Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXHI. ülés 1861. augustus 8-kán. 267 Közös viszonyokat egyenjogú felek között csak kölcsönös bizalommal lehet elintézni. De kéiryszentessel kölcsönös bizalmat megalapitani lehetetlen. (Igaz!) A hol nincs aggodalom és nincs is ok reá, a hol kényszerítés nem zárja ki a szabadakaratot, ott a közös érdek a legbiztosabb kapcsolat. (Helyes!) Meg vagyunk arról is győződve, hogy az 1848-iki törvények sem a birodalom czélszerü kormányzatát , sem annak nagyhatalmi állását nem veszélyeztetik: de veszélyezteti azt azon rendszer, melynek elfogadására minket is kényszeríteni akar a legmagasabb leirat. A felelős magyar minisztérium tör vény szabta felállítása — ugy látszik, — az a pont, mely ellen főkép irányozvák a legmagasabb leirat ellenvetései. —Dé hiszen a magyar minisztereket Felséged maga nevezi ki, s azok Felségednek törvényes akaratát mindenkor teljesitendik. — Felelősek lesznek ugyan az országgyűlésnek, a mint ezt az alkotmányosság alapeszméje is megldvánja; de ezen felelősség könnyű lesz minden törvényes rendeletek ellenjegyzésére nézve, — törvény ellen rendelkezni pedig Felséged maga sem akarhat. (Zajos tetszés.) A nemzet, ha látja az alkotmány teljes visszaállítására, s épségben tartására irányzott komoly szándékot, s nem lesz oka félni, hogy jogai esorbittatnak, bizalommal fogadja Fejedelmének előterjesztéseit a törvényhozás terén, megnyugvással kiséri törvényes kormányának a végrehajtás körében tett minden lépteit, és ha a törvények egyik vagy másik rendeletének módosítását idő s körülmények igénylendik, vagy maga hozandja azt javaslatba, vagy azon javaslatot, mit Felséged nevében a felelős minisztérium előad, aggodalom nélkül veszi tanácskozásba; mert nem lesz oka félnie a fejedelmi hatalom túlterjeszkedésétől , vagy attól, hogy az ország érdekei, s törvényei, mások érdekeinek feláldoztatnak. Azon nemzet, mely híven megőrzött alkotmányának s törvényeinek pajzsa alatt jogait s érdekeit biztosítva látja, nem kénytelen más helyzet, más viszonyok után sóvárogni. (Helyes!) . Nem mindig a legbiztosabb,. — legjobb és legolcsóbb azon kormányzat, melyet egy naptól a másikig vezetni legkönnyebb és legkényelmesebb. (Tetszés) A kormányzat rendszerének hiányai, s a kormány vezetésében elkövetett hibák gyakran csak idő múlva termik meg a keresü gyümölcsöt; és azon statusférfiak, kik az állam egyes részeinek különböző viszonyait, s elágazó lényeges érdekeit kellőleg nem méltányolják, és a nehezebb kérdéseknek fárasztó megoldását vagy mellőzik, vagy valamelly theoríában felállított általános elvvel vágják keresztül, nem figyelmezve azon elvnek gyakorlati kivihetőségére, s az alkalmazásból származható káros következésekre, saját kényelmüknek az állam jövendőjét. áldozzák fel. (Ugy van! Helyes!). Az egyes államok nagyhatalmi állása nem egyedül rendes hadseregeik számától függ. Az absolut kormányzat talán könnyebb és kényelmesebb; — absolut rendszer mellett gyorsabban lehet nagy hadsereget kiállitani; de a legderekabb hadsereg mellett is veszélybe dőlhet az állam, ha annak védelme a népek érzelmében nem gyökerezik. (Helyes!) — Tizenkét évig állott fenn nálunk is az absolut rendszer; de nem árasztott boldogságot a népre, nem tette az államot gazdagabbá, és hatalmában nagyobbá; — s Felséged tizenkét évi tapasztalás után maga is szükségesnek látta az absolut rendszerrel felhagyni, s alkotmányos útra térni. —- Alkotmányos utón is könnyebb oly birodalmat kormányozni, mely egy népből áll, s ennélfogva egysége természetes, mint az olyant, melyet több országok képeznek, s melyben az egyes országok külön alkotmányos önállással, jogokkal, törvényekkel, — de sőt külön közjogi fogalmakkal s politikai nézetekkel bírnak. •— Ha a népek fejlettebb politikai érzelem, s akarat nélküli lények volnának, — könnyű volna őket öszveolvasztani, s természetes egység nem létében mesterséges egységet teremteni. — A hajdan korban, midőn még az alkotmányos fogalmak, és a jognak érzete kevésbé szivárgott át a népnek minden rétegeibe, gyakran sikerültek ily kísérletek: de ma már érzik a nemzetek, érzi a népnek minden osztálya a politikai szabadságnak s törvényes függetlenségnek valódi becsét s kegyelettel ragaszkodik azokhoz, és ezen érzelmeknek, ezen kegyeletnek mellőzésével népeket és országokat politikai theoriák szerint akaratjuk ellen átalakítani ritkán sikerül. (Igaz!) — Sőt gyakran az ily kísérletek veszélylyel is járnak, mert az akarat szabadsága egyeseknek és népeknek oly drága kincse, hogy annak feláldozásával még azt sem fogadják szivesen, mi szabad akarattal választva hasznos lett volna érdekeikre nézve. (Helyes.) Oly szorosabb egyesülés, mely az illetőknek teljesen szabad akaratából önként történik, gyakran hasznos lehet, s legalább módjára nézve nem igazságtalan. De midőn valamely alkotmányos országot a fejedelém teljhatalmának súlyával kényszerit oly egyesülésre, mely azon ország alkotmányának átalakításával, sőt lényeges jogainak feláldozásával jár, és az ez iránt absolut hatalommal kiadott fejedelmi rendeleteknek nem is előleges tárgyalását, hanem tüsténti teljesítését parancsolja: lehet-e ily módon czélszerü, s igazságos az egyesülés? — Nem fogja-e azt az ország oly súlyos csapásnak tekinteni; mely által attól fosztatott meg, mi előtte a legszentebb volt?,(Ugy van! Helyes!) — Fogja-e szívesen védni és támogatni azon állapotot , melyet keserű érzelmekkel tűr ? Nem fog-e örülni minden veszélynek, minden bajnak, mely az egészet fenyegetve neki reményt nyújt, hogy talán szabadulhat azon lánczoktól, mik akaratja ellen másokhoz kötötték? (Zajos közhelyeslés) Erős és hatalmas volna-e a birodalom a népnek ily érzelmei mellett? — És azon szorosabb, de kényszerített kapcsolat mellett, mely az országban ily érzelmeket támaszt, jobban és könnyebben lehetne-e kormányozni, mint a tágabb, de önkéntes egyesülés mellett, mely senkinek nem fáj, s melyet a nemzet jogaival s alkotmányával megférőnek tekint? Mi a sanetío pragmaticában kimondott kapcsolat mellett, közös fejedelmünk alatt, az örökös tar67*