Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

24 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. tal detronisálva nem voltak az olasz kis fejedelmek; mindezek oldala és háta mögött valának, — a nagy ha­talmas Nápolylyal együtt, — a civilisatio seregei és Napóleon a győztes békét kötött a legyőzött osztrák­kal És miért kötött békét? Ne felejtsék uraim, hogy a Palais-Royalban és Tuileriákban gyakorlott politika nemcsak azon alapszik, hogy a herczeg a szabad kőmivesek fó'mestere, hanem hogy egyszersmind a civili­zált szabadelvű népeknek látható feje és proteetora is. Béke kellett, mert ha a franczia ármádia valahogy az első rohammal megveretik, sikerült volna többeknek egy Uebungsmarseh-sal Parisba bemenni; — s ez az emberiség ügyét egy félszázaddal hátralökte volna. Napóleon tehát békét kötött, és a békekötésnek fő­pontjai voltak: hogy minden nemzetiséggel béküljenek ki, és ha a parlamentekkel meg nem egyezhetnek, döntsék meg azt, a mi régibb, a mi elavult, a mi rósz; mert a legitimitás ős bibliája iszonyatos nagy kap­csokkal be van csukva, becsukták akkor, midőn az európai önkényuralom ártányának két agyarát kitörték', az egyiket Sebastopolnál, a másikat Olaszországban (Helyes! Derültség). Azt mondja Olaszországra nézve Napóleon", hogy, „Itália fara da se" és mit tett? tudjuk azt, hogy megjelent Lagueronniere brochure-je és e két agyar kitörése az európai közszellemben oly hatást gya­korolt, hogy Lagueronniere brochure-je megjelenése miatt, ha ez egy esztendővel előbb történik, az egész keresztény világ keresztes hadjáratot hirdetett volna, most pedig azon brochure átment az életbe, és tudjuk hogy van Róma! A parlamentek az olasz országocskákban elbántak a kis fejedelmekkel, az unita Itália zászlói ma­gasan emelkedtek, és elesett az utolsó zsarnoki fészek: a gaetai utolsó önkény-hörcsököt a civilisatio bom­báinak tüzes zápora kiöntötte innen. (Derültség). Látván Ausztria, hogy mint a régi roskadozó galambducz, mely az őtet tartogatott főbb ezölö­pöktől meg van fosztva, megállása kétes, nehogy végkép eldűljön, miután az európai közvélemény súlya is reánehezedett, mely ha fegyveresen be sem avatkozik, mégis dönt: — velünk kibékülni akar, és megtette az első lépést. Engedjenek itt egy kissé visszatérnem s elmondani mit feledék. Magát Napóleont az isteni gondviselés császárrá csak azért tette, hogy Francziországnak szétmál­lani kezdett, öt részből álló parlamentjét vas kezébe vegye mindaddig, mig a franczia szuronyok segítségé­vel a világ szabadsága vissza nem állíttatik. És ő hű kezelője volt e programúinak, csak egyszer látszott ingadozni, de egy szomorú eset után azonnal ismét kitűzött pályájára visszalépett. Ennyi elég a külviszonyokról. Ezt én a népnek igy szoktam megmagyarázni. Ne felejtsétek testvérek, felkarol bennünket az e­gész civilizált, okos, mívelt emberiség, a harczok, melyeket Európa visz, mind a mi érdekünkben vívat­nak , lehet hogy még egy kis ideig tartanak azok, még a magyarnak is juthat belőle egy kis rész, de a si­ker biztos; nemzetünk ügye föl fog virulni és eljő azon boldog idő, melyet imádkozva kérünk ekép: jöjön el a te országod! így levén a dolog, s Ausztria ezt látván, azt mondta: Benne vagyok az örvényben és ugyancsak ragad is; de hát ott van még Magyarország, hisz ez országot oly jó népek lakják, hogy egyszer szép-nagya­nyám kis gyermekét fölmutatva, mindjárt „moriamur"t kiáltottak és megmentették a birodalmat. (Derült­ség) Az igaz, hogy e nemzet nagyon erkölcsös, de a zsarnokszablyát nem tűri annyira, hogy midőn már nagyon is megsarkantyúzta gazdája, Debreczenbe le is vetette. (Derültség) Ezt a telivért, miután idegen pány vakkal lefogták, mindenekelőtt leszedve patkóját, hogy egy szeg se maradjon benne, nehogy rúgása veszedelmes legyen; befogták mángolóba, szárazmalomba, kínozták. (Derültség) Hanem még is jó vér. Most, hogy szorul a gazdának dolga, egy kis zöld legelőre bocsátja, gondolván: megnyergelem, majd is­mét jó hasznát veszem. (Derültség). Elnök: A karzati közönséget figyelmeztetem, hogy a szólót semminemű tetszés nyilatkozatokkal ne zavarja. Besze János: (folytatja beszédét) Rátették az első szőnyeget, „October 20-ka" van rástemplizve; zabolyát is hoztak valami februári dátumról; akkor már gondolkodott. S azután az zöldelő alkotmányos le­gelőre bocsátották és ott legel. Hadd legeljen, mig legel. Mi szakácskodunk, főzünk; lássuk mit csinálunk, hogy Inában össze ne jöttünk légyen. Higyjék meg testvéreim, fölirás vagy határozat, ez oly házi kérdés,- domesticum — az európai nagy politikus tervekhez képest oly csekély jelentőségű különbség, hogy ily sokat vele időzni nem érdemes. A nagy európai gépezetnek nekünk is egy czélirányosan működő kerekét kell képeznünk. Mindaddig, mig — az európai programúihoz képest, mely egyedül biztosíthatja a világ nyugal­mát — ily csekélységet főzünk itt egy forró tűznél, a honszeretetnek keblünket egyformán melegítő lángjá­nál : mi megoszlunk. Az egyik *ezen jegyző úr kuktasága alatt, a másik a másiké alatt főz (Derültség) ; hanem mindkettő egy konyhán szakácskodik; egy feloszthatlan tüz lelkesít bennünket. Az egyik rész meg­borsolta, a másik megpaprikázta főzelékét. Már most ki számára főzünk ? Nem azért jöttünk ide, hogy csak magunknak tálaljunk. Nagy ven­déget várunk. Azért jöttünk össze, hogy megüljük az aranylakodalmat. Az én utolsó rozmaringszálam még mindig kezemben van. A magyar ember így gondolkodik, —kész az étel, s csak az a különbség köztünk, hogy egy rész azt mondja, hijjuk meg a vendéget, ki számára készítjük eledeleinket; a másik meg azt mondja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents