Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXin. ülés 1861. augustus 8-kán. 261 Említi továbbá a legmagasabb királyi leirat a hadsereget, és annak közösségét. — Kétségtelen az, hogy a magyar hadsereg a többi tartományok seregeivel együtt közösen harczolt a hon és fejedelem ellenségei ellen; de lényeges volt mindig a különbség Magyarország, és az örökös tartományok között azokra nézve, mik a katonaságot tárgyazzák. Magyarország, az örökös tartományoknak, s azok kormányzatának minden befolyása nélkül, önállólag határozta meg a magyar katonaság számát, a mint ezt számos törvények, különösen az 1802-ik évi 2. t. czikk. bizonyítják. Országgyülésileg határoztatott meg a magyar hadsereg fentartásának módja, és pedig gyakran lényegesen eltérőleg az örökös tartományokban behozott rendszertől; a megfogyott hadsereg pótlására szükséges ujonczok országgyülésileg ajánltattak meg, és ezek megajánlásánál csak a magyarországi ezredekben létező hiány vétetett tekintetbe , s az ajánlat a magyar ezredek betöltésére tétetett; a többi tartományok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állításának módja, s feltételei , valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapitattak meg. És az ujonczok megajánlásánál nemcsak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országyülés azt is, hogy a küldolgok fenforgó körülményei is fedeztessenek fel előtte, s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyitják ezeknek valóságát törvényeink, melyek közül elég leend az 1840-ik évi 2-ik t. czikkelynek 1-ső szakaszát felhoznunk, mely következőleg szól: „Az ország rendéi, miután a törvények értelmén sarkalló kivánatuk folytában a küldolgok fenforgó körülményeiről, és a magyar ezredek jelen állapotjáról 0 Felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti felfedezés következtében, ennek pótlásául, segedelemképen, s minden ebből vonható következtetés nélkül, a magyar ezredekhez önkényt 38000 ujonczot ajánlanak, következő" feltételek alatt . . . . * s a t. Az időnként országgyülésileg ajánlott ujonczozáson felül folyvást fenálló rendes toborzás által is pótoltatott a magyar hadsereg. Ezen toborzás is országgyülésileg alkotott törvények mellett állott fenn, s annak fenntartására külön ajánlotta meg mindig az országgyűlés a szükséges költségeket. Régibb törvényeink az iránt is világosan rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolíttassák; a magyar katonaság visszahozassák; a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak; a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát illesse. A katonaság élelmezése és elhelyezése fölött mindig a magyar királyi helytartótanács intézkedett, s több izben, különösen 1790. és 1840ben, országgyűlési bizottmányok neveztettek ki ezek állandó szabályainak kidolgozására. Kétségtelen mindezekből, hogy Magyarország a katonaságot illetőleg is, mind közjogi, mind kormányzati tekintetben, mindig alkotmányos önállással birt, s az 1848: 3. t. czikknek azon része is, mely a magyar katonai ügyeket kormányzati tekintetben a magyar király fejedelmi hatalmának sérelme nélkül a felelős minisztériumra bízta, már előbb fennállott törvényeink értelmében lőn alkotva. (Úgy van! Helyes!) A mi a pénzügyet illeti: alig van tárgy, melynél annyi törvényt lehetne felmutatni annak bebizonyítására , hogy az ország e részben is fenn kívánta mindig tartani önállását és függetlenségét. — A bécsi kamara szeretett jogtalanul beleavatkozni Magyarország pénzügyeibe; de az ország minden ilyen beavatkozást határozottan visszautasított, s törvény által is több izben kimondotta pénzügyének függetlenségét. Elég legyen a sok közöl csak néhányat említenünk. Az 1608. kor. el. 5-dik t. czikk. azt mondja, „hogy országos kincstárnok választassák, ki az osztrák vagy bécsi kamarától épen semmi függésben ne legyen, s más tartományok Magyarországnak jövedelmeibe semmikép ne avassák magukat;* — az 1723-ki 16. t. czikk a fentebbi törvény rendeleteit újra megerősíti; — az 1741-ki 14. t. czikk azt rendeli, „hogy a magyar kamara megtartassék törvényes függetlenségében, feliratait közvetlenül O Felségéhez küldje , melyekre a leiratok egyedül O Felsége által fognak kiadatni, végre mindazok, mik Magyarországban és .a kapcsolt részekben a kincstárt (aerarium) illetik, és igy a só és bányászat is, a magyar kamara alá legyen helyezve." Az ország jövedelmeinek kezelése tehát törvény szerint önálló, s a többi tartományokétól független volt. Az ország adójának meghatározása is, —• mint fentebb kifejtettük, — az örökös tartományok kormányzatának minden befolyása nélkül országgyülésileg történt. (Úgy van! Helyes!) Megemlítünk még egyet e részbeni alkotmányos önállásunk kimutatására. 1811-ben, midőn a rendkivülileg megszaporított papiros pénznek értéke egy ötöd részre leszállittatván, annak beváltására ujabb papiros pénz „váltó czédulák* neve alatt kiadatott, ő Felsége a magyar országgyűlést felszólította, hogy ezen váltóczédulák értékének biztosítására, és időnkénti beváltására segédkezet nyújtson. Megbízottakat is küldött 0 Felsége, kik az állam pénzviszonyait és a sürgető szükség minden körülményeit, egy —• az ország gyűlése által választandó küldöttségnek felfedezvén, a tervet is előadják, mely szerint a bajon segíteni lehetne. A megbizottak eljártak megbízásukban, előadták a tervet, mely abból állott, hogy a 211 millió forint értékű váltó czédulából 100 milliót vállaljon az ország magára, és annak beváltására gondoskodjék biztos pénzalapról. Az ország rendéi tanácskozás alá vették e tárgyat, s abban állapodtak meg, hogy, sem a 100 milliót magukra nem vállalják, sem valamely pénzalapnak előállításába nem bocsátkoznak. (Tetszés.) Ha Magyarország önálló és független nem lett volna, 0 Felsége nem szólította volna fel külön Magyarországot, hogy az állam ezen adósságának egy részét vállalja el, s az ország nem tagadhatta volna meg annak elvállalását. (Zajos közhelyeslés.) Kép?, híg napi 11. k. 66