Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

264 LXHL ülés 1861. augustus 8-kán. szagban viselt helytartóságát, a harczmezőn bizonyított vitézségét, s a magyar nemzet iránt több ízben tanúsított szeretetét; megemlíti őseinek jeles érdemeit; elmondja, hogy őt, mint férjet, Isten és a természet felséges neje gondjainak részesévé rendelte; s ezeket okok gyanánt elő're bocsátva mondja ki az egyhangúlag , önként és szabadon történt megválasztást; de hogy ezt az ország oly ezélból tette volna, hogy „Magyarország kormányzata a birodalom többi részeinek kormányzatától el ne különittessék," és hogy „a gyámság azon világos feltétellel ruháztatott az édes atyára, miszerint az Magyarországot a birodalom többi tartományaival együtt közösen kormányozhassa," — mint ez a legmagasabb királyi leiratban állíttatik, (Zúgás) azt az emiitett törvény csak egy szóval sem mondja, s a kormányzat közösségének megemlítése sem fordul abban elő, sőt épen az által, hogy az emiitett törvény 5-ik és 6-ik szakasza világosan kiköti, miszerint a kormányzás Magyarország törvényei szerint vitessék, s az országnak jogai, törvényei, szabadsága sértetlenül fentartassanak, a többi tartományokkali közös kormányzás eszméje is ki van zárva. (Ugy van! Igaz!) Mindezeket részletesebben azért soroltuk elő, hogy a legmagasabb leiratnak ellenvetéseire felelve, ujabban kimutassuk első feliratunkban Felségedhez felterjesztett, és a legmagasabb leiratban határozottan megtagadott jogos kivan atinknak alaposságát, melyet a legmagasabb leiratnak ellenokai, s az abban előforduló idézeteknek hosszú sora semmi részben meg nem gyengítettek; és hogy kimutassuk, miszerint az ország jogai nem 1848-banj vették eredetüket, hanem azok lényegükben régiebb törvényeink szerint is csakugyan fennállottak. (Zajos közhelyeslés.) Az 184%-diki törvények csak ujabb, világosabb és határozottabb alakot adtak a nemzet jogainak, tisztába hozták, s a kor igényeihez alkalmazták, miket az ország évek, sőt századok óta, mint alkotmányának s törvényeinek szelleméből szorosan következőket, folyvást sürgetett; de a nemzet és fejedelem közötti viszonyokat illetőleg lényegben ujabb jogokat nem teremtettek. (Helyes! Ugy van!) Egyébiránt ha az említett 1847

8-iki törvények ujabb jogokat teremtettek volna is; ha nemcsak alakjában, hanem lényegében is újra alkották volna Magyarország közjogát: joggal követelhetnők, — a mint követeljük is, — mindazt, a mi azokban foglaltatik. (Ugy van! Helyes!) Mert ezen törvényeket az alkotmányszerü törvényhozó hatalom — a fejedelem és nemzet egyesült akarata — hozta létre; kötelezők tehát azok mindaddig, mig a fejedelem és nemzet egyesült akaratából ismét módosítva, vagy eltörölve nem lesznek. (Ugy van! Helyes!) Azt állítja a legmagasabb leirat: hogy „a személyes uniónak életbe léptetése az 1848-iki törvények által lön megkísértve, s hogy ezen kísérlet ellenmondásban áll a törvények bevezetésében foglalt azon nyilvánítással, miszerint a koronának egysége, s Magyarországnak az öszves birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók/' (Nem igaz! Nem áll!) De a személyes uniót nem az 1848-iki törvények hozták be; hanem az a sanctio pragmaticának világos értelmében mindig fennállott, (Ugy van! Igaz!) s nem ismerünk törvényt, mely a szorosabb realuniot valaha meghatározta volna. Az 1848-iki törvények J

dézett bevezetése megemlíti ugyan Magyarországnak a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyait; de ezen törvényes viszonyok és a personalunio legkisebb ellentétben sincsenek egymással; mert mi csak azon viszonyokat ismerjük törvényeseknek, mik — a mint kifejtettük -— a sanctio pragmaticában megállapított personalunioból származnak. Meg van ezen felül az 1848-iki törvények bevezetésében világosan emlitve az ország önállósága és függetlensége is; de azon nyilvánítás, melyre a legmagasabb királyi leirat hivatkozik, miszerint — „Magyarországnak az öszves birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók" — a mondott bevezetésben sehol elő nem fordul. (Ugy van! Igaz!) Azt is álíitja a legmagasabb királyi leirat: miszerint — „az 1848-ik évi törvényeknek foganatosítása már az első félévben feltárta mind azon veszélyeket, (Halljuk!) melyek az országot és az öszves birodalmat fenyegetik az által, hogy a birodalom közös érdekeinek megőrzése és fenntartása, a közjognak és Magyarország történelmének mellőzésével, a személyesünk) korlátolt körére szándékoltatott szoríttatni, s hogy ezen elkülönözés veszedelmes rázkódtatásokat idézett elő, melyek Magyarország alkotmányos intézményeitől eltérő közigazgatási rendszer alkalmazását tevék szükségessé." Sem a közjog, sem Magyarországnak történelme nem mellőztetett az 1848-iki törvények alkotásával ; sőt épen az emiitett törvények emelték a magyar közjogot azon kifejlettebb állásra, melyen Európa más népeinek közjoga jelenleg áll. (Helyes!) Emelték pedig lényegében az által, hogy a hűbéri viszonyokat megszüntették, a jogegyenlőséget megállapitották, s minden polgári és politicai jogokat minden osztályra kiterjesztettek ; — formájában az által, hogy parlamentáris kormányt hoztak be, s kormányszékek helyett felelős minisztériumokat állítottak. (Helyes! Ugy van!) Magyarország történelme pedig miben mellőztetett az emiitett törvények alkotása által ? — Hiszen a történelemben épen nem példátlan az, hogy a nemzet saját institutióit s közjogi törvényeit, a kor igényei szerint, alkotmányos utón fejedelmével egyetértve változtatja; s ha minden ily változtatás az ország történelmének mellőzése volna, ezen vád szintén ugy érhetné az ország azon törvényeit, melyek Magyarország koronáját a habsburgiház fíágának első szülöttségi joggal átadták, (Halljuk! Halljuk!) és azokat, melyek mellett a nőág örökösödése megállapittatott, mert ezen törvények által is lényeges változások tétettek Magyarország közjogában, (Zajos közhelyeslés.)