Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-42

XLII. ülés 1861, június 11-kén. i 15 mit aztán a gyakorlatban ugy értelmeznek neki, hogy az gyermekeinek vérébe, s anyagi jóléte szétdulásába kerül s minek a vége aztán megaláztatás és szolgaság; és ugy hiszem hasztalan beszélnek a román népnek is Dacoromaniáról, mit aztán ugy értelmeznek neki mint 1848 és 1849-ben tették, mert a nép ösztöne mindig igaz, a nép mindig ártatlan, de bűnösök csak azok, kik a nép jóhiszeműségét, a nép természetes ösztöneit, saját gyakran vétkes ezéljaikra használják fel. (Helyes!) . . Mind ezek és hasonló dolgok a józan és gyakorlati népet nem érdeklik, de az már érdekli a népet, hogy polgári szabadsága legyen, mert a nép ösztönszerűleg érzi, hogy politikai szabadsága az, mi anyagi jólétét is biztosírja, (Helyes!) és az érdekli, hogy polgári egyenjogúsága legyen, mert a nép pohtikai jogai azok, melyek a socialis életnek még mindég fenálló ehinai falait lassanként lemorzsolják, s én megvallom, hogy ha a népképviseletnek más hasznát nem látnám is — pedig tudom, hogy igen sok van, — mint azt, hogy a nemzet alsóbb rétegeit a felsőbbekkel érintkezésbehozza, s a távolságot méi-sékli az által, hogy a felsőbbek emelkedését a nép kegyétől vagy is népszerűségétől feltételezi, megelégedném; —> érdekli továbbá az is, hogy gyermekeit neveltethesse, s igy a műveltség és civilisatio áldásaiban is részesitethesse, (Igaz!) és érdekli végre a román népet különösen az, hogy alsóbb rendű lelkészei, a nép valódi vezetői, tanítói és tanácsadói egyszersmind ne legyenek legalább szegénységüknél fogva az ekeszarvához lelánczolva, mint a legutolsó pór; mi csak az által létesíthető, ha a magyar állam által pénzbeli segélyben részeltetnek, mint részeltettek 1848-ban, miután az ő helyzetük nem az, mint például a protestánsoké hazánkban , kik e tekintetben is függetlenségüket az államtól biztosíthatják. Kérem tehát Máramaros t. képviselőjét, hogy se nyilatkozati jogomat, se jó szándékomat ne vonja kétségbe, mihez egyébiránt is minden jogosultságát határozottan visszautasítom. Ha én tiszteletben tartom az ő szólási jogát, méltán elvárhatom tőle is, hogy tisztelje az enyémet is. (Tetszés.) Tisza Kálmán: Nem akarok ugy járni mint az első szót emelt képviselő ur járt, hogy midőn figyelmeztetett némely képviselő urakat, hogy ne támadjanak meg más képviselőket ő maga is vádolta képviselőtársait. Nem akarok egyáíalában azokra mik itt tegnap és ma történtek egy szót is szólani; hanem átmegyek azon tárgyra, mit a máramarosi képviselő ur indítványba hozott. En nem láthatom be annak sem lehetőségét, sem czélszerüségét, hogy most midőn egy fölirat fölött tanácskozunk , uj választó törvényt octroyirozzunk Erdély számára, az pedig mit a képviselő ur kivan semmi nem egyéb, mint Erdélyre, Erdély nélkül választási törvény octroyalása. (Helyes!) Az 184/Vdiki országgyűlés sokkal méltányosabb volt e tekintetben, mert megállapítván Magyarországra nézve a választói törvényt magára Erdélyre bizta, hogy az ideiglenes választási törvényt maga szabályozza és alapítsa meg, kikötvén azt, hogy ha majd a magyar országgyűlésen Erdély követei is együtt lesznek, együtt csináljanak állandó választási törvényt. Hogy ez 1848-ban meg nem történhetett, hogy annak oka mi volt? azt fejtegetni fölösleges, azt mindnyájan tudjuk. Most lesz tehát teendője ezen országgyűlésnek, mihelyt az erdélyi követek is itt lesznek, oly törvényt hozni létre ; de ha még lehetséges volna is , most nekünk octroyálni Erdély számára választó törvényt, arra nézve a tisztelt képviselő által ajánlott mód még kivihetetlen is volna, mert tudjuk, hogy az 1848: 5-ikt. ez. a választó képességet más egyéb feltételeken kivül a sessionalis birtokhoz köti, jelesen egy negyed sessiohoz. Erdélyben pedig szabályozott úrbér soha sem lévén, ott az egy negyed sessio nem létezik, én tehát részemről óhajtom, hogy a tisztelt képviselő ur indítványa elejtetvén, a ház a napi rendre menjen át. (Közhelyeslés.) Babesch Vincze: Bátor vagyok a t. elnököt kérni, (Zaj) hogy ezen két pontra beadott módosítván}'ómat felolvastatni méltóztassék. (Halljuk!) Elnök: Babesch Vincze és több képviselő urak a múlt napokban több pontokra nézve módosítvanyokat adtak be. Bevárom mindég, hogy a t. képviselő urak módosítványaikat kifejtsék, s akkor szoktam ugyan azokat felolvasni; miután azonban a t. képviselő ur a módosítvány felolvasását kéri: azt azonnal fel fogom olvasni: A 32 és 33-ik §§-ok elhagyásával, s tulajdonkép azoknak helyébe, ezen szavak alkalmazása indítványoztalak: „Erdély tekintetében óhajtjuk, hogy a magyarországi 184?

8 esztendei 7-ik t. ez. 4-ik §-a által elrendelt értekezés folytattassék, s ezen értekezés eredménye az országgyűlés elébe terjesztessék." Egyébiránt a képviselő ur fel van jegyezve, a szó őt illeti. Babesch Vincze: Tisztelt ház! (Halljuk.) Az erdélyi unióra nézve általam s több társaim által ajánlott módosítványt röviden indokolni tartozom. Röviden teszem azt azért, mert attól tartok, hogy ha erre vonatkozó — úgyis eléggé ismert — körülmények és események bővebb fejtegetésébe beleereszkedném, az e házban megint ingerültségre találna alkalmat szolgáltatni. (Zaj.) Megvallom, hogy a nemzetiségi kérdés mellett nem ismerek fontosb s kényesb magyarországi kérdést a követelt erdélyi uniónál; természetesen — mert ez maga is in ultima analysi -— csak nemzetiségi kérdés; s épen azért én legnagyobb hibának tartanám, ha ezen országgyűlés az uniói kérdést egyoldalulag fogná fel és eldönteni akarná. Az előttünk levő felírási javaslatban Erdélynek Magyarországgal! egyesülése oly kifejezéssel köve* teltetik, mely kifejezések magát az erőszakolást sern_zárják ki. (Zaj.) XCGG-fi-ts OÜ *