Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-48
182 XLVEI. ülés 1861. június 21-kén. Elnök: Legrövidebb ut lesz talán az illető megyeközönséget elnöküeg felszólítani, hogy a nevezett képviselő urat erről az illető választó kerület által értesítéssé. (Helyes!) Kállay Ödön: Jó ideje már annak, hogy a képviselőház előtt a Dobransky képviselő urat érdeklő választási kérdés fennforgott, s ha jól emlékszem , vizsgálat rendeltetett el; azt hiszem ezen vizsgálat megtételét s a vizsgálati irományoknak mielőbb a ház elé leendő terjesztetését kellene szorgalmazni. Várady Gábor: Tisztelt ház! jól méltóztatik vissza-emlékezni, hogy midőn én ezen vizsgálat megtételére kiküldettem, csak azon feltétel alatt vállaltam el a kiküldetést, ha megengedtetik nékem a fölirási javaslat fölötti fontos tanácskozás befejezését bevárnom. Ennek bevégeztével én egy perczet sem késtem , hanem a sárosmegyei alispán úrral rögtön tudattam az időt, múlt szombatot, melyben ott megjelenni fogok. Erre alispán ur válaszolván azt nyilatkoztatta ki, hogy épen ezen a héten nem lehet a munkálatot foganatba venni, mert tisztújítás van rendelve akkorára, mely miatt a szolgálattevő szolgabírákat nem lehet a helyszínére küldeni, kért tehát engemet, hogy a hét végére halasszam el indulásomat. Vasárnap tehát indulok. — Ezt szükségesnek láttam kijelenteni, hogy a tisztelt ház meggyőződjék a felől, miszerint én a vizsgálat megtételét illetőleg egy perczet sem késtem. Elnök: Legczélszerübb lesz tehát az ezen tárgy iránti elhatározást addig elhalasztani, míg a most nyilatkozott képviselő ur által a vizsgálat megtétethetik, s a fölötti jelentését beadhatja. Ez úttal alkalmat veszek magamnak a többi vizsgálatra kiküldött képviselő urakat is megkérni, hogy a rajok bízott vizsgálati ügyekben eljárni méltóztassanak. Bánó József.- (Zaj.) A vizsgálatteljesités egyátalában nem feltételezi ezen kérdés megoldását. Én azt tartom, hogy miután a szabályokban nincs e részben semmi rendelkezés, most nem lehet semmit mondani; de azon esetben, ha a szabályok vizsgálat alá fognak vétetni ezen ügyet mindenesetre figyelembe venni szükséges. Elnök: Áttérvén most a napirenden lévő tanácskozás folytatására, felkérem jegyző urat méltóztassék a következő szónok urat fölhíni. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Vadnay Lajos : (Álljon el! Szavazzunk!) Az országbírói értekezletnek tárgyalás alatt lévő munkálatát , — a mennyire tehetségem engedi, — minden oldalról magam is megfontolván; előttem a döntő kérdés leginkább csak az volt, hogy vájjon kell-e most szükségképen tennünk valamit e tárgyban, vagy sem ? — és miután tökéletesen meggyőződtem arról, hogy tenni csakugyan kell: nézeteim további menetéből önkényt következik, hogy én teljesen osztozom a bizottmány jelentésében kifejtett véleményben.— Mert gyakorlatilag véve tagadhatlan igazsága van a bizottmánynak, hogy ezen munkálatot nem annyira /w-iridicai, mint helyzetünk sajátságánál fogva, s az ország lakosainak igazságszolgáltatás után epedő kivánatához képest magasabb politicui szempontból kell tekinteni. Igaza van, hogy jogi szempontból ezen munkálat lehetne jobb, lehetne czélszerübb, — a mi jelen állásunkban igen természetes; mert ugyan ki volna képes tiszta vizet meríteni a fölzavart tó iszapos hulláimból? — Sőt a nélkül, hogy sokat mondanék, bátran merem állítani azt is, hogy ha szintén ki volna már is egészítve az országgyűlés, s most mindjárt —• kimerítőbb szabályokat akarna is hozni: azt jogviszonyaink zilált állapota miatt ezúttal kielégitőleg nem tehetné-; mert mindaddig, mig alkotmányunk teljesen visszaállítva, s közjogi elveink tisztán megállapítva nem lesznek , nézetem szerint biztos és alapos magánjogi törvényeket alkotni nem lehet. (Zaj. Halljuk!) Többen már részletes példákkal Idmeritőleg bizonyították ezen munkálat elfogadásának szükségességét; én a legnagyobb átalánosságban csupán annyit jegyzek meg a fönnálló magyar törvényekre nézve, hogy azok a fölmerülhető esetek szerint három caiegoriára oszthatók. (Halljuk!) Az első categoriába tartoznak azok a törvények, melyek teljesen alkalmazhatók, s olyatén esetekről szóknak, melyek — mivel Európa műveltebb népeinél a Justinianus codex teszi alapját a magánjognak, — csaknem mindenütt, s minden időben ugyan azok, ilyenek: az ingókra nézve az adás-vevési; az ingatlanokra nézve pedig, a bérleti, haszonbérleti, s más efféle esetek. — Azonban ezen fönálló törvények is bár teljesen alkalmazhatók, majdan a korkivánataihoz idomitandók. A második categoriába esnek továbbá azon törvények, melyek alkalmazhatók ugyan, — de a megváltoztatott alkotmányos elvekkel, nevezetesen: a kimondott jogegyenlőséggel nincsenek következetes öszhangzásbaii; ilyenek azok, melyek a volt rendi alkotmány természeténél fogva, a nemesek és nemnemesekre nézve különbözőleg intézkednek, például többi között: a violentialis, dehonestatorius és coaquisitionalis törvények. Hogy e két categoriába eső törvények egyszerűen visszaállítandók; az ellen szó nem lehet: miután az országgyűlés jelenleg nincs abban a törvényes állásban, hogy fönnálló törvényeket módosíthasson, változtathasson, vagy épen uj törvényeket alkothasson. — Ellenben A harmadik categoriába olyatén törvények jőnek, melyek teljességgel nem alkalmazhatók, s ilyenek az ősiségét tárgyazók, — miután az 1848. XV. t. czikk elvileg már eltörölte az ősiségét. (Helyes!) Erre azt mondhatnók ugyan átalánosságban, hogy a tisztán ősiségi kérdések elintézése valamint eddig, ugy ennekutánna is a codificatio idejéig maradhatna további moratórium alatt. — De ha szintén állhatna is részben ezen kívánat, — azon fölül, hogy a moratórium káros horderejű eszméjét országgyűlésileg csak kimondani is veszélyes, — nem is segítene a dolgon; mert vannak oly mindennapi esetek, melye-