn összes erejére, s népeinek egész lelkesedésére legtöbb szüksége volna. (Közhelyeslés) A mely birodalom egységét csak fegyveres erővel lehet fentartani, annak nagy-hatalmi állása felette kétséges, s a veszélynek óráiban épen nem biztos. (Zajos helyeslés). Az ország politikai jogainak csorbítása mindig igazságtalan, mindig fájdalmas érzelmeket, s elégületlenséget szül. (Xlgy van! Igaz) •— Oly hatalom, mely rendezett viszonyainál fogva képes a honpolgároknak anyagi jólétet nyújtani, — egy időre legalább kevesebb koczkáztatással teszi az ily lépést; mert az anyagi érdekek kielégítése sokaknál legalább enyhíti a veszteséget, — ámbár még az ily hatalom is helytelenül cselekszik, midőn az ország jogait sérti. De ha valamely hatalom akár hibából, akár szerencsétlenségek folytán oda jutott, hogy az anyagi jólét emelésére csak igen keveset tehet, sőt az állam fenntartására a súlyos terhek alatt majdnem már kimerült honpolgároktól ujabb s ismét ujabb anyagi áldozatokat kénytelen kívánni: — nem jár el czélszeriien, midőn .a nemzet érzelmeit a politikai jogok csorbításával is sérti; (Helyes) mert a súlyos terhek azon meggyőződés mellett, hogy a politikai jogok biztossága is veszélynek van kitéve, még súlyosbakká válnak, — a méltó keserűség érzete lehangol minden áldozatkészséget, s elfojtja a bizalmat azon hatalom iránt, mely a polgároknak anyagi érdekeit nem tudja, politikai jogait pedig nem akarja kímélni. (Zajos helyeslés! Éljenzés). Azon absolut rendszer, mely nemcsak Magyarországnak, hanem az örökös tartományoknak is megszüntette alkotmányos szabadságát, keletkezésekor vezérelvül egy eszmét állított fel: az, össves birodalom központosilott egységének eszméjét. (Halljuk!) — (Deák Ferenczet a felolvasásban Szalay László ismét fölváltva, ez következőleg folytatja:) Azon statusférfiak, kik ezen eszmét felállították, meg voltak győződve, hogy az egységes nagy Ausztria, melyet, ők ekképen alakítanak. a hatalomnak oly magas fokára fog emelkedni, minőt a birodalom még eddig soha el nem ért, (Halljuk!) Tervük kivitelében semmi tettleges akadály nem gátolta őket, mert az absolut hatalom szigorú parancsainak az engedelmességet senki meg nem tagadta; eltörlöttek s leromboltak mindent, a mi utjokban állott, fáradságot s pénzt nem kíméltek, s tizenkét év alatt a jövendő nemzedékek jövedelmét is elköltötték. (Zajos köztetszés.) Es tizenkét év után a birodalom sem hatalmában, sem terjedelmében nem lett nagyobb, terhei pedig rendkivül súlyosodtak. — Ekkor Felséged maga szüntette meg a czélra nem vezető absolut rendszert; de azon-eszmét, melyet vezérelvül az absolut rendszer állított fel, s melynek az minden jogot, minden tekintetet feláldozott, —a központosított egységnek eszméjét , — kiindulási pontul továbbra is fenntartotta, (Ügy van! Igaz!) s alkotmányos utón kívánja azt valósítani, mit az absolut rendszer mellett annyi évek folytán létrehozni nem lehetett. (Ugy van!) * De nézetünk szerint ugyanazon nehézségek, melyek miatt a központosított egység eszméje absolut rendszer mellett a várakozásnak meg nem felelt, még élesebben fel fognak tűnni az alkotmányos életben. Az absolut rendszernek leghatályosabb eszköze volt a korlátlan hatalom, mely mind a törvényhozás terén, mind a végrehajtás körében föltétlen engedelmességet követelt, s mely ellen felszólalni sem volt szabad. — Ey hatalmat pedig alkotmányosság mellett gyakorolni nem lehet. — Minden országnak vannak saját emlékei , szokásai, reményei és óhajtásai, melyek előtte szentek, s melyeket az absolut rendszer nyomása alatt kénytelen volt keblébe fojtani; most azonban, midőn módja van szót emelni hazája érdekében, ki fogja azokat mondani. — Terjedni fognak ezen érzelmek és eszmék, s mivel a központosított egység nagy részt ellentétben áll az egyes országok múltjával, melyre azok kegyelettel pillantanak vissza és azon reményekkel, miket a jövendőre nézve táplálnak keblükben, a központosított egység gyakorlati kivitele nemcsak ellenkező érzelmekre, de a köztanácskozások folyamában ellenmondásra és tetemes nehézségekre fog találni. — Feje-