Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 15 szabta utón szorosan megmaradni és őseink traditioualis hitéhez, kik még a formalitásokhoz is, mint történt n. Ferdinánd korában, testtel, lélekkel ragaszkodtak, híven eljárni. Monarchicusabb pedig a határozat azért, mert egy eszmét, egy elvet fejez ki, a nemzetnek szigorú ragaszkodását koronás fejedelméhez mindaddig, mig ennek csak legkisebb árnyéka is van fen régi fényéből, egykori dicsőségéből. En nem látok oly opportunitást, melynek nagyon is lukas palástjával az ellenkező eljárást részemről palástolni tudnám. Ha azért, mert törvényeinkhez, alkotmányunkhoz, és ebben benfoglalt törvényes királyság' eszméj'éhez egész erőnkkel ragaszkodunk, szét találnának küldeni a helyett, hogy a bajon a maga rendén segítenének , a felírás útjába általunk gördített akadályokat elhárítanák, és aztán tennék próbára felírást, vagy mint e házban mondatott, szólni vagy nem szólni akarásunkat, akkor legalább egy uj példáját fognák adni a bécsi kormányférfiak a történetben páratlan eljárásuknak, hogy szétküldtek egy országgyűlést, mely a legbékésebb szellemmel jött fel; mely monarchicusabb érzelmű volt, mint ők, melynek tagjai, miután inkább ragaszkodnak a törvényes királyság eszméjéhez mint ők. jobban is tisztelik királyukat mint ők. De magokra fogják e vállalni a felelősség terhét. ha a fürdővel a gyereket is kiöntik, ha akkor, midőn ők azt vélik, hogy csak gyomlálnak, az egészséges buzakalászt gyökerestől kitépik ? ha erőszakos eljárásukkal a nemzet keblében a királyságnak századokon át megszilárdult eszméjét megingatják, megsemmisítik ? Nemzetünk megmentette nélkülök, sőt ellenök egynehányszor a dynastiát és az ausztriai birodalmat , sőt bebizonyította több ízben ragaszkodását és pedig akkor, mikor a bécsi tanácsosok oda hagyták már mint patkányok a sülyedező hajót, Ausztria roncsolt és megtört álladahnát. De ha jönni fog még egyszer oly hatalmas genialis hódító mint Napóleon volt, ki Schönbrunnban egy porczellán medenczét haragosan a földhöz dobván és annak ezer darabjaira mutatván, mondta: szét fogom törni az ausztriai monarchiát, mint ezen medenczét itt; — meg fogják e akkor menteni nélkülünk azon képzelt egységes birodalmat, mely mentől erőszakosabban kívántatik felállíttatni, annál könnyebben fog az első rázkódtatásnál összeomlani ? ezen legyen szabad kételkednem. Tőlünk csak nem fogják kívánni, hogy védjük az egységes birodalmat, és ennek tanácsosait, mert csak nem tehetik fel rólunk, hogy a műhelynek, — melyben szolgaságunk lánczai, nemzeti önállásunkat megsemmisítő fegyverek kovácsoltattak, védelmére szálljunk. Mit védhetett többé Karthágó népe, midőn városa porban feküdt és romjai polgári létét eltemették? Semmi sem boszulja oly hamar meg magát, mint az igazságtalanság; ne feledkezzenek meg erről a kormányférfiak és ugy ne járjanak mint Sámson, kit az általa vakságában megrendített épület romjai eltemettek. Egy másik okot pedig, miért nem pártolhatom a felírást, a következendőkben akarom kifejteni, — mennyiben alapos, a t. ház bírálatára bízom, ez azonban már megpendítetett és kis morgással fogadtatott, de mint Camill Desmoulins, midőn egy lapja hatóságilag elégettetett, azt felelte: elégetni még nem tesz annyit mint felelni, ugy a morgást sem tekinthetvén feleletnek, bátorkodom a t. ház türelmét, melyet annyi ideig igénybe veszek, még rövid időre egész tisztelettel kikérni. Az nyilvános titok, hogy a német statusférfiak Magyarországot mint egy provinciát szeretik tekinteni , és azért kívánják is, hogy a Reichsrathba is menjünk. Tudjuk továbbá, hogy az országgyűlések az egész birodalomban, ugy a magyar királyságban is majdnem egy időben hivattak össze. A mi országgyűlésünkön szólott az ausztriai császár az országbíró által, a többiekért hihetőleg a Landes-Chefek által. Midőn a birodalmi gyűlés megnyittatott, az ausztriai császár szólott directe ehhez, de indirecte a mi országgyűlésünkhöz is, mert kifejezte reményét, hogy a mi országgyűlésünk is, mint a többlek tették, fog követeket a Reichsrathba küldeni, és igy még mindig várják a feleletet tőlünk. Mi fog tehát történni, ha az ausztriai császárnak fölírunk és felelünk, részint az országgyűlésünkön , részint, mint ők veendik, a Reichsrathban, mondottakra és ezen feliratunk egyszere a cs. kir. ház elnöke által mintegy birodalmiügy a bécsi ház asztalára letétetik és mint olyan tárgyalás alá vétetik? akkor már eo ipso benn vagyunk a Reichsrathban, megvan ezzel a kapocs, melyet ők oly rég kerestek és mind eddig nem találtak. A többi tartományok felírtak az ausztriai császárhoz, mi felírunk szinte hozzá, tehát: quae sünt aequalia uni tertio, sünt aequalia inter se. Rég keresik ők Achilles sarkát alkotmányunkon és félek, hogy a föliratban feltalálandják, A főiiratnak őrölni fognak Bécsben, az óvásokkal pedig ezen előttük puszta, régi, elavult formalitásokkal mitsem fognak gondolni. A Reichsrathról levén szó, lehetetlen meg nem emlékeznem dr. Mühlfeld ár indítványáról, ki csupa testvéri szeretetből azt indítványozá, hogyha jó szándokból felmenni nem akarunk, tehát más valami módját gondolják ki az önkénytes megjelenésnek. A milyen önkénytes volt p. o. az 1854 Anleike, és mily önkénytesen ment az 1859-ki önkénytes, kit a kocsi lajtorjához kötve vittek. Tehát azt indítváriyozá, hogy erőszakkal szorítsanak a megjelenésre. 4*