Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-60

250 LX, ülés 1861. július 18-kán. megsemmitését véleményezte, (Fölkiáltás! Nem áll! Zaj.) most meg az ellenkezőt ajánlja. De mi okból? (Halljuk!) Két indok birta az osztályt e véleményre. Az egyik az, mikép a választás félbenszakitása nem történt törvénytelen módon, Mintha bizony a félbeszakítás, ha azon okból történik, hogy ebédelni menjünk, már törvényes módon történnék. A törvény világosan mondja, hogy a választást félbeszakítani nem szabad (ügy van!); ez esetben azonban félbeszakíttatott, a kérdéses választás tehát törvénytelen módon ment végbe. De súlyosítja e választás félbeszakítását még azon körülmény is, hogy valamennyi tanú azt vallja, miszerint a két órai szünet alatt a legnagyobb ingerlések és vesztegetések történtek. Jogi szempontból tehát a választási elnök eljárása következtében így áll a dolog Dobránszkyra nézve. Mi pedig a dolog politikai oldalát illeti, világos, hogy oly eommunisticus vesztegetések történtek ott, melyek azon helyen, hol történtek, t. i. Galliczia közelében — én tudom, mivel azon vidéken lakom — nagy fontossággal bírnak, és pedig azért, mivel tapasztalásból mondhatom a t. ház színe előtt, hogy azon .•sekély népségnél az 1846-i események a reactio emberei által mindig friss emlékben tartatnak, s elgondolhatjuk, hogy miért teszik ezt. Miután tehát ily eommunisticus és reactionarius mozgalmak igen nagy fontosságúak, akkor nem lehet azokról azt mondani, mit az osztály mondott, hogy t. i. megtörténtek ugyan, de nem bizonyíthatók be teljesen. A megvesztegetés lehet vagy pénzbeli, vagy morális. A pénzbeli megvesztegetés csak addig tart, még a pálinka vagy pénz hatása meg nem szűnik; de az erkölcsi megvesztegetés oly nyomokat hagy maga után, melyeket kiirtani csak évek múlva lehet, (Igaz!) Ezen eommunisticus megvesztegetés pedig a legnagyobb veszedelmet vonja maga után. Az oly reactionarius vesztegetés, milyen ott történt, hol t. i. az mondatott az ország ellenségeiről, hogy jótékonyan hatottak az országra, az oly vesztegetés, — mondom — oly ocsmány s alávaló tett, hogy azon embernek, ki ama szavakkal él, csak az átalános megvetés lehet jutalma. Minthogy tehát ezek szerint mind jogi, mind politikai szempontból sokkal súlyosabbnak látjuk Dobrzánszky állását, mint azelőtt: nemcsak a választás megsemmitésére szavazok; de határozatban kívánom kimondatni azt, miszerint az azon eommunisticus és reactionarius mozgalmak iránti további intézkedés és — ha kell — az illető egyéneknek bünvád alá vétele Sárosmegye, általam buzgó hazafinak ismert alispánjának hagyatik meg. De mondja ki egyszersmind a ház, mikép azon egyén, ki ily módon választatta meg magát, a nemzet bizalmát elveszti. (Zaj.) És pedig ugy hiszem, hogy mindegy, akár volt légyen azon egyén a hely szincn, akár nem; oly ember ugyanis, kinek barátja ily vesztegetéssel élt, magára vette a felelősséget. Kérdem, (Halljuk!) van-e ezen házban egy is, kinek barátjai ily vesztegetésekkel éltek volna? va,n-e köztünk egy is, ki az ellen föl nem szólalt volna, ki azon vesztegetések hatását paralysálni ne kívánta volna? Dobrzánszky pedig nem tette ezt, s így magára vállalta a felelősséget. Ismétlem tehát, miszerint nemcsak hogy megsemmisíttetni kívánom a választást, hanem egyszersmind kimondatni azt, hogy Dobrzánszky oly egyén, ki a nemzet bizalmát elvesztette. (Zaj!) Bernáth Zsigmond: Távol vagyok attól t. ház, hogy a kérdésben levő és épen szőnyegen forgó tárgyhoz szóljak és véleményt adjak; de kötelességem figyelmeztetni két egyéniséget, kik előttem szólottak, és kik igy szólottak, mint azon bizottmány vádolói, mely állandóul az igazolásra van kiküldve. (Halljuk!) Ugyanis Vajay Károly t. képviselőtársunk azt adta elő, hogy ugyanezen tárgyban a választmány már véleményt adott, és most ezen bizottmány, ugyanezen tárgyról más különböző véleménynyel szolgál. Ez t, ház nem áll, mert azon tárgy el volt akkor végezve, a ház határozott akkor fölötte, és a mostani igazolás csak is a vizsgálat folytán történt. Ha mi tehát ezen vizsgálatból Ítélünk, ebből nem folyna azon következtetés, a mit tetszett mondani; mert az csak az előbbi igazoló bizottmány véleménye szerinti következtetés. (Fölkiáltások. Szavazzunk! Zaj.) Az előttem szólott érdemes képviselő urat pedig figyelmeztetnem kell arra, hogy ezen igazoló bizottmány nem az, mely akkor volt, következéskép, hogy itt épen nincs véleménykülönbség a két igazoló bizottmány között, mert ezen igazoló bizottmány t. i. a mostani nem Ítéltetett másból, mint csak épen a vizsgálatból, a másik pedig a dolog törvényes oldalát fogta föl, mint az már itt megpendittetett. (Zaj.) Terényi Lajos: Ha mindnyájan elállanak, és a választást senki sem védi, én sem szólok. (Helyes! Elállunk!) Besze János: (Fölkiáltások: Eláll a szólástól! Elnök: Besze ur nem akar elállani!) Én sem szólnék, de kénytelen vagyok szólani azért, nehogy egy mondás hallgatásunk által helyeseitessék Ugyanis: Buja. novics képviselő társunk azt mondotta, hogy mondja ki a ház, miképen Dobránszky a nemzet bizalmát elvesztette. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy csak azt lehet elveszteni a mivel birunk, Dobránszky pedig a nemzet bizalmát soha sem birta, s igy azt el sem veszthette. (Helyeslés! Derültség!) Elnök: Nem levén már szólásra senki fölírva, a tárgy szavazás utján lesz elintézendő. A szabályok szerint az első kérdés az: hogy váljon a bizottmány javaslata helyben hagyatik-e vagy nem. A bizottmány igazoltatni kívánja Dobránszky képviselő ur választását; kérdésül fogom tehát kitűzni azt: hogy elfogadtatik-e a bizottmány javaslata vagy nem ? azok kik a bizottmány véleményét elfogadják, méltóztassanak felállani. (Senki csupán Vlád képviselő áll föl.) A bizottmány véleménye e szerint el nem fogadtatván, most a kérdést csak egyedül arra lehet kitűzni: mi annak ellenkezője ós a mi többek által ugy szólván — minden szóló által mint indítvány előterjesztve volt, t. i. megsemmisittessék-e Dobránszky megválasztatása, vagy nem? (Zaj! Halljuk!) A lehető esetek között volna még ujabb vizsgálat, de ez iránt