Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXHI. ülés 1861. angustus 8-káh. 259 szággyüléstől nem is kérdezi, hogy elfogadja-e az ősi alkotmánynak e lényeges változtatását, — hanem azt már bevégzett ténynek tekintve, (Zajos helyeslés) nekünk egyenesen meghagyja: hogy küldjünk képviselőket a birodalmi tanácsba, mely majd e jogot országgyűlésünk helyett Magyarország fölött is gyakorolandja. (Ugy van! Zúgás.) Es igy Felséged nem tekinti az országgyűlést oly testületnek, mely a fejedelem és nemzet között megosztott törvényhozó hatalmat a nemzet nevében Felségeddel együtt gyakorolja, s melynek beleegyezése nélkül törvényt alkotni vagy változtatni nem lehet; hanem tekinti oly testületnek, mely a törvényhozás terén is köteles a fejedelemnek önhatalommal kiadott parancsát törvény gyanánt elfogadni, s azt az alkotmánynak és szentesitett törvényeknek ellenére a törvénykönyvbe iktatni. (Igaz! Helyes!) Miből állana ily módon Magyarország alkotmányos Önállósága, melynek törvényességét a legmagasabb királyi leirat is szóval elismeri? — s hol volna ezen önállóságnak biztositéka, ha majd Felség-ednek valamelyik utóda ezen példára hivatkozva, egyéb törvényeinkkel s jogainkkal hasonlóid cselekednék, (J]p:y van! Helyes!) s azokat áz ország előleges beleegyezése nélkül önhatalmú parancsával eltörölné, vagy módosítaná, s az or- szággyiilésnek meghagyná, hogy e parancsokat a törvényhozás körében teljesítse? (Ugy van!) De ha ezen fontos közjogi tekintet fönn nem forogna is; ha törvényhozási rendes értekezlet utján kerülne is e kérdés élőnkbe; az alkotmánynak ily változtatását el nem íogadhatnók, mert az a nemzet jogaira s. érdekeire nézve káros, sőt veszélyes volna. (Helyes:) .:.: . Nem akarunk régibb törvényeinkre hivatkozni, melyekből világos, hogy mióta adó fizettetik, s mióta állandó katonaság létezik, az adónak és katona-állitásnak meghatározása kétségtelen joga volt a nemzetnek, s e jogot mindig saját országgyűlésén gyakorolta. Mellőzzük az 171") : 8. és 1790 : 19. t. czikkek tartalmának részletes elésorolását, csak az 1827 : 4. t. czikket hozzuk fel, mely világosan és határozottan kimondja: hogy „az adónak és egyéb segélyezéseknek minden nemei, pénzben vagy termékekben ugy, mint katona-állításban, országgyűlési tárgyalás alá tartoznak; attól semmi szín alatt, sőt még rendkívüli esetekben sem vonathatnak el; az országgyűlésikig megajánlott adót országgyűlésen kívül fölemelni, vagy ujabb adót kivetni, s katöna-állitást követelni nem szabad." Ezen törvények szerint tehát véréről és vagyonáról a nemzet mindenkor maga rendelkezett. (Ugy van!) Teljesítette polgári kötelességét rendes időkben is; midőn pedig a fenyegető veszélyek nagyobb erőfeszítést, sőt áldozatot kívántak, sem vérét sem vagyonát nem kímélte. (Igaz!) De tette azt kötelesség-érzetből, s hódolva saját törvényeinek könnyebben viselte a terheket, miket a szükség kivánataihoz képest maga vetett ki magára. (Igaz! Helyes !) Ha ellenben az ország, megfosztva eddigi alkotmányos jogától, csak másokkal együtt határozhat saját adójának, saját katonaságának kérdései fölött, — akkor a nemzet véréről és vagyonáról oly testület rendelkezik, melynek tetemes többsége más tartományok képviselőiből áll. Es miután azon tartományok nagy része a német szövetséghez tartozik, melynek mi tagjai nem vagyunk; rendelkezhetik terhünkre oly érdekben, s oly kötelezettség fölött is, mely nem a mi érdekünk, nem a mi kötelezettségünk. (Atalános zajos helyeslés.) Felhozza a legmagasabb királyi leirat azt is, hogy Magyarország befolyása ez előtt a közadózásnak csak csekély részére terjedett ki. — De mi ezt el nem ismerhetjük. Az egyenes adónak azon része, mely királyi adónak is neveztetett, mindenkor országgyülésileg lőn meghatározva; azon részét pedig, mely a megyék, kerületek és városok beligazgatási költségeire volt forditandó, a magyar kormányszékek felügyelete alatt maguk az autonóm törvényhatóságok állapították meg. Indirect adó, mit valósággal adónak lehetne nevezni, alig létezett Magyarországban más, mint a sónak eladása, mely, mint monopólium, a törvény szerint regale volt, — és a magyar harminczadok. A só árának meghatározása az országgyűlését illeti, s azt a fejedelem országgyűlésen kivül csak a legnagyobb szükség esetében emelheti fel, mint ezt az 1790: 20. t. czikk világosan bizonyítja. A magyar harminczadok királyi jövedelmek voltak mindig, s a magyar kormányszékek felügyelete alatt állottak, és azok kezelésébe, sőt meghatározásába is, gyakran beleszólt a magyar törvényhozás. Egyébiránt a kereskedelmi vámok és harminczadok minden jól rendezett országban nem annyira status jövedelmi, mint inkább ipar és kereskedelmi szempontból szabályozandók, és alkotmányos országokban is internationalis egyezkedések tárgyai. (Helyes!) A postákat, melyek szintén a magyar kormányszékek felügyelete alatt állottak, nem is emlitjük, nemcsak azért, mert csekély jövedelmet hoztak az államnak, hanem főkép azért, mert közadozás nemének alig tekinthetők. Azon indirect adók, melyek az absolut rendszer által hozattak be, s melyek sok jövedelmet hoznak ugyan az államnak, de részint azért, mert fölötte magasra emeltettek, részint a fennálló kezelésnek sok költséggel, igazságtalansággal, és boszantással járó fonák módja miatt, a nép vagyoni állapotát, s az államnak alaperejét gyengítik, sok tekintetben károsak, Magyarországban ismeretlenek valának ? s jelenleg is törvényellenesek. (Ugy van! Helyes!) Nem áll tehát, hogy a magyar nemzet befolyása alkotmányos állásában saját közadójának csak csekély részére terjedett ki. Azt állítja továbbá a legmagasabb leirat, hogy a pragmatiea sanctio nemcsak Magyarországnak kül és bel megtámadások elleni sikeresebb védelmére, s a trónüresedés alkalmával keletkezhető belvillongások elhárítására léptettetett életbe, hanem a végett is, hogy a Magyarország, és az örökös tartományok közötti kölcsönös egyetértésnek, és egyesülésnek minél szilárdabb támpontjául szolgáljon, s utal ennek be65*