Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

XLVn. ülés 1861. június 20-kán. 173 először a fölirásra vonatkozott módosítványomban mondtam ki; de miután a fölírat nyert többséget, mddosítványom keresztül esvén, fölötte tanácskozni nem lehetett: itt az alkalom, melyben kimondja a képviselőház — és ezt kimondhatja — mindjárt megalakulása után, hogyha nj törvények alkotására nem is, de annak kimondására, hogy a régi törvények épen tartassanak, s ha bármi hatalom által megszüntettek, viszszaállíttassanak — tökéletesen jogosítva van. (Helyeslés.) Ez volt az első szempont, melyből a bizottmány kiindult. — A második szempont az, miszerint az esetben is, ha ideiglenes rendelkezésre van szükség, azt sincs más senkinek joga kimondani, mint magának a képviselőháznak. A közjogi szempontot, mely a bizottmányt a véleményadásra vezette, e szerint kifejtvén, átmegyek a magánjogi — a jelenben fönnforgó tulajdonképeni — kérdésre. Némelyek azt mondották, és most is azt mondják, hogy ha a magyar magánjogok visszaállftvák, nincs semmi ideiglenes rendelkezésre szükség. En is ezek közé tartozom. Ezt, mielőtt az országgyűlés alakult , már több megye, s azok között az én megyém is kimondotta; (Halljuk!) sőt ugyanakkor, midőn az országbírói tanácskozmány folyt, az országbíró által több megye, köztök Pest is fölszólítatván, egy — az országbíróhoz intézett memorandumban ki is fejtette nézetét, s azóta Pestmegyében az igazságszolgáltatás folytonosan megy minden megszakadás nélkül. Azok, miket itt hallottam, az ellenkezőről nem tudtak meggyőzni, valamint azok sem, melyeket Papp Mór és Horváth Boldizsár képviselő társaim előadtak. Azt haliam ugyanis mondatni, hogy minő képtelenség jönne ki például abból, hogy miután az 1848-ki törvény kimondta a jogegyenlőséget, a magyar törvény szerint fennmarad a nem nemes ellen a régi eljárás, s ez, különösen a büntető ügyben egészen különböző volna, mint a nemesekre nézve. Kérem, miután a jogegyenlőség ki van mondva, természetes, hogy a reform elvéből indulva ki, sohasem kell azon utat követni, hogy a kik felülállottak, leszállíttassanak azokhoz, kik leebb voltak; hanem inkább ezeket kell fölemelni azokhoz, kik fonnebb állottak. Ahhoz nem kell nagy okoskodás, hogy most a büntető eljárásban nem azt kell követni, hogy miután eddig- a nem nemes embert botozták, tehát már most a nemes ember is botoztassék, hanem épen megfordítva. S miután a reform természete szerint mindig a jobbat kell szabályul választani, tehát Pest megyében most nem botoznak senkit akár nemes, akár nem nemes. (Helyes!) Ha valaki a törvényszók előtt állott, megkérdezték,a nemestől, hogy rövid, vagy forma szerinti hosszú per által akarja-e magát elitéltetni ? Ha a rövid szóbeli és nem a forma szerinti per útját választá, akkor nem indíttatott per, s ügye, saját beegyezése következtében nem is ment a felső bíróságokhoz. S most mi történik? az, hogy miután jogegyenlőség' van, legyen nemes, vagy nem nemes, megkérdeztetik akárminő csekély ügyben, minő alakban kivánja azt tárgyaltatní, s ha a foruia szerinti pert választja , pere a legfőbb bíróság elébe is fölterjesztetik. Ezek iránt tehát nem volt szükség, ujabb — a törvény szellemében úgyis föltalálható rendeletekre. Azt mondják továbbá, hogy az 1848-iki V-ik törvényczikk elvben eltörülvén az ősiségét, az által az örökösödési kérdésekre nézve nagy zavar támadt. (Halljuk"!) Ugy tartom, az ősiség semmi egyéb nem volt, mint egy akadály arra, hogy a természetes örökösödés ne létesülhessen; a mint ezen akadály elvben elháríttatott, visszaállíttatott a természetes örökösödés; (Helyeslés) és bizonyosan egy bíró sincs Magyarországban, a ki, ha akarja a magyar törvényt alkalmazni, ne alkalmazhatná, így indokolom én azon, a magyar magánjog visszaállítására vonatkozó intézkedéseket, melyeknek hozatalában, már mielőtt az országgyűlés közbejött volna, megyeileg befolytam. Ennél fogva jelen esetben is mint bizottmányi tag, nem a javaslat utoljában, hanem az elejében helyezek súlyt, abban t. i. a hol az mondatik: „hogy a magyar magánjogi törvények visszaállíttatnak.

ft De voltak olyanok a kik azt állítják, hogy mégis lehetnek és vannak oly esetek, melyek talán az ősiség által megváltozott viszonyokból keletkeztek; és mit mond erre a bizottmány ? permissive — és nem imperative rendelkezik, és semmi egyebet, sőt azt mondja, hogy csak a mennyiben az 1848-ki törvények a változott jogviszonyokra netalán nem alkalmazhatók, ily esetekre nézve addig, inig törvényeket alkotni lehet, az országbírói értekezlet munkálatát ideiglenesen — kisegítő gyanánt — használhatónak tekinti. Es ebben épen semmi sincs olyan, mi arra adhatna okot, hogy azt mondjuk: ime, elfogadja az országgyűlés azon dolgozatot, melyet az országbírói értekezlet bemutatott; mert tökéletes joga van minden vármegyének és törvényhatóságnak határozatilag kimondani azt, hogy területén ezen munkálat mennyiben alkalmaztassák , és utasíthatja a bírót, hogy tisztári a magyar törvények alapján kivánja az igazságszolgáltatást gyakoroltatni. Azt mondják némelyek, inkább elfogadnám ezt, ha a bizottmány elvontan ezen munkálattól, maga terjesztett volna elő némely pótpontot kiegészítésül. Ugy de ekkor csak épen ott volnánk, a hol voltunk, s ha az 1791-iki 12-ik törvényczikkely criteriuma a magyar törvényeknek, akkor az épen olyan volna, mint a másik, és semmitsem érnénk el vele. Azt mondja Zsarnay követtársam, hogy 8 négy óra alatt el tudná intézni ezen dolgot, azt ugyan nem mondotta, hogy mikép ? (Derültség) de még is olyan panacea formát ajánl, nem tudom, hogy ez hatalmában áll-e ? de azt tudom, hogy a panaceák ideje lejárt. Én nem látom át, mért nem mondhatná ki a ház, hogy a magyar törvények teljes érvényben visszaállíttatnak. Azoknak megnyugtatására, kik a bírói önkénytől tartanak s azt hiszik, hogy ha egyszer a bíró engeKépv. háí napi, II. k. 44