Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

XLVH. ülés 1861. június 20-kán. 177 attól eltérni s a szerint ítélnek; ennek az lesz következése, hogy végtelenül veszt a birtokosság a kőszénre nézve és a kárszenvedés tovább is megmarad, sőt szaporodni fog. Ide tartozik az is, hogy a bányatörvények nem kielégítők, különösen a fémbányászatra nézve. Ezen tekintetben ismét segit a jelen javaslat az által hogy kimondja, miszerint minden egyes bányavidéknek szabadságában áll, vidéki rendszabályokat alkotni. E tekintetek engemet arra vezetnek, hogy a javaslatot, mely előttünk fekszik, bár mely hibás is az, pártoljam. De van egy mellék módosítványom az eljárásra vonatkozólag. (Halljuk!) Az eljárási javaslatban az van, hogy a polgári perrendtartás szabályai mind azon perek iránt., melyek eddig folyamatba tétettek, tovább is fennmaradjanak. En ezt sem helyesnek, sem jónak nem tartom, azért, mert a törvénykezésnek, ha van valami feladata, az abból állhat, hogy a jó hiszemben szerzett jogokat megóvja; de maga a perkezdés még nem foglal magában jogszerzést s azért ezen perrendtartást, melynek roszaságát ismeri egész Magyarország, jövőre is megörökíteni nem akarom. Óhajtom tehát, hogy azon perrendtartás, melyet az országbírói értekezlet javasol, legyen elfogadva, minden a már folyamatban levő perekre nézve is, hiszen az átalakítás és módosítás mindenben lehetséges. Módositványom oda terjed, hogy a választmány javaslatához csupán ezen egynehány szó tétessék „oly módon fogadtatik el, hogy az eljárás csupán ezen perrendtartás szerint történjék." (Adja be irásba!) Csiky Sándor: Én ugy látom, hogy mindazok, a kflt a bizottmányi javaslatnak elfogadására, mind pedig azok, kik annak ellenkezőjére szavaznak, ugyan azon egy elvből indulnak ki, és ugyan azon egy czélt tűzték ki maguknak, melyet elérni óhajtanak. Azon elv az, hogy egy részről a hatóságoknál, és az ország minden bíróságainál a törvénykezés és az igazságszolgáltatás érdemében az egyformaságot lehessen behozni. Más részről az, hogy az igazságszolgáltatás helyén az utált osztrák forma ne maradjon. (Helyeslés.) Ezen két czélja van mind az egyik vélemény pártolóinak, mind a másikhoz járulóknak. De én e részben azt hiszem, hogy ha ezen czélt, mely az enyim is tűzzük ki magunknak, és ezt akarjuk bizton elérni, nekünk azon sikamlós térre lépni t. i. az országbírói értekezlet javaslatát elfogadni nem lehet, mert azon esetben nekünk az egyformaságot a törvényhatóságoknál és a bíróságoknál behozni lehetetlen, sem pedig az igazságszolgáltatásnak gyorsítását és a pontos igazságszolgáltatást elérni tehetségünkben nem fog állani. Meggyőződésem szerint a mind két részről kitűzött czélt csak ugylehei elérnünk, ha kimondjuk, mikép hazánk fönnálló törvényeit minden bíró minden igazságszolgáltatásnál szemelőtt tartva attól talpalatnyira se távozzék el. Elégségesnek tartom tehát annyit kimondani, mennyit Nyáry Pál képviselő társunk a kisegítő mód iránt szóló § kihagyásával megemlített, és ha a t. ház ezen véleményhez járulni hajlandó, ebben én megnyugszom azért, mert nézetem szerint abban hogy ezen javaslatot kisegítő mód gyanánt ajánljuk a bírói hatáságoknak, egyrészről a törvényhozás méltóságának aláásása rejlik; — mert mi törvényhozó test, nem pedig tanácsadók vagyunk, (Zaj) a ki tehát peres ügyébe tanácsot akar kérni, menjen az ügyvédhez. de minekünk ez nem feladatunk, hanem alkotunk törvényt ha nem gátoltatunk, és azt mindenki köteles leend megtartani, ha pedig nem lehetünk képesek törvényt alkotni, várunk még tér és mód nyílik arra, hogy törvényt hozhassunk; — más részről pedig a törvénykezési egyformaságnak létrehozatala ezélját sem érhetjük el ezen kisegítő mód ajánlata által, mert ezt, — kötelező nem lévén, — egyik bíróság elfogadja a másik félre veti, és igy készen lesz a chaos. Hallottam egy, néhány indokot is felhozni ezen javaslat támogatására, én a mennyiben a többiek az előttem szólók által immár kellően megezáfoltattak azokról nem szólok, de azon egyet, melyet Beniezky Lajos képviselőtársam a bányabirtokosok mostani szomorú helyzetéről mondott, jelesen hogy ha ez érdemben jelenleg átalános zsinórmértékül szolgálandó intézkedés a törvényhozás által nem tétettetik, melyet ő az országbírói indeiglenes szabályokba némileg feltalál, és a melyeket ez oknál fogva el is fogadui kész, ez esetben a magyar bányabirtokosok törvény nem léte miatt, a Berghauptmannschaftnak, s a Schmerlingféle mostoha intézkedéseknek nyomása alatt valamennyien elbukni fognak, — észrevétel nélkül nem hagyhatom, azért mivel igaz ugyan az, hogy én a szó alatti javaslatot végig nem olvastam, (Zaj. Derültség) de olvastam mégis ezekből különösen a bányabiróságokról szóló javalat 7-ik, t. i. azon czikkét, (Zaj; halljuk!) melyben a bányakapitányságok továbbra is első bírákúl meghagyatni, és a Belügyminiszter rendelkezése alá tétetni tanácsoltatnak, és ha ezt mi elfogadnánk kérdem, ki lenne-e ez által az osztrák kormány kénye-kedve szerinti mostoha intézkedései alól különösen most, a midőn még nemzeti kormányunk nincsen, a bányák ügye véve, és segitenénk-e ez által a bányabirtokosoknak valóban szánandó helyzetén'? felfogásom szerént nem. És ezen okból én e részben is üdvösebbnek, és hasznosabbnak látom, a fennálló hazai törvényekhez, és különösen a 1741-ik évi 12-ik törvényhez való ragaszkodásunkat, mely bátor helyzetünkbe kielégítőnek szinte nem mondható, de legalább még sem az osztrák kormánynak önkényére bizza a magyar bányák ügyei fölötti intézkedésnek jogát, hanem a Bánya Bíróság, és Tárnokmesteri székre. (Zaj; Halljuk!) Mondhatnék ezen javallat el nem fogadása érdemében többet is, és hozhatnék ártalmas voltára nézve fel több tárnokokat is, de mivel a t. háznak türelmét tovább fárasztani nem akarom, azzal fejezem be előadásomat; hogy én az előttem fekvő országbírói javallatot egyátalánfogva nem pártolom, hanem Halász Boldizsár képviselő társam indítványához csatlakozom, ha pedig ezt se fogadná el a többség, ez esetben Nyáry Pál képviselő társamnak modósítványát, mely a Halász indítványától lényegileg szintén élnem tér, Képv. ház napi. II. k. 45