Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-42
116 XLII. ülés 1861. június 11 -kén. Már pedig engedelmet kérek, én román létemre ilyesmibe a fennforgó" körülmények között egyátalán nem tudnék beleegyezni. Igaz ugyan, én is, társaim is egész szívünk s lelkünkből óhajtanok az uniót, még pedig nem csak Erdélynek, de ha lehetne — maga Bukovinának unióját is; (Zaj. Halljuk!) hiszen mint tndva van, ez is azon jogczímmel szereztetett meg Ausztria által, a mivel Erdély; — tehát mint mondom, mi szívünk és lelkünk mélyéből óhajtanok az uniót — már csak nemzeti consolidálási elvünk és érdemünknél fogva is, ámde itten az a kérdés: van-e, lehet-e jogunk azt követelni ? a józan okosság engedi-e azt ugy követelni mint mdítványoztatik ez az előttünk levő javaslatban, s igazságos-e ebbeli követelésünk, Erdély népeire nézve ? (Zaj. Halljuk!) A javaslatban az mondatik, hogy Erdélynek megjelenhetését ezen hongyülésre semmi sem gátolja; továbbá, hogy Erdélynek egyesülése Magyarországgal az 1848-ik évben törvényesen létrejött. Ez uraim — igaz lehet az erdélyi magyar s székely nemzetrei tekintetből, de — meggyőződésem szerint, — ez nem áll az erdélyi román nemzetre nézve; (Zaj; Halljuk!) pedig a román nemzet azon országnak többségét, sőt majd két harmadát képezi. A román nemzet — mint az egész világ előtt tudva van— 1848. évi május 15-én Balázsfalván ünnepélyesen tiltakozott az unió ellen, ha tudniillik az beleegyezése nélkül, azaz oly országgyűlés által fogadtatnék el, melyben a románok mint nemzet aránylag képviselve nem lennének; (Zaj) és ezen óvását az 1848-ki erdélyi országgyűlésnek, egy nagyszerű küldöttség által elejébe is terjesztette. De az erdélyi országgyűlés, melyben a román nemzet, tehát az országnak majd két harmada képviselve épen nem volt, (Zaj; Halljuk!) erre nem tekintve, az uniót decretálta s azt végre is hajtotta, de —• csak egy részben s csak erőszakkal, (Halljuk!) mert a román nemzet következetesen ellentállott mindaddig, mig Erdély megint egészen külön nem választatott. Ennek következtében az erdélyi románok azt követelik, hogy az 1848. évi erdélyi országgyűlésnek joga nem volt— ugyanazon pillanatban, midőn az összes népnek polgári egyenjogúságát elismerte s kihirdette, ugyanezen népnek tökéletes elmellözésével — az ország politikai létét, önállását feláldozva, azt más országba beleolvasztani, sőt az erdélyi román és szász státusférfiak azt is állítják, hogy az illető erdélyi törvény még alakjára nézve sem helyes, minthogy az szentesítése után sem az országgyűlésben, sem az országban kellőleg kihirdetve nem volt. (Nem áll!) Azonban legyen bár az unió százszor törvényes, de azt igazságosnak senki sem fogja mondhatni (Zaj ; Halljuk!), miután világos, hogy az a román nemzet, azaz a nép kétharmadának meghallgatása és beleegyezése nélkül, sőt annak nyilt tiltakozása daczára, még pedig nemzeti s politikai joga s méltósága ellen jött létre (Nem áll!); mondom nemzeti s politikai joga ellen azért, mert habár Erdélyben 400 esztendő óta csak az országnak minoritását képező három nemzet, úgymint a magyar, székely és szász nemzet ismertetett el politikai nemzetnek, az országnak majoritását tevő román nemzet pedig a politikai s nemzeti jogok élvezetétől megfosztva volt; de 1848-ik évi májushő óta a román nemzet is magát Erdélyben egyenjogú politikai nemzetnek tartja, mire ugy történelmi mint természeti elvitázhatlan teljes joga van, s habár azon nemzet eddig még mindég gátoltatik a tényleges hatalom által ebbeli nemzeti rangjának teljes érvényesítésében, de ezen rangját a legközelebbi erdélyi országgyűlésen mindenesetre elérhetni reményli, s ugy vélekedik, hogy csak akkor mint elismert politikai nemzet fog a magyar nemzettel — egyenlő közérdek szerint s testvérként szövetkezhetni. Addig pedig ha igazságosak akarunk lenni — meg kell vallanunk, hogy az erdélyi román nemzetnek — főleg ha látja, mint respectáltatnak itt Magyarországban legszentebb érdekeink, értem a román nemzeti érdekek, ha észre fogja venni, mint vagyunk képviseltetve a magasb politikai körökben, mint ignoráltatunk systematice a kanczelláriánál, hétszemélyes és királyi táblánál, valamint Temes , Torontal, Arad, Bihar és több más megyékben, (Zaj. Halljuk!) továbbá ha tudomására jütandanak azon néhány a múlt napokban e helyen tartott beszédek, melyek azt állítják, hogy nemzetiségünk és nyelvünk a magyar törvényhozás által elnyomatva nincsen, és soha sem volt, s hogy az 1848. évi törvény teljes jogegyenlőséget biztosított minden nemzet számára, holott más részről az 1848-ik évi VIH. 1836-ik évi III, 1840-ik évi VI, 1844. évi II. és 184? 8-ik évi V. XVI, t. ez. ezen állítást épen megezáfolják, bizony alig lehet nagy, kedves ösztöne, az uniót csak ugy föltétlenül elfogadni, még pedig természetesen annál kevésbé ha arra erőltetni akarnók. Hiszen tudjuk, hogy az erdélyi román nemzet főbbjei még a legújabb korban, nevezetesen a gyulafehérvári regnicolaris értekezlet alkalmával is egyhangúlag s ünnepélyesen tiltakoztak a feltétlen unió ellen. (Nagy zaj; Napi rendre!) Elnök: Azt hiszem, hogy lehet sok ezen előadásban, mi szorosan a napi kérdéshez nem tartozik; más részről azonban megvallom, hogy miután a tisztelt képviselő úr módositványt adott be, módositványának indokolásában meg nem szoríthatom. (Helyes!) Tekintve mindazáltal azt, hogy ha van kérdés, melyben a törvényhozásnak higgadt komolysággal kell eljárnia, s ezen higgadt komolyságát tanúsítania is kell: ez bizonyára az annyira kényes nemzetiségi kérdés. (Helyes!) Ugyan azért mind a tisztelt képviselő urat, ki most szól, arra kérem, hogy méltóztassék előadásában mindent kerülni, mi susceptibilitást ébreszthetne, mind más részről, tisztelettel fordulok a képviselő házhoz, kérvén, méltóztassék a szóló képviselő urat elŐ^ adásának végéig kihallgatni. (Jól van! Halljuk!)
