Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

168 XLVn. ülés 1861. június 20-kán. örökösödési törvénye; más hitbére, más közszerzeményi joga — másképen tette végrendeletét, — más volt a hatalmasság és becstelenítés dija; s mi főfigy elmet érdemel, a nem nemes bot alatt állott, s bűnperét csak főbenjáró esetekben, vagy nemesseli társaságban fellebezhette stb. Kérdem tehát visszaállíthatjuk-e ezen törvényeket? a külföld is nem azt fogná-e mondani, hogy haladás helyett visszalépünk? Ne mondja senki, hogy a bíró józan esze kitalálja az igaz utat, mert fájdalom! alkotmányos tisztviselőink botoztattak is, s legközelebb történt, hogy a nem nemestől megtagadták a fellebbezést! (Zaj: Szavazzunk.) Elnök: (Közbe szól a zajban.) Kérem a t. házat, azt vagyok bátor tudtul adni, hogy egy 20tagú aláírással ellátott jegyzék érkezett be hozzám, melyben az kívántatik, hogy a szavazás névszerinti felszólítás mellett nyíltan történjék. (Helyes! Zaj.) Szabó Samu; (Folytatja.) Végre megemlítem még a sajtót. Az igaz, hogy ezen munkálatban a sajtótörvények nincsenek kinyomatva, de biztosan tudom, hogy az országbírói értekezlet az 1848-ik évi sajtótörvényeket és a minisztérium által készített esküdtszéki eljárást elfogadta; annálfogva, — már csak azért is, hogy a sajtóviszonyokra nézve biztosságban legyünk, — a bizottmány javaslatát pártolom. Elnök: Nem hiszem, hogy e tárgyban oly nagy discussio támadjon, s miután igen sokan vannak felirva, talán felváltva kellene a ház szabályai szerint a szólani kívánókat felszólítani. (Helyeslés.) Szabó György: Ha a t. ház kívánja a szavazást, én is elállók a szólástól (Álljon el! álljon el!) — ellenkező esetben, ha a feljegyzettek szólani kivannak, én is előfogom adni nézeteimet. (Zaj. Halljuk!) A t. bizottmánynak véleményét, mely szerint ő az országbírói értekezlet javaslatát elfogadandónak ajánlja, részemről is szívesen elfogadnám, ha azon értekezletnek javaslata a ház tagjai között eleve kiosztva, s általam és minden képviselő társam álta elolvasva nem lett volna. Miután azonban az országbírói értekezlet ezen javaslatát elolvastam, ahhoz, hogy ezt ideiglenes kiegészítő törvényül elfogadjuk, mint képviselő szavamat nem adhatom, nem adhatom pedig azért', mert ezen javaslaton keresztül szövődve látom mindenütt azon sok pátenst, melyek a 12 év leforgása alatt annyi panaszra adtak alkalmat. Különösen nem hagyhatom említés nélkül ezen javaslat 173. és 174-ik §§-ait a melyek egyikében , hajói emlékszem a 173-ik §-ban az foglaltatik: hogy az ezen javaslatban megállapított perrendtartás egy kitűzendő zárhatáridő után veszi kezdetét; az utána következő §-ban pedig az áll, hogy mind azon függőben levő perek, melyek még eddigelé ítélettel eldöntve nincsenek, sőt még azok is, melyek jövőben a kitűzött határnapig indíttatnak, az osztrák polgári perrendtartás szerint lesznek elintézendők, s ezekre csak a végrehajtásnál fog alkalmaztatni a jelen eljárás. Ez t. ház ellentétben áll azon eljárással, melyet ellenünk az osztrák miniszteriura, és respective pátensek követtek. Ugyan is 1852-ben midőn behozatott az osztrák polgári perrendtartás nem az mondatott hogy a mely jogügyek a magyar törvény alatt keletkeztek, és melyek a magyar törvény szerint megindíttattak , azok azon törvény szerint folytattassanak és Ítéltessenek a német bírák által, hanem az volt egyenesen kimondva, hogy ennyi és ennyi idő alatt mindazon pereket át kell idomítani az osztrák polgári perrendtartás szerint, és a szerint intézkedik az osztrák bíró. En tehát a méltányosság szempontjából azt vártam volna, hogy a jelen esetben, méltányolta volna ezen értekezlet a magyar polgárok igényeit, jogait és mondotta volna ki azt, hogy a multakra fátyolt vetünk, de a jövőben minden perek e szerint fognak elintéztetni. Egyébiránt én azt látom, hogy az országbírói értekezlet több tagjának részéről az hozatott fel főérvül, hogy az 1848-iki törvényekben, különösen a XV-ik t. czikk értelmében hézag támadt, mert ezen törv. czikk eltörülvén elvileg az ősiségét, e miatt successionalis perekben s a t. intézkedni nem lehet. En azt hiszem, hogy ezen hézagon segiteni igen könnyű; de különben is, ha ez érdekel is a hazában néhány embert, nem érdekel mindenkit, mig ellenben, ha mi ezen törvényjavaslatot elfogadjuk, ez a haza polgárait egyenlően sújtja, és tudja Isten micsoda labyriuthba sodorja. (Igaz!) Az 1848-ki XV.t.ez. elvileg mondja az ősiségét eltörlendőnek. Ha a t. ház megengedi, ki fogom fejteni nézetemet a felett, mint értem én azt, hogy az ősiség elvileg el van törölve. (Halljuk!) En ezt úgy értelmezem, hogy a honatyák 1848-ban a birtok biztonságát akarták ezen törvényekkel elérni, és megakarták azon pereket szüntetni, melyek az ősiség természetéből a jólelkű és jóhiszemű birtokosok ellenében támasztathattak, tudja Isten minő atyafiak által. Ilyenek voltak az ősiségi perek ad invalidatíonem ex praejudicio, ex praelatione, ilyenek a zálognál ,„ad transvestitionem conditionum pignoratitiarum, és ex neglecta praemonitione;" ilyenek voltak a megintés, és elmulasztás, abból eredtek szóval az elsőbbségi zálogperek. Ezeket akarta a törvényhozás megszüntetni, a mint meg is szüntette ugyanazon törvény 2-ik §-ában; ellenben a successioba nyúlni nem akart, nem akart nyúlni a tulajdonba, mert ugyanazon törvény 2-ik §-ában nyiltan kimondja, hogy fenntartatik az 1836-iki XlV-ik t. ez. egész épségében. Ezen 1836-iki XlV-iki t. ez. respective involválta az ősiségét; ott különbség tétetik a fi-és leányági jószágok között, és az mondatik, hogy ha az utolsó osztálykor, a leányok már osztoztak azon jószágokban, miket most a fiuk praetendálnak, azokat a fiu és leányág közt egyenlően kell felosztani; — ellenkező esetben supponálta a törvény, hogy nem jár a leányoknak osztályrész. Továbbá fennhagyta az 1836-iki XIV t. ez. azt is, hogy az atyának ősi javáról gyermekei kizártával végrendeletet tenni nem szabad, és a plana successiónál is a bíróság a törvénynyel ellenkező végrendeletet elvethette. Én azt hiszem, hogy miután az 1848-ki XV. t. ez. fönntartotta az 1836-iki XlV-ik t. czikket, azt nekünk observálni kell. En részemről és minden követtársam azon elhatározással jöttünk Pestre, és e terembe, hogy az 1848-ki törvényeket köröm-