Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

XLL ülés 1861. június 10-kén. 99 telt képviselőtársunk Deák Ferencz által fog majdan a most fölolvasott 20-dik pont után egy fölvilágositás és nyomatékosabb módosítvány előterjesztetni, mely az ebbeli kételyeket eloszlatandja, — egyelőre elállottam. Azonban ezen most elfogadott módosítvány által sem látom én kifejezve azon kétségbe vonhatlan igazságot, melyet tisztelt indítványozó úrnak utónyilatkozata még inkább elvitázhatatlanná teszen, hogy a „pragmatica sanctio" nevezet alatt semmi magyar közjogi kötés nem létezik s mit ez alatt érthetünk, csak az lehet, mi az 1723: I. H. és III. törvényczikkelyekben foglaltatik. Ugyanazért, minthogy a fölirás ezen kitétele: „mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött" nem annyira azt értelmezi, hogy ezt értjük sanctio pragmaticának, sőt inkább, hogy itt foglaltatik maga ezen fölhivatolt. kötés. En tehát ezt következőleg óhajtanám módosítani: „mit a magyar nemzet az 1723 évi I. n. és III. törvényczikkelyekben ismer." (Maradjon). Zsarnay Imre: Midőn én legközelebb a 10-dik pontra nézve észrevételemet beadtam, ennek nem változtatását, hanem csak bővebb fölvilágositását kívántam. Indítványomat azért vontam vissza, mert az igértetett, hogy ugyanazon módosítvány, melyet én a pragmatica sanetionak bővebb magyarázatára nézve kívánok, meg fog tétetni képviselő társunk báró Eötvös József által oly értelemben, mint azt maga az indítványozó Deák Ferencz tisztelt képviselőtársunk kívánta. Ezen uj szerkezet által annak, a mit én kívántam , nem tétetett elég. A szerkezetet én tökéletesen elfogadom, mert az egy uj indok, annak megmutatására , hogy Magyarországban a personal- és real-unio nem úgy volt, mint az örökös tartományokban, a pragmatica sanctio értelmezésénél fogva. En elejétől fogva nem tagadtam; mint azt némelyek elmagyarázták: hogy Magyarország a fönséges uralkodó házzal nincsen semmi összeköttetésben, hogy nincs közöttünk pragmatica sanctio; hanem azt állítottam, hogy a mi a többi Örökös tartományokra nézve pragmatica sanctio, az reánk nézve nem pragmatica sanctio; Magyarország e helyett egy ujabb pragmatica sanctiót alkotott, a magyar pragmatica sanctiót, mely az 1723-ki törvényekben van kimondva. Maga tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz szintén ezen igen egyszerű definitioját adja a pragmatica sanetionak. midőn azt mondja: ,.a magyar trónörökösödés törvénye az 1723-ki törvényekben van

1

'. Ennek következtében előbbi indítványommal egybehangzólag azon véleményben vagyok, hogy Deák Ferencz ezen uj indítványa, mint az előbbinek magyarázata, bővítése maradjon meg, de a 10-ik pontban, azon a helyen, hol ezen szavak vannak: „azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött" e szavakat adjuk hozzá: „az 1723-ki törvényben állami alapszerződést" — vagy mint ő fejezi ki — „magyar trónörökösödési törvényt alkotott. (Marad!) Vajay Károly: Tisztelt képviselők! A 10-dik czikkely tárgyalásánál én ajánlottam, hogy azon helyen mondassák ki, hogy mi a pragmatica sanctio alatt az 1723-ki I. II. III. és következő törve nyezikkelyeket értjük. Méltóztatnak emlékezni az e kérdésben tisztelt barátunk Révész Imre- és mélyen tisztelt Deák Ferencz követtársunk — tett előadásaikra. Bocsánat! én Révész aggodalmát eloszlatva nem látom. Mi a bécsi kormánynyal törvényeinket védő harezot folytatunk: nyugtassuk meg magunkat a törvényezikkelyek határozott megemlítésévél. (Maradjon!) Tisza László: Nem fogom a tisztelt ház figyelmét hosszasan fárasztani, csak röviden ki akarom fejezni fájdalmamat aziránt, hogy az indítványt tevő tisztelt Deák Ferencz jelen nem lehet; mert meg vagyok győződve arról, hogy miután ő a pragmatica sanctio alatt egész fólirati javaslatán keresztül egyebet nem értett, nem is érthetett: mint az 1723-ki törvényezikkeket: bizonyosan a legkisebb ellenvetést sem tenné az ellen, hogy ezen gondolat, ezen nézet egyenesen, tiszta szavakban kifejezve föliratába bele jőjön. (Helyeslés). Miután ez megnyugtatásunkra szolgál, és mert meg vagyok győződve, hogy ez az indítványt tevő nézeteibe legkevésbé sem ütközik: kérném a tisztelt házat, egyszerűen, tisztán kifejezni azt, hogy hol mi eszavat: pragmatica sanctio, haszáljuk, alatta soha egyebet nem, mint az 1723-ki törvényeknek illető czikkelyeit értjük. Dániel Pál: Epén az, mit előttem szólott képviselőtársunk a föliratba tétetni kivánt, a 10-dik szakaszban benne van. Ezen szakaszt bátor leszek fölolvasni: „A hatalomnak ezen ellenünk s alkotmányos önállásunk ellen intézett jogtalan törekvése nemcsak törvényeinkkel ellenkezik, hanem egyenesen megtámadja magát a pragmatica sanctiót, azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött." (Zaj). Elnök: Két kérdés tárgyaltatott most a tisztelt ház által egyszerre. Az első kérdés vonatkozik azon módosítványra; illetőleg bővítésre , a melyet tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz indítványozott. Az első kérdés tehát az, hogy a tisztelt ház ezt elfogadja-e vagy nem? (Elfogadjuk!) Erre nézve úgy hiszem, hogy a ház határozatául ki lehet mondani, miszerint a tisztelt ház ezt elfogadta. Ennek következtében azon követ urak, kik a 10-dik szakaszra nézve múlt alkalommal módosítványt akartak beadni, de azt visszavették azon tekintetből, mert a ház kivánta előbb bevárni Deák Ferencz tisztelt képviselőtársunk mai napon fölolvasott módosítványát indítványoznak most a 10-dik ponti-a nézve módosítványt; ezt Vályi képviselőtársunk formulázva hozzám beadta. Ezen módosítvány szerint a 10-dik pont utolsó sorához, ezen szavak után; „azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet" — ezek tétessenek: „az 1723-ik és I. II. év III. törvényezikkelyeiben ismer.

4

' 25*