Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-48
XLVIII. ülés 1861. június 21-kén. 183 ket moratórium alá venni annyit tenne, mint némileg egyeseket és családokat tönkrejuttatni. (Helyeslés; más részről zaj.) Hyen az ősiségekkel kapcsolatban álló sok öröködési eset, ilyenek különösen a végrendelkezés! esetek ugy annyira, hogy aki e gyakorlati jogtéren kissé járatos a casuisticában, előre látja azon bonyolódott eseteket, melyekben nem lesz olyan bíró, ügyvéd és jogtudós, a ki feleinek biztos, és megnyugtató tanácsot adhatna, miképen kelljen, vagy lehessen ugy rendelkezniök, hogy utódaik későbbi zavarok ellen biztosítva legyenek. — Ilyenek a telekkönyvek életbe léptetésével megváltozott executionális törvényekből folyó eljárások stb. — Mellőzve azonban minden részletbe bocsátkozást, csupán azt kívántam némi átalánosságban itt bebizonyítani, hogy a teljességgel nem alkalmazható törvények minden esetre pófrendelkezést igényelnek. Égető szükség ez tisztelt képviselő ház! melyen segíteni az országgyűlés föladata, s ha szintén ideiglenesen is gondoskodni arról, hogy mindenki igazságot nyerhessen. A nem gondoskodás igen káros hatással fogna lenni nemcsak az ország lakosainak közhangulatára, hanem az országgyűlésben vetett bizalmára is.— Mert bár mit mondjunk is, a társadalmi élet főczélja: a személy és vagyonbátorság, melynek egyedüli oltalma a szigorú s egyenszerü igazságszolgáltatás. — A hol az igazságszolgáltatás ingatag és bizonytalan; ott, bár mint kecsegtessük is alkotmányos szabadsággal a népet, az végre megunva az anyagi kárt és rövidséget, még a hevesbe szabad, sőt absolut institutiokhoz is kész hajolni, mihelyt azok által inkább biztosítottnak látja vagyonát. •— Nem kétlem, hogy mindég fognak találtatni hazafiak, kik örömest áldoznák föl javaikat igazságszolgáltatás hiánya miatt, ha bizonyosak lennének, hogy ezen áldozatkészség által éri-el a nemzet alkotmányos szabadságát; — de bizonytalan reményért, bizonyos romlást, vagy talán koldusbotot is vállalni, ugy hiszem, nem lesz hajlandó senki. E szempontból tekintve azt, hogy ipar-kereskedelem- pénz- és birtok-viszonyra már eddig is kártékonyán hatott az igazságszolgáltatásnak mostani bizonytalan állapota, melyet tovább is függőben hagyni veszélyes lenne; — tekintve azt, hogy a törvénykezés körüli intézkedés elmulasztása csak elégületlenséget szülhetne a közel időben különben is oly sok anyagi csapást és veszteséget szenvedett országlakosokban; végre tekintve azt, — mert a jövendőt senki sem tudhatja, — hogy miután az osztrák törvény és eljárás maiglan sincs teljesen megszüntetve, ha az országgyűlés meg nem ragadja az alkalmat, vissza nem állítja a magyar törvényeket, s nem pótolja ideiglenes szabályokkal a nem alkalmazhatókat: könnyen megeshetik, hogy az uralkodó hatalom provisoriummal oly intézkedéseket fog ismét életbe léptetni, melyek se az országgyűlésnek , — se az ország lakosainak nem lesznek kedvesek; — ezeket tekintve, xxgy hiszem, épen itt van az az eset: a hol nem a quidjnris, hanem a qm'd consilü követendő. — Miknél fogva tisztelt Nyáry Pál képviselőtársunk tegnapi kijelentéséhez képest, bíráknak, ügyvédeknek és feleknek ideiglenes tájékozásul, s útmutatásul, permissive az országbírói értekezlet munkálatát, ugy a mint van, elfogadhatónak vélem; óhajtanám azonban, hogy, a hol a pátensekre, s ezeknek §§-aira történik hivatkozás; ott mindenütt az illető szöveg iktattatnék a munkálatba, s annak utólagos eszközlésére kéretnék föl a kiküldve volt bizottmány. — (Helyeslés, Zaj ; Szavazzunk Q Szilágyi Virgil: Uraim! Epén nem lehet csodálnunk, ha ezen annyira száraz tárgy mellett már is unatkozik a tisztelt ház, s pedig annyira, hogy a tanácskozás legelső napján azzal akarta azt mintegy kezdeni, hogy a szavazást sürgette. Igaz, e tárgy nagyon száraz, és igy szép beszédeket mondani nem lehet Jogi kérdésekről van szó. De azt hiszem, hogy épen azokra nézve, kik a kérdést szavazás által sürgetik eldöntetni, azon reményben , hogy többségben vannak, bizonyosan nem lehet érdekök ellen, ha nyilvános tanácskozás folytán legalább némi nyoma lesz azon érveknek, melyeket a javaslatelfogadás indokolására felhozni jónak láttak. (Halljuk!) Talán épen azon türelmetlenség által lenyomott hangulatnak tulajdonitható az, hogy Szombathely érdemes képviselője tegnap párhuzamot vonván a köz- és magánjog fontossága között azt monda, hogy a közjog terén ő legszigoruábban ragaszkodik ugyan az alkotmányosság feltételeihez, de, mi a magánjogot illeti, ez sokkal csekélyebb dolog, itt a czélszerüség szempontjának könnyen helyt enged s ő ezen szempontból semmi nehézséget nem lát abban, ha ily szerintem igen nagy horderejű munkálatot minden további vizsgálat nélkül a ház elfogad. (Zaj.) Ha igaz is, hogy a közjogi élet a közjogi intézmények összege képezi különösen azon biztosításokat, melyeknél fogva a polgári szabadság valamely hazában lehetővé válik; de más részről a magánjogi rendszernek összege az, melyben, és mely által a polgári szabadság különösebben kifejlődik. Minden esetre a két jog a köz- és magánjog elválaszthatlan összefüggésben áll egymással; mind a kettőnek czélja egy; kifejteni s megszilárdítni a polgári szabadságot. Mutatja ezt a jogtörténet fejleménye. Oly országban, hol az absolutismus ütötte fel táborát, a magánjog rendszere bizonyára nem képes oly irányban fejlődni, mely a polgári szabadságnak kedvezne; épen azért oly országban , minőben jelenleg élünk, midőn az alkotmányosság helyre állításáról van szó, ha a polgári szabadság feltételeit meg akarjuk menteni, meg lehet mentenünk a magánjog azon rendszerét is, mely az alkotmányos élet levegőjében fejlődött ki, és óvakodnunk kell oly részleteket könyelmüen átvenni az absolutismus uralma alatt kifej46*
