Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

262 LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. De gyakorlatilag mutatja ezen világos példa még azt is, a mi elméletileg az alkotmányosság elvéből amúgy is tisztán következik: hogy Magyarországot azon államadósságok, mik az ország tudta, s egyenes beleegyezése nélkül nagy részt nem is az ország érdekében tétettek, jogilag nem terhelhetik. QJgy yan!. Helyes!) — Ezt azonban nem azért említjük meg, mintha változtatni akarnánk első feliratunkban tett azon kijelentésünket, hogy „mi nem kívánunk ellenségesen fellépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen, készek vagyunk azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk, s alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén tul is, méltányosság alapján, politieai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fennállott absolut rendszer fonák eljárása öszvehalmozott, az ő jólétük, s azzal együtt a mienk is, öszve ne roskadjon, s a lefolyt idők káros következései ró-" luk és rólunk elhárittassanak." Sőt újra ismételjük mindezeket, és ismételjük azt is, hogy csak mint.önálló független szabad ország akarunk velük e tárgyban is érintkezni. (Úgy van!) De ha a mi politieai jogaink tekintetbe nem vétetnek, ha törvényes önállásunk megtáínadtatik, ha az alapszerződések által biztosított ősi alkotmányunk helyett más valamely octroyrozott alkotmányt akarnak reánk kényszeríteni: akkor Isten és világ előtt igazolva leszünk, ha semmi oly terhek és kötelezettségek elvállalásába szabad akarattal bele nem egyezünk, mikben részt venni törvény és igazság szerint nem tartoznánk. (Óriási zajban kitörő közli elyeslés és viharos éljenzés. Halljuk! Halljuk!) . Azt állítja a legmagasabb királyi leirat, hogy Magyarország az állam közszükségleteinek fedezésében és terheiben minden időben részt venni, s azon terheknek és áldozatoknak egy részét elvállalni tartozott , melyek a leviharzott harCzi események folytán a népek vállaira nehezültek, s hivatkozik e részben az 1741: 63, 1796: 2, 1805: 2, 1807: 2 és 1808: 6. törvényezikkekre, mint a szorosabb real-unionak bizonyítékaira. (Halljuk!) # De tekintsük végigaz idézett törvényeket, és figyelmezzünk a körülményekre, mik között azok alkottattak. 1741-ben Mária Therézia trónját hatalmas ellenségek támadták meg. Mária Therézia törvényes királya volt Magyarországnak, s az ország mindent megtett, hogy királyát s annak jogait megvédje. (Igaz!) Erről szól az idézett 1741 : 63. törvényezikk, és azt mondja, hogy a fejedelem és ország jogainak védelmére a nemzet életét és vérét kész lévén áldozni, általános fölkelést rendel; kiköti azonban világosan, hogy az ország törvényei sértetlenül fentartassanak, s ezen rendkívüli ajánlatból semmi következést vonni ne lehessen. 1796-ban. 1802, 1805, 1807 és 1808-ban Francziaország győzedelmes seregei fenyegették hazánkat és fejedelmünket; s az ország rendéi a haza és fejedelem védelmére részint ujonezokat, részint felkelést • részint rendkívüli segélyezést ajánlottak az idézett törvényekben. De mind ezen ajánlatoknál határozottan kijelentették, hogy azokat önkényt és szabad akaratból teszik, s az ország jogait fentartva tiltakoztak az ellen, hogy e szabad ajánlatból utóbbra bármi kötelezettségi következés vonassák. (Ugy van! Helyes!) Igaz, hogy kötelességet teljesített a nemzet ezen önkénytes ajánlatok által, — ön hazája és fejedelme iránti szent kötelességét. De midőn a veszély óráiban, fejedelme által felszólítva, sietett megmenteni a hazát, s megvédni királyának jogait s érdekeit; — bizonyosan nem sejtette, hogy jöhet oly idő, midőn törvényes Önállásának tettleges felforgatásával ősi alkotmánya helyett idegen alkotmányt akarnak reá octroyrozni; (Igaz!) alaptörvényeit pátensekkel cserélik fel; (Igaz!) nem engedik, hogy jogait saját országgyűlésén gyakorolhassa; (Igaz!) és a hatalom mindezen lépéseinek igazolására épen azon tényeket hozzák majd fel, melyek a hazafiúi kötelesség hű teljesítéséből származtak; (Ugy van!) azon tényeket, melyek által bebizonyította a nemzet, hogy törvényes jogait a király és haza érdekében tudja gyakorolni; azon tényeket, melyek a hazát és birodalmat^ mentették meg. (Óriási zajban kitörő közhelyeslés és viharos éljenzés.) — Azon fejedelmek, kiknek felszólítására az idézett törvények alkotva lőnek, nem a parancsoló hatalom szigorú hangján szólottak az ország gyűléséhez; hanem azt a törvényhozó hatalom egyenjogú részesének tekintve, szólottak az alkotmány iránti ragaszkodással, és az atyai szeretetnek bizalmat gerjesztő szavaival; —s a nemzet lelkesedéssel fogadta, fiúi bizalommal viszonozta, s buzgósággal teljesítette a fejedelem atyai felszólítását. (Ugy van!) Azt is mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy az 1723-ik évi 21, 98, 104, és 114. törvényczikkek világosan azon központi kormányra utalnak, melynek hatásköréhez a Magyarországot s a többi tartományokat közösen érdeklő minden ügyek elintézése tartozott. De nézetünk szerint az emiitett törvények tartalmából ily következést vonni nem lehet. Az 1723-ik évi 21-ik törvényezikk katonai kiszökésekről szól, és némely tábornokok erőszakoskodásairól, kik különösen a várakban némely javadalmakat követeltek, mint rendes fizetésüknek egy részét. Ezen követelések megvizsgálására, és annak megállapításaira, hogy ha csakugyan illették valamely efféle javadalmak a tábornokokat fizetésük fejében, azok nekik más módon pótoltassanak, egy bizottmány alakíttatott, mely az orszag rendéinek, a hadi tanácsnak, s az udvari kamarának megbízottjaiból állott. E két utolsó testületnek megbízottjai szükségesek voltak a bizottmánynál, minthogy a bepanaszlott tábornokok német katonák voltak., Es ha létezett volna oly központi kormány, melynek hatásköre Magyarországra is kiterjedett, nem lett volna szükséges országgyülésileg nevezni Magyarország részéről is bizottmányt, hanem az egész ügyet, mint* épen nem törvényhozási, hanem közigazgatási tárgyra vonatkozót, azon központi testület vizsgálta és intézte volna el. (Úgy van! Helyes!) — Inkább arra mutat tehát az emiitett törvényezikk, (Halljuk!) hogy