Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

1 o XXXV. ülés 1861. június 3-kán. val és az 1222-dik évi bullának ismeretes záradékával élni akarván, —más családból választott királyt magának ? Nem! A királyi méltóság az 1687-ki országgyűlésen az uralkodó családban örökössé tétetett, és II. Endre 1222-ik évi aranybullájának azon záradéka, miszerint a nemesség feljogosíttatik a törvényeket megsértő királynak fegyverrel is ellenállani, Leopold különös kívánságára megsemmisíttetett és Jósef a fölavatási esküforma és oklevél megerősítése után megkoronáztatott. És a nemzetnek ezen újólag oly nagylelküleg tanúsított bizalmáért mivel fizettek a német tanácsosok? azzal, hogy 1687 óta országgyűlés nem tartatott, az országra önkényes adók vettettek, és ezek karhatalommal beszedettek, a törököktől visszafoglalt jószágok, részek eladattak, például Kis-Kúnság a német rendnek. József kormánya alatt nevezetes volt az 1708-ki országgyűlés, mely a régi gravaminalis oi'szággyülések hű képét tünteti szemeink elé. A panaszok a régiek, a hang a régi, siralmas, orvoslást kérő, a régi és ujabb még mindig nyílt sajgó sebekre. A sérelmek a következők voltak: Számos nemes egyszerű vádra befogatott, rendkívüli s idegenekből szerkesztett ítélőszékek eleibe állíttatott, s ezeknek kénye, nem pedig a honi törvények szerint ítéltetett el a legsúlyosabb büntetésekre, mint fej- és jószágvesztésre. A törvénytelen adók, melyeket gyakran tábornagyok, királyi biztosok, a haditanács, sőt egyes várak kapitányai önkényesen vetettek a,z országra, úgy szinte ezen adók rettentő behajtása, mert nemes urak börtönbe vettettek a nemtelenek pedig kegyetlenül verettek, és annyira zaklattattak, hogy fizetni módjok nem lévén, gyermekeiket adták el a törököknek, mások kétségbeesve öngyilkosságra vetemedtek. Mind a mellett, hogy a természet sóval gazdagon áldá meg az országot, ez mégis oly drágán áruitatott, hogy azt legtöbben nélkülözni kénytelenek voltak. És a többi, — ki tudná mindazokat elősorolni. III. Károly követte Józsefet. — Károly alatt életfontosságú volt a Pozsonyban 1723-ban tartott országgyűlés és ezáltal elfogadott leányág örökösödése is: Mig eddig hazánk közjogának ezen legfontosabb része csak törvénykönyveink és történetünk lapjain állott irva, azt hazaiak nagy fia Deák Ferencz egy egészszé álh'totta Össze és mint egy érczalakba öntötte , és azon csak rontanék, ha hozzája szólani vagy tenni akarnék valamit, mint rontanék, ha Raphael remek müvén valamit változtatni, hozzá tenni vagy kihagyni akarnók belőle. Azért itt befejezni akarom ecsetelését azon lefolyt szomorú századoknak, melyekben nemzetünk nagynak mutatta magát a tűrésben, szenvedésben. A multakból megtanulhattuk, hogy mikép éreznek fenn Bécsben irányunkban a német kormányférfiak, de megtanulhatták ők is, hogy hiába gördítik az elnyomatás sysiphus kövét, mely végre csak a gördítőket fogja visszaesésében eltiporni, de a nemzetet nem. Mint Aeneas az égő lángokban álló Trója városából isteneit és atyját megmenté, ugy nemzetünk is, bármily nagy volt a veszély, mely feje fölött összecsapott, ha mást nem, alkotmányát és hitét annak isméti feltámadásához megmenteni tudta annak hullámaiból. Az eddig elősoroltak doctrinájáhól, ugy hazánk későbbi történeteiből azt is látjuk, hogy a dynasticus érdekek leginkább védve, biztosítva vannak ott, hol a népek jogérzete kifejlődött, szilárdult. A constitutionalis népek nem némi gyermeki pietásból, (Gutmüthigkeit.') ragaszkodnak fejedelmeikhez , hanem azért, mert a királyi eszme és az iránti tisztelet összeolvadt alkotmányuk egész lényével és ez iránti tiszteletükkel. Es ez volt oka, hogy a királyi trón seholsem nyugodott biztosabb alapokon mint nálunk , tudni illik a törvényesség és nemzetünknek ez iránti hódolatának alapján. Es innen magyarázható, hogy a nemzet eltűrt, szenvedett mindent és fejedelmei iránt még akkor sem használta föl II. Endre 1222-ke óta fennálló bullájának a jogosult fegyverragadásról szóló záradékát, midőn ezek ellenséges indulatú német tanácsosai a nemzetet önvédelemre szorították, ezen bulla nélkül is a „jus inculpatae tutelae" jogával, sőt kötelességével élni kényszeritették, hanem mindég csak sérelmeinek orvoslását , az idegenek eltávolítását kérte, és a király eszméjét annyira szentnek és oly mély tiszteletben tartotta, hogy inkább tűrt, mintsem azt megsértené. Innen, valamint a magyar nemzet nagylelkűségéből magyarázhatni, hogy ez a magyar király és miután királyunk az ausztriai császárral egy személy, ennek is trónját ós ezzel összefüggésben az ausztriai birodalmat is épen a németek ellen kétszer védte meg ós kétszer tartotta fenn, mint történt Mária Terézia és I. Ferencz alatt. Igen jól tudjuk, hogy Mária Terézia mindjárt trónralépte után Károly Albrecht bajor fejedelem és II. Fridrik porosz király által oly szorongatott állapotba hozatott, hogy maga elösmerte egy levelében, miszerint nagy birodalmában nem talál helyet, hol közelgő szülését bevárja. És mit tett a hatalmas miniszteri tanács a fejedelemnő ily kétségbeesett helyzetében? tán bátorságot, erőt öntött az egész világtól elhagyatott