Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-42

114 XLH. ülés 1861. június 11-kén. sótt 32-ik §-t egész terjedelmében pártolom. Felszólalásomat ez alkalommal ottan kezdem, a hol Borsodnak egyik t. képviselője elhagyta, — hogy nem a fajok, vagy nemzetiségek, hanem a nép képviselői vesznek részt a törvényhozásban, magam is egyetértek vele e részben, és midőn elismerem egyszersmind nyilvánítom , hogy a tegnapi napon születésére nézve bár román, de a nép nevében a nép jogait erősebben és melegebben pártolólag felszólalt képviselőket, ne méltóztassék se az érdemes képviselő úr, se más gyanúsítani, — mert a haza java előmozdítására csak oly meleg szív dobog ezek keblében is, mint bár melyikében a felszólamlottak között, — és kérem uraim legyünk bizalommal egymás irányában, melyre nagy szükségünk van, — mert még ezen felküldendő papir tartalmával nincs megmentve a haza szabadsága! Kérem Bihar vármegyének egyik képviselőjét, ne éljen a velünk egy gondolkodású román nép mint választói nevében, ellenünk a mellékesen felhozatott nemzetiségi kényes kérdésben protestatióval, s gyanúsításokkal, mert mi könnyebb mint reprotestálni (Felkiáltások: Napirendre!) és ha szükségeltetnék még bizonylatot is adni; de én uraim, e téren nem követem a tisztelt képviselő urat, s nem említek többet, melyek keserűséget hoznának, hanem a dologhoz szólok. Tudva van uraim, hogy az 1848-ik évi magyarországi uniótörvénynek 6-ik szakasza értelmében az erdélyi gyűlés a képviseleti rendszer szerinti választást csak azon egy választási esetre hozta határozatba, •— mely törvényszakaszt fel is olvasom, — e szerint az 1861. országgyűlési képviselők választása sem történhetik máskép, mint az 1848-ik évi 5-ik t. ez. rendeli, — és ennélfogva, az átalános discussionál is szót • emeltem, nem látván sem jogosnak, sem igazságosnak, hogy Erdély országban a képviselő választási törvény más, és pedig sokkal nagyobb census melletti cmalifieatióval legyen — ha bár nem sok reményem van, hogy indítványom elfogadtatik az eddig tett felszólamlások után; de képviselői állásomnál fogva mégis a következő javaslatot teszem az erdélyi összes szegényebb sorsú nép érdekében. A 32-ik szakasznak ezen bevezető szavai után „Erdély-Országnak haladék nélküli

4

' — tétessenek ezen szavak „az 1848-ik évi törvény alapjáni meghívása" mely módosítványt írásban is előterjesztem bátor vagyok. Ezen módosítványt a nép érdekében a törvényesség, és a méltányosság szempontjából tevén, méltóztassanak kegyesen elfogadni. (Zaj.) Es pedig a nép érdekében azért, nehogy az élet csapásaival úgyis terhelt szegénység különben a választási jogtól megfosztassák, — a törvény szempontjából azért, mert az erdélyi kormánynak az általam felolvasott törvény szerint az 1848 évi választás rendezésénél továbbra rendelkező ereje nincsen, annál kevésbé, hogy a választási censust, mely 1848 évben 8 frt összes adó, volt, mostan tetszett a közelgő képviselők választására 8 frt egyenes földadóhoz szorítani, mely sommá a fej-adó, és egyéb nevezetű pótlékoknak be nem számításával, az V

4 rész telekkel bíró nép között föl nem található; — és igy a magyarországi nép több előnyökkel bír mint az erdélyi a választásnál, minden szép szavaink mellett. — De teszem végtére a méltányosság szempontjából is. Vájjon uraim ha az erdélyi testvérek közöttünk lesznek, minő szemmel fognak ránk nézni, a mikor tudják, hogy bennünket csak nem az egész nép választott képviselőinek, őket pediglen csak a vagyonosabb osztály. Ezek azok uraim melyeket a szegényebb nép nevében becses figyelmökbe ajánlani kötelességemnek tartottam. (Zaj.) Vertán Endre; Máramaros egyik képviselője által személyesen hivatván fel nyilatkozatra, bár ezt ép ezen annyira kényes kérdésben nem szívesen teszem, mit tegnap is az által bizonyítottam be, hogy a szótól elállván, tettleg mutattam meg, miszerint én vagyok az, ki arra fátyolt vetni kész, de nyugton hivatkozom a házra, hogy e hó 7-én tett nyilatkozatomban, midőn egyéni meggyőződésemet fejeztem ki, egyszersmind csak román választóim hazafiúi érzelmére hivatkoztam azt mondván: „hogy bár Biharmegyében is lehetnek s talán vannak is oly törekvések, melyek elkülönzési irányúak, miket én részemről határozottan roszallok, de az ilyenek csak selyem és finom posztó alatt lehetnek, s a daróczczal födött biharmegyei becsületes román nép keblében bizonyosan nincsenek" (Helyeslés), s motiváltam azzal, mivel máskép itt nem igen lenne helyén elő állani, hogy t, i. én magam is fajleszármazásra nem vagyok magyar, s igy a mit mondok, s mondtam választóimnak, nálam nemis lehet fajbüszkeség. Nem értem tehát, mi jogon és mi utón támadhatja meg, s vonhatja kétségbe Máramaros t. képviselője azon nyilatkozatomat, mit választóim nevében ép ixgy tehetek én, mint bárki, azért csak mert születésre nézve nem vagyok román? Uraim! Midőn jogigényekről beszélni hallok, nekem is csak egy vezérelvem van, mi ezen szóban foglaltatik: a nép. Ez nálam a forrás és végezel, mert a mi nem nép, az igen csekély valami volt előttem mindig, s azt hiszem, hogy az oly vezérektől, kiknek seregük nincs, nemis kell igen tartani, ha mint meg annyi lelkesült Lamoriciérék lennének is, (Tetszés) ki Afrikában lelkes chasseurjei és zuavjai élén a sivatag oroszlánya volt, az Romagnában az öszvevásárlott csőcselék zsoldosai közt a 19-ik század Don Qnixotjává válhatott csak. (Tetszés.) Valóban szeretem, hogy ép e terén íámadtattam meg, mert épen a nép az, kire ezen vitánknál is szívesen hivatkozom, s kire nyugton támaszkodom, mert ábrándok és feneketlen theoriák azok, mik a népet legkevésbé sem érdeklik. Hasztalan beszélnek például a népnek afféle „gloire natkmale" dolgokról.