Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

174 XLVn. ülés 1861. június 20-kán. délyt nyer §§-ok szerint is itélni, a magyar törvények helyett ezen utóbbiakat fogja választani, talán lehetne a bizottmány javaslatához egy módosítványban elvenni azon lehetőséget, hogy akár az alsó, akár a felső bíró azt következtesse, miként most szabad kezet nyer arra, hogy elálljon a magyar törvénytől, és a magyar törvényektől eltérő rendszabályok szerint Ítéljen. Tisztelt ház! én a bizottmány véleményének végszavaira igen kevés súlyt fektetek, mert a nyilvánosság legnagyobb őre az igazságszolgáltatásnak, (ügy van!) Miután a képviselőház, miután az egész ország a magyar törvények mellett nyilatkozik; miután sokan vannak jogtudósaink közöl, kik azt állítják, hogy semmi, vagy igen ritka lehet azon eset, melyben az 1849-ik év óta folytatott kényuralom alatt keletkezett viszonyokban oly esetek jöhetnének elő, melyekben a magyar törvényt alkalmazni nem lehetne: én azt tartom, hogy a közvélemény oly nagy hatással lesz a bíróra, hogy nem fogja, nem meri elvetni a magyar törvényt, és igen óvatos lesz azon esetekben, melyekben kétség jön elő, s a legfelsőbb ítélőszék is óvatos lesz curialis decisiókat kiadni. (Helyeslés. Zaj.) Fontoljuk meg uraim! hogy nem csak örökösödési kérdésekről lehet szó. Vegyük fel azon tárgyakat, melyek, úgyszólván legközelebb és mindenki személyével érintkeznek: ez a hitel, és az ebből következő eljárások. Méltóztassanak fölvenni, mi történt Magyarországban , mig a magyar váltójog helyre állítva nem volt ? ha egyebet nem mondok, ott van a személyes fogság; én bátran merem állítani, hogy Magyarországban sok család van, melyet ezen záradéka a némettörvénynek semmivé tett. Magyarországban, — hol oly kevés a pénz, — a legbecsületesebb adós sem juthat mindig pénzhez , hogy eleget tehessen kötelességének egy bizonyos kitűzött napra. Volt eset, melyben 200,000 pengő forint érték mutattatott fel 2,000 forint ellenében a hitelezőnek, azonban az nem tetszett neki, és a törvény útjára, ítélet végrehajtására bocsátotta a dolgot, és azt mondotta: igénybe veszem azt, hogy a te személyed az enyém. Mi lett aztán ebből ? az, hogy akármilyen sokat kért az adós, három hónapra a váltó meghosszabbíttatott, és megtörtént, hogy megduplázták a követelést. Vannak, kik azt mondják, hogy addig mig törvényhozásba bocsátkozhatunk majd el leszünk. Gondolják meg, hogy a magyar törvények viszszaállításával lehet a rabszolgaságot, ezen,, az absolutismusnak leghathatósb eszközét kiküszöbölni; ezt máskép nem lehet eszközölni, mintha a magyar törvényhozás azt kimondja: hogy a magyar törvények viszsza vannak állítva. Azon kormány, melyről azt sem tudjuk, hogy közjogaink visszaállításában is mennyi tért akar a nemzetnek engedni, bizonyosan mindent inkább, mint azt fogja önmagától tenni, hogy saját törvényeink élvezetéhez jussunk. Most tehát, midőn azok visszaállítása ugy szólván kezünkbe van helyezve, ezen alkotmányos jogunkat önmagunk vegyük gyakorlatba, s ezen nagy árért, ha netalán ideiglenesen némi ideiglenes, de szintén csak tőlünk függő engedélyeket teszünk is, ne higyjük azt, hogy ez által saját jogainkat adtuk föl, akkor, midőn kimondva, hogy még ideiglenesen is csak mi intézkedhetünk — épen az ellenkezőt teszszük. (Helyeslés. Zaj. Szavazzunk!) Batthyányi István gróf: Kekem nem szokásom ingadozni; mert valamint 1848-és 1849-ben jól előre tisztában voltam magammal minden kérdésben, ugy most is tisztában vagyok. (Zaj. Halljuk!) De a fönnforgó jelen kérdésben, megvallom, majdnem a jelen perczig ingadoztam azért, mert szükségesnek tartottam irányt adni, minekutánna erre in partibus nagy szükség van. Félek ellenben attól, ha a ház elfogadja a javaslatot, épen ezen irány fog a kormánynak segédkezet nyújtani, és igy fegyvert adunk ellenünk kezébe, mit fölhasználhat, Megvallom igen óvatosnak kell lennünk, őrködve és vigyázva kell mindent elkövetnünk 1848. fönntartására. Jól tudjuk, mily szellemű kormánynyal van dolgunk, tudjuk azt, hogy ez a csalásban remekel, (Derültség) ismétlem tehát legyünk óvatosak. Nem ezen teremben, de parlamenti ülésben s épen a napokban ezen szavak hangoztattak: hogy „ki kell bekülni minden áron," én erre azt válaszolom, a mit az 1848-ki törvények szerint visszakövetelni jogunk van, azt biztosítani kell minden áron. (Zajos éljenzés.) Ezek után, nem akarván a ház türelmét fárasztani, röviden azt kívánom „fiat justitia, aut pereat mundus" az 1848-ki törvények alapján, —• s ennél fogva nem pártolom a bizottmány javaslatát. (Helyeslés. Zaj.) Ráday Gedeon gróf: Azok után, miket t. báratom Nyáry Pál elmondott, igen örömest elállók a szólástól, ha azt mindnyájan teszszük; minhogy azonban többen még szólani kívánnak, nyilatkozom én is igen röviden. (Halljuk!) Tagadhatlan, hogy ha a többször emiitett súlyos 12 év alatt a nyers hatalom nem törte volna össze á legszentebb viszonyokat, de még a törvénykezést is, — a magánjogokat — sem tartván tiszteletben, — nem forgatta volna ki sarkaiból, s ha, mit az ország jogosan követel, az 1848-ki törvény alapján alkotmányunk háboritatlan birtokának örvendhetnénk, nem jutottunk volna most azon kellemetlen és sajátságos helyzetbe, hogy mi, az ország képviselői, kötelességünk s meggyőződésünk szerint nem a legjobbat választhatjuk, hanem a két rósz közöl a kevéssé roszat vagyunk kénytelenek — ideiglenesen elfogadni. Hogy az országbírói értekezletnek, mit a bizottmány elfogadni javasol, nincs semmi törvényes színezete , ez kétségbe vonhatlanúl igaz; s ha azt a tisztelt ház elfogadja, mit én is óhajtok, azt véleményem szerint csak óvás mellett teheti s ugy, hogy a pátensekre való provocatiók, mint szükségtelenek s hitem szerint érvénytelenek, kimaradjanak. Itt azt kell mindenek fölött tekintetbe venni, hogy az országgyűlés most, részben legalább elfoglalja azon tért, mely törvényesen megilleti, s egy hathatós lépést tesz arra,