Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

166 XLVII. ülés 1861. június 20-kán. korlátlan rendelkezést, mivel a vagyonnak egy részére t. i. az ősire nézve, a gyermekek már virtute legis úgyis biztosítva voltak. íme tisztelt ház, ezek oly esetek, a melyek mindennap előfordulhatnak s a bírót oly zavarba ejthetik , hogy kénytelen vagy a törvényt, vagy saját jogérzetét megtagadni. Egyik roszabb a másiknál. A törvényt mellőzve, kivetkezik alkotmányos jelleméből, — jogérzet nélkül pedig a bíró a magán jogélet zsarnoka , a ki megfojtja az igazságot s a törvény élettelen hulláját veti elénk. — (Tetszés.) De ha a restitutio in integrum jövőre nézve lehetséges volna is, kérdem: mi történjék a múlttal, a bukott rendszer alatt keletkezett uj jogokkal ? A szigorú törvényesség szerint a nemzet akaratának befolyása nélkül hozott törvények, alkotmányos országban nem bírnak kötelező erővel. Ha ez elvhez minden következményeivel együtt szorosan ragaszkodunk: akkor nem tagadhatjuk, hogy mindazon bírói ítélet, mely törvénytelen törvények alapján, törvénytelen bírák által hozatott, szintén érvénytelen; akkor minden jog és birtok, mely ezen ítéleteken alapul, ingataggá vált; minden osztály, szerződés, adóslevél, amennyiben ezek a magyar törvények kellékeinek meg nem felelnek, megtámadható. Es tudjuk, miszerint már csak az adóslevélre nézve is a német és a magyar törvények közt mily lényeges eltérés van. Például a német törvények szerint teljes bizonyító erővel bír az adóslevél, ha az idegen kézzel irt szöveget az adós aláírja s két tanú által ellenjegyezteti, s igy azok az aláírás valódiságának constatirozására helyzik a fősúlyt; míg a magyar törvények már szigorúbbak s kétség esetében a numeratio pecuniae, a pénz leolvasását is bebizonyíttatni kívánják. Egy szóval akkor minden jogeselekvény, a mely a lefolyt évtized alatt történt, érvényére nézve kétes. Ide vezetne bennünket a merev törvényesség logikája, azon határig, a hol a merő törvénytelenség, — egy végetlen jogi anarchia sötét chaosza föd el mindent; s azért meg kell ismernünk, hogy a törvényesség fogalmának is megvannak természetes korlátai, miket maga a ezél t. i. az igazság, a kor szükségei , a helyzet kényszerűsége szabnak neki. Ennélfogva még azt is, hogy a restituált magyar törvényeknek visszaható erőt adni nem akarunk, hogy a német törvények uralma alatt szerzett jogok hatályát érintetlenül kívánjuk hagyni, nyíltan , világosan és határozottan ki kell mondani; mert különben a törvénykezés a helyett, hogy a jogsérelmek orvoslását nyújtaná, épen az ellenkezőre', a szerzett jogok megtámadására, felforgatására fogna kizsákmányoltatni. Azt pedig én, mint szigorúan alkotmányos ember, nem ismerhetem el, hogy a bíró mint nem a törvényhozó hatalom részese, hanem csak a végrehajtó hatalom közege, feljogosítva volna oly törvényeket itélethozás által sanctionálni, a melyeknek hatályát, legalább a múltra nézve a nemzet nem érvényesité. Ezt tehát t. i. a visszahatlanság elvét, nem mondhatja ki más, mint maga az országgyűlés. (Helyeslés.) Itt vagyunk tehát azon kényes kérdésnél, a mely annyi nemes és kinos hazafiúi aggály forrásául szolgál. Tudjuk, hogy az ország törvényeket követel: de félünk, hogy törvényt hozva, megsértjük ama törvényeket f a mik közjogaink megszentelt alapjait képezik. Erezzük az égető sebet, de félünk azt behegeszteni : nehogy az másutt veszélyesebb alakban üssön ki. Remegünk, hogy a midőn a magánjogot megmenteni akarjuk, a közjogot rúgjuk el lábaink alól. — Tiszteletre méltó, de túlságos aggodalom! Az én felfogásom szerint a közjog és a magánjog sem ellentétben, sem pedig oly feloldhatatlan kapcsolatban nem állanak egymással, hogy egyiket a másik nélkül rendezni, megoldani nem lehetne. A közjog a hatalom viszonyait, a magánjog pedig a polgárok egymásközti viszonyait szabályozza. Egyátalában nem értem tehát, miért kellene nekünk, a hatalom függő kérdései miatt saját háziviszonyainkat rendezetlenül hagynunk ? E mellett nem szabad felednünk egy fontos körülményt. A közjog bukhatik a nélkül, hogy a magánjognak is bukását szükségkép maga után vonná. Tanúsítja ezt ezer éves történetünk, mert annyi ellenséges uralom közben és daczára is, magánjogrendszerünk egész 1849-ig épen, illetetlenül maradt. Ellenben a hol a magánjog alapjai megrendülnek, a hol az enyém és tiéd fölötti jogfogalmaknak zavara áll be: ott oly erkölcsi sülyedés veszélye fenyeget, mi ellen semmiféle közjog nem ad orvoslatot. Es ebben igen nagy ok fekszik, nem arra: hogy a magánjog kedveért a közjogot elhanyagoljuk, hanem arra, hogy közjogi aggályainknak a magánjog életét áldozatul esni ne hagyjuk. Nagyon fájlalom én is tisztelt ház, a tényleges hatalom azon törvénytelen eljárását, mi miatt az országgyűlés maiglan sincs kiegészítve; nagyon fájlalom, hogy nem vagyunk oly helyzetben, miszerint az alkotmányos törvényhozás rendes működését megkezdhetnők. Ámde legszentebb érdekeink védelmét nem akarnám az ellenfél kegyelmétől függővé tenni. A politikai ildom tiltja e perczben visszapillantanom a múltba, a hol több csonka parlamenttel találkozhatnánk, a melyek rendkívüli helyzetben rendkivüli eszközökhöz folyamodtak , — s a nemzet engedelmeskedett. Elég az hozzá, hogy most a nemzet akarata s a körülmények hatalma a mi kezünkbe tévé le e kérdés megoldását, a melytől milliók jóléte és nyugalma függ — s én azt nem merem magamtól elutasítani. Ha a megoldás jogát máshonnan nem meríthetem, a nemzet akaratából, az önfentartás ösztönéből merítem azt. (Helyeslés.) Rendkivüli körülmények magukkal hordják a jogot is: rendkívüli intézkedésekhez nyúlni. Egyébiránt ugy hiszem, a magyar közjog nem veszt vele semmit, ha azon elvet, mely a szdnye-