Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

108 XLI. ülés 1861. június 10-kén. korszerű alapja, nem, hanem fájdalom, mivel e ház többsége úgy vélekedik, hogy az ily követelmények a hazai"érdekekkel összeférhetlenek, vagy pláne veszélyesek, már pedig megbocsássanak Uraim! én épen •az ellenkezőről vagyok meggyőződve. (Zaj). Tisztelt ház! a román nép e hazában századok óta a legnagyobb elnyomatásoknak volt kitéve, mind politikai, mind egyházi tekintetben, nyelve ki volt küszöbölve még saját templomai és iskoláiból is, sőt főbb papjai is mind idegenek valának; és mégis mindezek daczára, képes volt nyelvét és szokásait oly híven megőrizni, hogy azok római eredetiségüket megtarthatták, ezt pedig uraim! csak nemzetiségéhezi hü ragaszkodásának köszönheti. (Helyes!). Mint hű fia ezen nemzetiségeért lángoló román népnek, melynek örömét és fájdalmát osztom, gondolkozás módját, nézeteit, irodalmát, és népszerű embereit ismerem, megvallom, kötelességemnek tartom itt az ország színe előtt kijelenteni, hogy épen oly lángoló hűséggel ragaszkodik ezen ősei vérével és könnyeivel is annyiszor áztatott kedves közös hazánk földéhez, és kész e haza alkotmányát, — melynek sánczaiba felvétetett, — a magyarral vetélkedve megvédeni és fenntartani, (Helyes!) csak azt ne kivánj a senki tőle, hogy nemzetiségétől elpártoljon, hogy azzal vásárolja meg az alkotmányosság jótéteményeit, mert a ki nemzetiségéhez hűtlen tud lenni, az a hazának hű polgára nem lehet. (Igaz!). Tudom én azt uraim! hogy hallgatni, a valóságot, s nyert tapasztalást elmellőzni, avagy csupán a ház többségének tetszéséhez alkalmazott előadásokat használni, sokkal könynyebb, és személyes érdekből talán előnyösebb is, mint minden személyes érdeket félretenni, meggyőződéseinket őszintén kifejezni, és előadásainkban csupán a tiszta valóságra támasdeodni, különösen akkor, midőn attól is kell tartanunk, hogy előterjesztéseinkkel a ház többsége talán nem lesz egy nézetben; de azt is tudom, hogy midőn e terhes képviselői kitüntetéssel választóim által szerencséltettem, azon kötelezettséget is vállaltam fel magamra, hogy szerzett tapasztalásaim alapján nyert meggyőződésemet nyiltan kijelentsem, és a tiszta valóságot tartózkodás nélkül kinyilatkoztassam. (Helyes!). Tisztelt ház! Midőn mi román születésű és románok által választott képviselők a nemzetiségi kérdésben felszólalunk, nem teszünk egyebet, mint tolmácsoljuk népünk érzelmeit, óhajtásait, és követelményeit. Megvallom nem könnyű ezen állásunk, meg is fontoltuk mi ezen állásunkkal egybekötött nehézségeket , de ha e tárgyban máskép nyilatkozunk, nem tolmácsolnók híven népünk kívánságát, nem könnyitenök ezen kérdés megoldását úgy, hogy abból üdv árasztassék e hazára, nem támogatnók a hazai érdeket, sőt talán ennek ellenében cselekednénk. Mi meg vagyunk győződve, hogy a nemzetiségi kérdésnek a teljes jogegyenlőség alapjáni eldöntése által egyetlen egy hazai érdek sem áldoztatik fel, hanem, hogy csak az által válik e haza édes anyjává mindenkinek, és az alkotmány nappá, mely sugaraival egyiránt melegít mindenkit. (Helyes !) Ily szempontból kérem felvenni törekvéseinket, nem más separatisticus, hanem a közös hazai érdek és az alkotmányosság fennállhatása és megszilárdítása az egyedüli saját érdekünk is, és a mit nemzetiségünkért kívánunk, az meggyőződésünk szerint egyedüli eszköz azoknak elérésére. Ezeknek folytán nem is tehetek egyebet, mint a nevezett módosítványt pártolni, annál is inkább, mivel ez meggyőződésem szerint azon kulcs, mely által egyedül lehetséges ezen nehéz kérdés szerencsés megoldását eszközölni. — Czorda Bódog: E 31-ik szakasz első sora így hangzik: „A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között." — Ezt arra lehet magyarázni, — úgy értelmezhetnék legalább elleneink, — mintha köztünk és egy átalában nem magyar ajkú polgártársaink közt félreértések keletkeztek volna és léteznének. Pedig tény az, hogy Magyarországban azon nagy számú nem magyar ajkú polgártársaink, kik a magyart félreértették, soha a bunyeváczok nem voltak. így én különösen kötelességemnek tartom küldőim nevében, — kik legnagyobb részben a Dalmátiából származott Kathtörzs fiai — azö nevűkben kijelenteni, mikép semmiféle eseményeknek nem sikerült, köztük és a magyar között féleértést előidézni, s nincs oly hatalom, mely olyant előidézni képes volna. (Zajos tetszés) — Tudja azt a bunyevácz, hogy jobb, igazabb lelkű barátja nincs a magyarnál, és becsüli, szereti is a magyart, mint idősb testvérét; s ki közte s a magyar közt féheértést akarna előidézni, önmagát értené félre, mert nem értené azon érdek s érzelemközösséget, melylyel őket e két kapocs anyja a— hazaszeretet — egybe forrasztotta, — Állíthatom, hogy a múlt idők szomorú eseményei , legalább nálunk a Bácskában, mely pedig — mint tudva van, -— sok szomorú eseménynek volt színhelye , a bunyeváczok, a nagy számú németek, s a sokáczok keblében legkisebb félreértést sem hagytak hátra a magyarok ellenében. Ezeknél fogva igen óhajtottam volna, hogy a második sorban e kifejezés: „nem magyar nemzetiségű polgártársaink között" így módosittassék: „nem magyar nemzetiségű polgártársaink egy része között"; mert nézetem szerint csak így lett volna azután helyes értelme a következő mondatnak: Ezen polgártársainknak nemzetiségük érdekében, és Horvátországnak közjogi állása érdekében is, követeléseik vannak" s a t. Mert vannak nem magyar nemzetiségű polgártársaink, kiknek nemzetiségi követeléseik nincsenek, így például nincsenek a dalmatáknak; oly annyira, hogy merem állítani, miszerint az egész dalmát népben nincs egyetlen ember, ki valami ujabbat igényelne, követelne a magyartól. — A dalmát nép, — mely