Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

XLVII. ülés 1861. június 20-kán. 167 gen forgó javaslat első soraiban ki van fejezve, mely szerint a magyar törvények hatálya visszaállítalak, mi, a nemzet képviselői, mondjuk ki. Ellenben igen sokat vesztene vele közjogunk, ha ez elvnek épen ellenkezőjét a törvénytelen hatalom mondaná ki, s ha ennek következtében alkotmányos bíróságaink feloszlanának* — Mert azt nem tehetem fel róluk, hogy a nemzet képviselőinek beleegyezése nélkül keletkezett vagy keletkezendő bármely rendelet végrehajtására fognának vállalkozni. így állván a dolog, az alkotmányos bíróságok létele és fennmaradhatása e kérdéssel állván kapcsolatban , azt merem állítani, hogy nem csak a magánjog, hanem közjogunknak is egy lényeges része forog veszélyben, s ez a hazai törvénykezés függetlensége. — Ezt megvédeni, fönntartani szerintem oly kötelesség , mit maga a közjog érdeke is komolyan szívünkre köt. Ezeknél fogva én a kérdéses javaslat egyszerű elfogadására szavazok; nem azért, mintha azt tökéletesnek ismerném, hanem azon okból, mert a benne rejlő hiányok megvitatása, s kijavitása, vagy egy tökéletes mü előállítása könnyen elkésetté tehetné a gyógyszert, a melyre a nemzet oly epedve várakozik. Ha az én felfogásom netalán eltérne a szigorú törvényesség fogalmaitól, a tisztelt háztól bocsánatot remélek; mert lelkem előtt a főczól: polgártársaim nyugalma és jóléte, s bár mennyire szeressem a törvényességet, de még inkább szeretem azt, a mi nálam nem abstraet eszme, hanem élő és szenvedő polgártársaim összesége, igen, mert mindenek fölött szeretem a hazát. (Éljenzés.) Szabó Samu: Tisztelt képviselőház! Midőn a fölirási javaslat fölött folytak a vitatkozások, láttuk a közjog terén azon abnormis állapotot, melyben van az ország, s van maga az országgyűlés is; most pedig midőn a magánjogról van kérdés, midőn itt is az abnormis állapotot látjuk; nem lehet, hogy egyszersmind eszünkbe ne jusson a római népnek a „panem et eireenses" kiáltása, mely a mi népünknél az igazságkiszolgáltatás iránti követelésben nyilvánul, mi nélkül ha egy ideig el tud is lenni egy értelmes nép, de hoszszabb ideig nem nélkülözheti, mert végre is az „enyim és tied" kérdése a leghiggadtabb és legildomosább embereket is ki hozza sodrából. Közjogi abnormis állapotunkhoz hasonló abnormis állapotban van az ország a magán jogra nézve is, mert a hatalom közjogainkkal együtt magánjogi törvényeinket is eltörölte, s a viszonyokat nem a nemzet életéhez geniusához, és szokásaihoz idomított modorban oldotta meg, hanem mint Nagy Sándor a gordiusi csomót karddal ketté vágta. Azonban közjogainkra nézve nyugodtaii várjuk a hatalom szavát, mert meg tettük, mit csak tennünk lehetett, és mert erős elhatározásunk: tűrni inkább, minthogy magunk tépjük szét alkotmányunk leveleit. De másként állunk magán jogainkra nézve. Az igazság kiszolgáltatás iránti követelés mindinkább hallható az országban, s vájjon mi közjogi abnormis állapotunkra hivatkozzunk-e, és semmit ne tegyünk — vagy ha lehet enyhítsünk némileg a bajokon ? — Azt hiszem mindnyájan kivánunk segíteni, csak hogy egyik rész a közjogra nézve kifejtett elveket tartja üdvösnek, s így a magánjogot illetőleg is a ^restitutio in integrum

a-ot követeli, — a másik rész pedig ezt lehetlennek tartván, megragadja az alkalmat, — minek én az országbírói értekezletet tartom , — s ennek elfogadása által kivan a bajokon némileg segíteni. (Zaj!) Azok, kik a magánjogi törvényeknek teljes visszaállítását követelik, egyszersmind a moratóriumot is követelik, mert az 1848-ik évi XV-ik t. czikk az ősiségből származó minden perek felfüggesztését is kimondotta. De én a moratóriumot nem pártolhatom, mert azt csak igen rövid idő igazolhatja, és mert tapasz, táljuk, hogy az ország legnagyobb része égető szükségnek tartja az igazság kiszolgáltatásának minél előbbi lehetővé tevését. En két fő okból tartom a magántörvényeknek teljes viszaállítását lehetetlennek; az ősiség és a jogegyenlőség kérdése miatt. Mi az ősiség kérdését illeti, azt az előttem szóló bőven kifejtette, tehát csak azt jegyzem meg, hogy ha a magánjogi törvényeknek teljes visszaállítását kimondjuk, akkor kimondtuk a 12 év alatt keletkezett jogviszonyok érvénytelenségét is, mi által a birtok ingataggá lesz, s a hitelt is alapjában megrendítjük. A jogegyenlőséget illetőleg az 1848-ik évi törvényekben nincs ugyan határozottan kimondva a jogegyenlőség, de bent van annak szellemében, sőt némileg ki is van mondva a VII. t. czikk. 5-ik §-ban, mely igy szól: „Magyarhon, Erdély mind azon külön törvényeit és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők, elfogadni, s fenntartani kész ,

a azért erre hivatkozva annyival is inkább merem kimondani, hogy a jogegyenlőség törvény által is meg van állapítva, mert Erdély törvényei e szerint a mieink is, az erdélyi törvényekben pedig a jogegyenlőség határozottan ki van mondva. Ha tehát nemcsak szóval állítjuk a jogegyenlőséget, hanem azt törvény által is biztosítottnak valljuk, lehet-e a magánjogi törvényeket teljesen visszaállítani? Nem szólok — a nézetem szerint — közjoghoz tartozó azon jogegyenlőségről, milyen például csak az is, hogy a nemes a magán vámokon máig sem fizet vámot, hanem pusztán magán törvényeinkből hozok fel egy két példát. A nemesnek joga volt, más földjén is vadászni, a nem nemes fegyvert sem tarthatott; más volt 42*