Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

XLVIL ülés 1861. június 20-kán. 163 sét, mint valami tábláról letörölve százados intézményeinket, s uj büntető,- uj váltó- és uj magán törvényeket irt a régiek helyébe. így lön a váltó-ügy, a váltó-fogság behozatala, és a váltóképesség szélesebb alapú, még a nőkre is kiterjesztett körben, a nemzet valóságos ostorává, mely a középrendből annyi családnak okozta vég romlását. így lön a büntető eljárás oltalom helyett valóságos támadó rendszerré átalakítva, mert mig a nép alsóbb osztályánál a lopás és más bűntények mintegy bujtatva tenyésztek és hazánkban eddig nem ismert arányra emelkedtek: akkor a polgári erény kétes kifejezésü, s bizonytalan értelmű szabályok nyomán az idegen birák kezében önkényos megtámadásoknak volt játéka. íme uraim az országbírói értekezlet ezen munkálata nem késett a magyar törvények visszaállításának elvét kimondani s midőn ez elvhez híven az ősiségbe nem ütköző magyar váltó és büntető törvényeket is teljes és tökéletes mértékben visszaállítani javalja, egyszersmind az 1848: XV. t. czikket az ennek alkotása után kinyílt örökösödésekre alapul vévén, a német törvények időszaka alatt alakult ujabb jogviszonyok méltányos respeetálása mellett, az ezen t. czikk nltal ejtett hézagok kipótlására szabályokat ajánl, melyek igaz, hogy ujak, de szerencsére nem régiek rovására. Annálfogva uraim, hogy legyen országszerte alkalmazható törvénykezési cynosuránk, hogy legyen öszhangzás, a különböző hatóságok, az alsó és felső bíróságok eljárásaiban, hogy a tulajdon jogróli fogalom jobban fel ne zavartassák, hogy a hitel felüdüljön, s a függő kérdések számtalan családok tönkre jutásával ne végződjenek, mellőzve a politicai okokat, bátor vagyok a ház által kiküldött kilencztagu bizottmány véleményét a t. ház pártfogásába ajánlani. (Helyeslés; Zaj.) Halász Boldizsár: Tapasztalva, hogy a háznak egy része tanácskozás nélkül szavazás által akarja a kérdést eldönteni, röviden fogok nyilatkozni. Sőt a tárgyhoz nem is szólottam volna, ha jelen esetben a magánjogi kérdést, — a közjogival nem látnám oly szoros kapcsolatiján lenni. (Halljuk!) A ház asztalára letett javaslata az országbírói értekezletnek, — kérdőjel gyanánt fekszik előttünk, — mint ideiglenes törvénykezési szabály, melyet azonban egyúttal akár polgári perrendtartásnak, akár Codexnek is el lehetett volna nevezni, — mert benne a régi, és uj magyar törvények annyira össze vannak vegyítve a törvénytelen pátensekkel, — hogy róluk Ovidiussal bátran elmondhatom „Congestaque eodem non bene junctarum discordia semina rerum." — (Ugy van!) Méltóztatott a ház egy bizottmányt kiküldeni a végre, hogy a törvénykezés ideiglenes rendezése ügyében véleményt adjon, a t. bizottmány azonban — a helyett — hogy véleményezett volna, reá mutatott ezen ideiglenes törvénykezési szabályokra, — mondván, hogy ezeknél jobbat maga sem tud tanácsolni. (Igaz!) •— Javasolja tehát, miként mondja ki a ház, — hogy az érintett szabályokat — „addig mig törvényeket lehetne alkotni, ideiglenes kisegítő gyanánt tekinti," — azért, hogy ezáltal az igazság szolgáltatás lehetővé tétetvén a magánosok érdekei megóva legyenek. — Én részemről — még akkor sem fogadnék el ideiglenes törvénykezési szabályt, ha azt a bizottnsány mint ön véleményét — terjesztené elő, — mert az ország mostani helyzetében — nem lehetne neki kötelező erőt adni. (Zaj.) — Mert sem kiegészített országgyűlésünk, sem koronás királyunk nincs (Igaz!) — Ennélfogva — miután a bizottmány azon nagy fontosságúnak látszó czélja, — t. i. a törvénykezés egy nyomon vezetése sem érethetik el, — én a bizottmány véleményét nem oszthatom, — mert javaslata nézetem szerint, czélszerütlem, szükségtelen — sőt veszedelmes is. (Halljuk! Zaj.) Czélszerütlen azért, mert azon törvénykezési egyformaságot, mit a bizottmány magának czélul tűzött ki, még csak meg sem közelíti. Mert miután azon ideiglenes szabályok javaslatképen ajánltatnak, kötelező erővel nem birandnak, s az egyes törvényhatóságoktól függ azoknak el, vagy el nem fogadása, s miután tudomásom szerint nem ugy áll a dolog, mint előttem szóló Pap Mór képviselő ur említé, mintha a megyék óhajtva várnák, az ideiglenes szabályok országgyűlésikig leendő megerősítését, — sőt mint én tudom a törvénytelen, és gyűlöletes pátensektőli megszabadulást, és a hazai törvényekkeli élhetést alig várják; — (Ugy van!); — igen természetesen következik, —• hogy miután a ház nem kötelezőleg, hanem csak javaslatképen fogja közhírré tenni az említett szabályokat, — ha találkozhatik is megye, mely azt elfog'adja, •— de lehet, és lesz is olyan, mely ragaszkodva a hazai törvényekhez a netaláni hézagokat statútumok által fogja pótolni; (Zaj) — és igy a czélul kitűzött egyformaság az igazságkiszolgáltatásban nem lesz elérve. Egyébiránt azt hiszem, hogy a törvényhatóságok statutarius joga sem terjed annyira, hogy törvényellenes szabályokat elfogadhassanak, vagy legalább, hogy az ilyen elfogadás a törvény ellen is kötelező erővel bírhasson. (Zaj.) — Ezen szabályok pedig sok törvényellenest tartalmaznak. Jelesül, az 1848: XV. t. ez. 2-ik §-ban az ősiségi kérdésekre vonatkozólag, oly moratórium mondatik ki, —mely csak akkor szűnik meg, ha a magyar minisztérium e tekintetben törvényjavaslatot mutatna az országgyűlés elé, — és ennek folytán törvény alkottatnék. (Ugy van!) •— A császári pátens azonban, mely ideiglenesen elfogadhatónak ajánltatik, ezen moratóriumot és igy az 1848-ki világos törvényt törli el. — Ilyen, hogy többet ne, mondjak, — a szolgabírónak, — visszahelyezés esetében alispáni hatalommali felruházása is. — Feltevén azon esetet, hogy a felperes az itt előhozott két esetben — keresetét az ideiglenes rendszabályokra alapítja, az alperes pedig azokat törvénynek el nem ismeri, és a kereset legalitását kéri; nemde 41*