Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

258 LXHI. ülés 1861. augustus 8-kári. Nem mi szabtuk ezen föltételeket, nem most először kívántatik azok teljesítése. Felséged eldödei ugyan ezen föltételek mellett voltak Magyarország koronázott királyai; Felségedet Magyarország trónja ugyanazon államszerződés alapján illeti, mely e föltételeket meghatározta. (Helyes!) Felterjesztésünkben nem kértünk mi engedményeket, nem hoztunk javaslatba ujabb törvényaket jogaink biztosítására. Csak azt kívántuk, hogy a sanctío pragmatica egész terjedelmében, minden föltételeivel, s viszonlagos kötelezettségeivel együtt szorosan megtartassák, ősi alkotmányunk, országgyülésileg alkotott törvényeink, miket a, hatalom szava felfüggesztett, ismét visszaállíttassanak, s a törvények magyarázásának, módosításának vagy eltörlésének joga az országgyűléstől semmi részben el ne vonassék. Egy szóval azt akartuk, hogy a törvényesség s alkotmányosság ne félig, hanem egészen és csonkítás nélkül lépjen az absolut hatalom helyébe. (Ügy van! Helyes!) Felségednek f. évi július 21-ről hozzánk bocsátott legmagasabb leirata határozottan megtagadta jogos kivánatainkat, s mi e leiratnak egész tartalmából, és szelleméből fájdalmasan győződtünk meg; hogy Felséged Magyarország fölött tettleg nem a sanctio pragmaticának teljes értelmében kivan uralkodni. (Igaz! Helyes!) Senki nem vonhatja kétségbe, miszerint a sanctio pragmaticában megállapított nöági örökösödésnek egyik alapföltétele az: hogy Magyarország saját töfvényei-szerint kormányoztassák. — Ugyanazon czikk, mely a trónöröklést az uralkodó ház nőágára átruházza, elsorolván az örökösödés rendét és módját, a 9-ik szakaszban határozottan kijelenti: hogy „a fentebbi szakaszokban elfogadott nőági trónörökösödésre is kiterjesztetik az 1715-ik évi 3-ik czikknek rendelete." Ezen 3-ik czikk pedig 1-ső szakaszában világosan kimondja: hogy „az ország Karai és Rendéi fölött 0 királyi Felsége máskép nem akar uralkodni s kormányozni, mint Magyarországnak eddig hozott, vagy jövendőben országgyülésileg hozandó saját törvényei, megtartásával. — 2-ik szakaszában kimondja azt is, hogy „Magyarország a többi tartományok módjára nem kormányoztathatik." Magyarország királyát tehát nem csak a koronázáskor kiadott királyi hitlevél, s letett fejedelmi eskü, hanem a sanctio pragmaüca is kötelezi az ország törvényeinek megtartására. Kiterjed e kötelezettség a koronázás előtti időszakra is. Azon fejedelem, kinek a megállapított rend szerint az örökösödés megnyílt, hat hónapnál tovább nem halasztható koronázásáig is csak az alkotmány értelmében kormányozhatja az országot, mint ezt az 1790-ik évi 3-ik törvény czikk világosan rendeli. (Ugy van! Igaz!) Váratlan volt tehát előttünk Felséged legmagasabb leiratának egész tartalma. — Felséged a sanctio pragmaticának ellenére absolut hatalommal függesztette fel alkotmányunkat, s törvényeinket, és ezen absolut hatalmú felfüggesztést most sem akarja megszüntetni. Alkotmányunknak csak töredékeit ígéri vissza, elvonva tőlünk a leglényegesebb jogokat. (Ugy van!) Alaptörvényeinket önhatalmával eltörli, s azok helyébe császári diplomát és pátenst állit, miket általunk is alaptörvényeknek kivan tekintetni. (Ugy van L) Felséged azt követeli tőlünk, hogy a birodalmi tanácsba, mely befolyásunk nélkül absolut fejedelmi hatalommal alakíttatott, képviselőket küldjünk, s a törvényhozási jogot, melyet nemzetünk eddig saját országgyűlésén gyakorlott, legfontosabb érdekeinkre nézve a birodalmi tanácsnak adjuk át; — mondjunk le az országnak azon jogáról, hogy saját adója és katonasága fölött saját országgyűlésén határozhasson, s e részben is vessük alá magunkat a birodalmi tanácsnak. Felséged országgyülésileg alkotott s királyi szentesítéssel megerősített törvényeink egy részét, és pedig fölötte lényeges részét el nem ismerve, meghagyja nekünk, hogy azokat módosítsuk, s illetőleg töröljük el; hanem előre kijelenti, hogy azon törvényeket jövendőben sem fogja elismerni, (Zúgás) s ez által Felséged a Magyar alkotmánynak, s átalában minden alkotmányosságnak azon alapelvét, hogy a szentesitett törvények csak az öszvestörvényhozás által töröltethetnek el, teljesen mellőzve, az ország törvényhozó hatalmát tettleg megsemmisíti (Igaz! Ugy van!) Felséged az országgyűlés azonnali kiegészítését megtagadja, és mégis azt kívánja tőlünk, hogy e ki nem egészített állapotban mondjunk le az ország jogainak lényeges részéről, alakítsuk át alkotmányunkat, fogadjunk el octroyrozott rendeleteket alaptörvény gyanánt, készítsünk törvényeket a legfontosabb közjogi kérdések fölött, s tegyük mindezt távollétében, s egyenes mellőzésével a meg nem hívottaknak, kiket az ország jogai szintúgy illetnek, mint minket. (Közhelyeslés.) Sot azt is kijelenti Felséged, hogy az országgyűlés majd csak akkor lesz kiegészíthető , ha mindezek általunk már előlegesen teljesítve lesznek. — Mindezek oly alkotmányellenes lépések, melyek a sanctio pragmaticát lényegében támadják meg, mellőzve mind azt, mi abban, mint alapszerződésben, a nemzet biztosítására föltételképen határozottan kiköttetett, s alig hagyva meg egyebet, mint az uralkodó háznak örökösödési jogát. (Zajos tetszés.) . ; A legmagasabb királyi leirat, elismerve, hogy a múlt évi october 20-án kiadott császári diploma tartalmánál fogva az adó és katonáskodási kötelezettség módja és szabályozása fölött ezentúl nem a magyar országgyűlés fogna tanácskozni, megnyugtatásul azt hozza fel, hogy „az ország alkotmányos önállóságáriak biztosítékai nem lesznek veszélyeztetve, sőt inkább szilárdulnak az által, ha Magyarország az örökös tartományok képviselőivel közösen tárgyalandja az adó és katonaállitás kérdéseit." De mi e szavakban legkisebb nyugtatást nem találunk. (Ugy van!) Az ország alkotmányos önállósága már az által tetemesen meg van támadva, hogy Felséged az országgyűlésnek előleges beleegyezése nélkül önhatalmával fosztja meg az országot ezen sarkalatos jogtól; törvényt szab önhatalmával, és az or-