Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-41
XLI. ülés 1861. június 10-kén. 101 kezetet megtartani kívánják, méltóztassanak fölállani. (Sokan fölállanak, s az állókat a jegyzők összeszámitják.) Minthogy a ház jelenlevő tagjainak számát nem tudjuk, szükséges a másik kísérletet is megtenni, t. i. megszámitni azokat is, kik az imént ülve maradtak. (Helyre!) Most, tehát fölszólítom azon képviselő urakat, kik a szerkezetet változtatni akarják, méltóztassanak fölállani s maradjanak hosszasabban állva. (Nagy számmal fölállanak s az állókat a jegyzők ismét összeszámitják.) A fölállás s ülvemaradás szerint összeszámíttatván a szavazatok, 117 esett a szerkezetnek változatlanuli megtartására, 103 annak módosítására. így tehát a szerkezet változatlanul megmarad. — Csengeri Imre jegyző olvassa a 31-ik szakaszt, mely igy szól: „A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nemmagyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiség-ok érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháríttassanak, s teszünk mit az ország szétdarabolása s önállóságának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani, s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészítése." Elnök: Ezen szakaszra nézve több módosítás van beadva. Először Popovics Zsigmond képviselő uré érkezett hozzám. Popovics Zsigmond: A közjogi kérdésen kívül én nem ismerek nagyobb fontosságú tárgyat, mely a ház figyelmét inkább megérdemelné, mint a nemzetiségi kérdés. Ezen kérdésnek szerencsés és igazságos megoldásától föltételeztetik hazánk alkotmányos függetlenségének, valamint közszabadsága ügyének kivívása és jövőre is megállapítása. Az igazságos megoldást leginkább nehezitené a százados előjogokra való hivatkozás ; de ezek ellenében ugy hiszem elég lesz fölemlíteni a százados szenvedéseket. Deák Ferencz urnák fölirati javaslatában ezen kérdést igen felületesen találom megérintve, s azért óhajtanám, hogy épen ezen első lépésünk alkalmával vessük meg azon biztos alapot, melyre jövőnket bizton építhessük. A mit a közös honban lakó nemzetiségek a törvényhozástól megvárnak, a mit a testvér testvértől követel, az nem egyéb, mint az egyenjogúság nagy eszméjéből önként kifejlődő jogközösség. Ennek alapját megvetve találom Tisza Kálmán bemutatott javaslatában, s azért annak a nemzetiségi ügyre vonatkozó részét magamévá tesz'em, s azt indítványozom, hogy a fölirásba vétessék föl azon módosítvány, melyet a ház asztalára letenni bátorkodtam. (Zaj.) Az elv maga ezen szerkezet által megóva levén, nézeteim bővebb előterjesztését a részletes alkalmazás körül a codificatio idejére halasztóm; és hiszem, hogy képviselőtársaink a teljes jogegyenlőség elvéből kiindulva, eszközölni fogják azt, hogy valamint érzelmeinkben egyek vagyunk, ugy vallás és nemzetiségkülönbség nélkül is egyek leszünk. Ezen módosítvány következő: „a törvény által kimondatni akarjuk, hogy e hazában valamint kiváltságos osztály, ugy kiváltságos nemzet ne legyen, legyen mindenki egyenlő, hogy egyenlően szerethesse a hazát mindenik. A mi tehát törvényeink közöl ezen egyenlőséggel ellenkezik, azt eltörölni, s megadni akarunk minden nemzetiségnek a teljes jogegyenlőség alapján mindent, mi a közös haza integritásával nem ellenkezik." Branovatzky István: Tisztelt képviselő ház! Engedelmet kérek, hogy e válaszfölirat czikkelyenkénti tárgyalásakor én is hozzászólni bátor vagyok, és kötelességérzetből a magyarországi szerbek ideiglenes megnyugtatására addig is, míglen ügyök a lefelsőbb helyről — ha Isten ugy akaija — ide ez országgyűlésre előterjesztve, napirendre kerülend, egy alázatos kéréssel járulok a házhoz, azzal t. i. hogy a fölirat ezen szakaszához, mely a nemmagyar ajkú honpolgárok nemzetiségi igényeikre vonatkozik, e szó után: „módosítani," még e következő szavak fölvétessenek: „Méltó tekintettel szei-b polgártársaink történelmi kivételes jogaikra is, — a mennyiben azok a fönnebbi föltétel, vagyis az ország integritásával s önállóságával összeegyeztethetők." (Halljuk!) Tisztelt ház! Ezen bővítést nézetem szerint szükségesnek tartom mind a magyarországi szerbek, mind pedig az egész ország érdekében. A szerbek érdekében azért, minthogy azok, azon erős hitben, sőt meggyőződésben vannak, miszerint ők már 170 év óta e honban oly exemtionalis politikai s polgári jogokat vérrel szereztek maguknak, miknek teljes élvezetéhez soha nem juthattak; de a melyeknek élvezete nélkül ők soha megnyugodni nem tudtak, s most sem tudnak, hanem azokat jelenleg is követelik, a mint azt a legújabb szerb nemzeti congressusnak műve elegendőképen tanúsítja. (Zaj.) Es itt rejlik oka annak, hogy a magyarországi szerbek is az 1848-iki mozgalmakban résztvettek; de nem azért, mintha az akkoroni camarillának szolgálatot tenni akartak volna, hanem mert az 1844. évi II. és 1848. V. törvényczikkelyek rendeletei által nemzetiségöket megtámadva lenni látták; azért, hogy nemzetiségök s vallásuk szabadságát megőrizhessék, a mit jol mondott minapi beszédében Ignjatovics képviselőtársunk is. Jele annak, hogy a magyarországi szerbeknek politikai állása e honban bizonytalan állapotban van még mindig. Bocsánat tehát uraim! ha a szerb ily bizonytalan s mintegy scylla és charybdis közti szomorú helyKépv. háí napi. II. k. 26
