Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

178 XLVII. ülés 1861. június 20-kán. azon nyilvános kikötéssel, hogy ebből az ideiglenes kisegítő mód gyanánt történt országbírói értekezlet ebfogadásának javaslata kimaradjon, pártolom. (Helyeslés; Szavazzunk!) Besze János: (Zaj) Ha 5 hétig tudtunk verificálni, én azt hiszem ezen igen fontos tárgyra is szánhatunk egynehány napot, és remény lem a t. ház nem lesz türelmetlen, ha kimondom, (Halljuk!) hogy képviselői keblemet némi aggodalmak szorongatják, midőn azt hallom „Szavazzunk! szavazzunk!" Isten látja lelkemet, én nem tudom mikép lehet e tárgyra szavazni, midőn még a ház előtt föl sem olvastatott. (Igaz !) mert ahhoz, hogy ezen javaslat újságokban, és máshol talán olvasható volt, nekem mint képviselőnek semmi közöm. Ha valamely okmány megkívánja azt, hogy elolvastassák, úgy bizonyára ezen értekezleti munkálat az, melyet a háznak komolyan megolvasni kell, mert ez által fogja a ház a nép bizalmát megnyerni, s mivel csak a nemzet képviselőibe helyzett bizalom adhat életet ezen munkának. Azért uraim ne siessünk vele, oly nagyon, mert az úgy ide dobott §§-kal megspékelt javaslatot elfogadni a nélkül hogy az itt felolvastatott volna, annyit tenne, mint a bíróknak és a népnek bizodalmát elveszteni, a mely bizalomra egyátalában nem számithatunk, ha e fontos tárgyon oly könnyen keresztül esünk. Ha a kérdés égető voltára megfelelő írt akarunk szolgáltatni, szükséges, hogy az előterjesztvény elvben elfogadtatván, az egész javaslat szakosztályokhoz bocsáttassék, mert a 9 osztályt azért alkottuk, hogy a hozzájuk utalt tárgyakban javaslatokat készitsenek, melyeket mi itt nem rögtönözhetünk. (Zaj) Miért volnának különben a szakosztályok , ha 12 órakor, egynéhány képviselő társunk megunva magát, sürgeti a szavazást, és a szónokokat kihallgatni türelmetlen. (Derültség) En azt hiszem a szakosztályokat mi azért alkottuk, hogy minden olyan hiteles okirat, mely e ház nevében, a magyar hazának által fog adatni, előbb ott rostáltassék meg, s azok javaslatában fogjuk mi azon §§-at találni, melyeket módosítani fogunk. Legyenek meggyőződve t. képviselők, hogy ha mi ezen javaslatot elfogadjuk, olyan stemplis igazság szolgáltatásunk lesz, mint a milyen eddig volt. Ne siessünk tehát oly annyira, ez még nem törvény és ha azt kívánjuk, hogy intézkedésünk iránt mind a bíró, mind a peres felek tisztelettel viseltessenek, olvastassák fel az eléadott munkálat szakaszonként, és ott a hol hiány fog mutatkozni, úgy mint az ősiség eltörlésénél és a bányaügyben történt, a §§-okat módosítsuk; ezt pedig legjobban tehetjük a szakosztályokban , és csak azután terjeszszük az országgyűlésnek elébe, és akkor minden körülmények között megvárhatjuk , hogy mind a bíró, mind a peres felek meg lesznek nyugtatva. Ezen előrebocsátás után s ily értelemben bátor vagyok indítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. En minden esetre segíteni akarok az égető kérdésen, és ezen föltétel alatt a javaslatot elfogadom. Elnök: A tisztelt képviselő urat, (Halljuk!) ki arra hivatkozott, hogy szükséges lészen ezen munkálatot felolvasni, bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a gyűlés kezdetén, a napirendre áttérés alkalmával, mindjárt azon kérdést intéztem az házhoz, kívánja-e ezen munkálat felolvastatását; a ház azonban úgy vélekedett, hogy miután azt hihetőleg úgy is mindenki elolvasta, a felolvasást feleslegesnek tekinti. (Igaz!) Buzna Lajos: Nézetem szerint képesítve kell lennünk arra is, hogy egy önálló munkálatot is készítsünk; de ne tévesszük szem elől azt, miszerint mi nem vagyunk jelenleg képesítve a törvényhozásra. (Álljon el! Zaj; Halljuk!) Ha mi javallatokat hozunk, annak olyannak kell lenni, mely az életből legyen merítve s melyet a nemzet mint tanácsot elfogadni kész legyen. Ha ezen javallat a nemzet érzelmével ellenkezni fog, az nem fog elfogadtatni, és magunkat compromittálni fogjuk az által, hogy a nemzetgyűlés olyat javaslóit, a mit a nemzet élnem fogadott. (Helyeslés) Már most ha arra figyelmezünk, hogy minden hatóság e honban az 1848-iki törvények alapján szervezte magát, s minden hivatalnok és tisztviselő a szerint választatott meg — és mind e mellett oly javallatot ajánlunk, mely azon 1848-ki törvények szellemével és hangulatával ellenkezik: kérdem vájjon elfogadják-e ezt az országban ? s nem ezt fogják e mondani: hogy azt nem a törvényhozás, hanem csak egy tanácskozó testület javasolta, a mely a törvényhozásra maga sem képes, — (Helyeslés) minthogy nincs kiegészítve, — mi pedig helyhatóság lévén, azt mint nem kötelezőt el nem fogadjuk, hanem miután a közfal köztünk megszűnt s alkotmányos törvényeink viszsza állíttattak , attól várunk sikert. — De közjogi szempontból is sértést követünk el, ha az emiitett javallatot elfogadjuk, mert magunk is azt hirdetjük, hogy az 1848-ki törvények alapjától eltérni nem akarunk. Ki volt mondva az 1848-ki törvényekben, hogy a földes urak a vesztett urbériség kármentesítése végett a nemzeti becsület védpaizsa alá helyeztetnek. Mit látunk azonban az úrbéri viszonyokat rendező pátensben? Abban az foglaltatik, hogy bizonyos maradék földek czím alatt a kárpótlást magok a volt jobbágyok fogják teljesiteni. Ez által igen sok jobbágyra nagy teher hárul. Tudok eseteket, hol bizonyos helység megegyezvén volt földes urával az úrbéri váltságra nézve, minden évben 20,000 p. ftot fizet, s ez 80 házra esett; tiz év alatt kell e helységnek a nagy terhet lefizetni, holott az 1848-ki törvény szerint, a volt földesurat a nemzeti becsület garantirozza, hogy tudniillik a kárpótlást a nemzet fogja teljesiteni. Már csak ezen szempontból is miként lehet meg hagyni az úrbéri viszonyokat rendező pátenst, ha az az 1848-ki törvényeinkkel nyilt összeütközésben van? (Zaj) Ha már javallatot kell nekünk készíteni, az olyan legyen, a mely az 1848-ki törvény szellemével nem ellenkezik. Űgy szintén az ősiségi birtokviszonyokat rendező pátensben csak azt említem, hogy az ősiségi viszonyokkal nem voltak a bírói zálogok semmi összeköttetésben.