Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

176 XLVII. ülés 1861. június 20-kán. mindennapi életből fölmerülő tárgyak képezik, ezekre nézve pedig, vannak nekünk a németnél, hanem jobb, de mindenesetre moralisabb törvényeink, ebben tehát nem lesz fönnakadás. (Helyes; ugy van!) Ha valamit határozunk uraim! olyat határozzunk, a mi az összes megyék geniusával, rokonszenvével találkozzék; ne felejtsük uraim! hogy már nincs Erdély többé, hanem Magyarország királyhágónkul kerülete, Erdélynek régi magánjogi törvényei pedig, nemcsak formájukra, de lényegükre nézve is különböznek a mi törvényeinktől. — Ha magunk megyéit veszem is tekintetbe, ezek közöl is már sokan életbe léptették a magyar törvényt. — Azt mondják némelyek, hogy ezen értekezlet csak octroy lesz, s nem bírván kötelező erővel, ez csak ajánltatni fog a megyéknek, — én erre csak azt felelem: hogy közölünk nem fog ugyan immediate kötelezni senkit, de azért mediate csakugyan kötelező erejűvé vál, mihelyt a megyéktől ezen pesti, — s a rendes törvényes közegek ellenjegyzése nélkül hivatalt vállalt s abban működendő főtörvényszéki tagok ítélete alá fog kerülni, apelláta utján minden per; — akkor lesz még egyszer, igazi elkeseredés az egész országban s nagyobb zavar készül, mint a milyet a netalán, némi részben hiányos magyartörvényeknek kizárólagos használata idézett volna elő. (Helyeslés.) Azt mondja a diák: „factum, infectum fieri nequit ;

ft a mely per, a német törvény szerint be van fejezve, s executión is átment, az, maradjon bevégzettnek; a folyamatban lévő, vagy még ezután kezdendő perek pedig öntessenek tüstént magyar formákba. Az 1848-ki törvény az ősiségét elvben eltörölvén, az abból folyó pereket, a jövő normális országgyűlésig szünetelendőknek rendelte, — ezen octroylandó értekezleti perrendszer, belevág a német rendszer szerint megállapított, magyar törvénykezés mezején pedig ismeretlen örökösödési perlekedések által az 1848-ki törvények lelkébe. Ezekután még ünnepélyesen kívántam kijelenteni, hogy nekünk, borsodi követeknek, megyénk részletes utasításokat nem adott ugyan, de hozott egy hatalmas nyilatkozatot, melyet is jegyzőkönyvbe iktatott, kinyomatott, s Borsod népességének ezrei között kiosztatott; — mely szerint ezredéves alkotmányunk épségben tartását, s az 1848. törvényekhez szoros ragaszkodásunkat tette kötelességünkké, — honárulás bűnének súlyával sújtatnak, „Vogel frei"-nak, vagyis a törvények oltalmát magától eljátszottnak nyilatkoztatván mindazon követeit, kik az ellen, ne talán vétenének; — én tehát kijelentem, hogy az 1848 ki törvényeket egy jottáig sem fogom megsérteni, s hazaáruló senki barátságáért sem leszek soha, — azért kizárólag csak a magyar törvényekre szavazok. (Helyeslés. Zaj.) Balássy Antal. (Fölkiáltások: Álljon el! Szavazzunk!) Midőn ezen országbírói javaslathoz szólok, megvallom, hogy elhatározásomban számos kételyeim voltak, mert míg egy részről azon polgártársak — érdekei, kiket itt képviselünk — és azon bizonytalanság, melyben jelenleg a törvénykezés létezik, valamint a megszakított magánjogi érdekek valóban azt kívánják és követelik tőlünk, hogy ez országbírói javaslat elfogadtassák , és hogy hozzájárulásunkkal azt mi is támogassuk: — más részről megvallom, hogy ezen törekvést sok tekintetben ellensúlyozza azon körülmény, hogy ez által alkotmányos jogainkon talán csorba ejtetnék akkor, midőn a magánjogi érdekeket akarjuk megóvni. — Azonban ha meggondolom, hogy ugyanazon hatalom iránt, a mely alkotmányunkat megsemmisítve ez úttal polgári jogainkat is lerombolta, hogy ugyanazon hatalom irányában még sem kételkedtünk, noha alkotmányunk tökéletesen helyreállítva nem volt, — a tért, mely kínálkozott elfoglalni: nem látom mit combináljunk, midőn a polgári jogok helyreállításában ugyanazt tesszük, és elfoglaljuk a tért, mely kínálkozik és megragadjuk az alkalmat, mely bennünket visszavezet oda, hogy régi törvényeinket visszaállítsuk. Jelenleg méltóztassanak elhinni, ugy áll a dolog mint Nyáry Pál előterjesztette, t. i. arról van szó, vájjon a magánjogi kérdésekben a régi törvények helyreállítassanak-e ugy, hogy azokat idomítsuk a viszonyokhoz, melyek 12 év alatt kifejlettek? — Tőlünk a haza, a társadalom nem kivan egyebet, mint igazságot, a polgárok azt követelik, hogy igazságszolgáltatás legyen, és mi magunkat ezen kötelesség alól ki nem vonhatjuk, bár minő abnormis helyzetben legyen is különben hazánk közjogi tekintetben. (Helyeslés.) Ezt követeli tőlünk azon szabadság, melyet ha nem is egész tekintetben, ha nem is egész mérvben, de még is élvezünk: mert a szabadság az államéletre vonatkozólag nem egyéb, mint oltalom minden megtámadás ellen, jöjjön az felülről vagy alulról. — En tehát valamint a felülről jövő centralisatio igen inproductiv rendszernek nem voltam barátja soha, sőt gyűlölője és ellenzője, ugy más részről őszintén megvallom, hogy az igazságkiszolgáltatás mezején nem félek semmitől annyira, mint midőn a bírónak saját önkényére lesz bízva az eljárás, (Helyeslés) nem félek semmitől annyira, mint midőn minden bírónak jó akaratától függ a törvénykezés , mert abban fogok találhatni mindent, de nem azt, mi a törvénykezésnek két fő kelléke t. i. az egységet és az egyformaságot. Én tehát e tekintetben kényszerítve érzem magamat a javaslatot pártolni. De kényszerítve érzem magam egy más tekintetből is, melyet Beniczky ur felemlített; — a bánya törvény az, melyről még röviden akarok szólani. A bányatörvény magát a kőszenet is a bányajog alá helyezteti. Magyarországban ez előtt a kőszén a földtartozékát képezte; az ujabb törvények szerint pedig a kőszén szintén bánya regálévá tétetvén mindenkinek szabad használatára engedtetett, és így megfosztatott Magyarország birtokossága azon jogtól és tulajdontól, amelylyel bírt. Ha mi jelenleg ugyanazon álapotban hagyjuk a törvénykezést és az egész administrativ kezelést a bánya törvényekre nézve, mint ezt Beniczky ur megemlítette, a törvényhatóságok nem fognak