Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

98 XLL ülés 1861. június 10-kén. Ivánka Imre: Ezen szakasznak második pontjára van észrevételem. Ezen szavak után: „a közadónak és katonaállításnak" közbeszúrni akarnám e szavakat: „átalában a pénz- és hadügynek" mert igy sokkal tágabb értelme van. (Fölkiáltás: Helyesen! Elfogadjuk!) Kubinyi Ferencz : Én azt tartom, hogy össze lehetne foglalni mind a kettőt, azért fogadjuk el a modositványt. (Helyes!) Elnök: Ivánka képviselő úr beadta módosítványát írásban, mely szerint ezen szakasz második pontja ekkép volna szerkesztendő: „Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak s katonaállításnak, átalában a pénz- és hadügynek kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak." Besze János: A módosítványhoz volna szavam. Nincsen egészen tisztán magyarul föltéve; azt hiszem, hogy azt igy kellene szerkeszteni: „Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak és katonaállításnak kérdései, átalában a pénz- és hadügy a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak. (Fölkiáltások: Elfogadjuk a modositványt!) Elnök: Nem tudom, hogy szándéka-e a háznak ezen stylaris módosítást a bizottmányhoz utasítani. En ugy értettem eddig a háznak határozatát, hogy a kinevezett bizottmány csak azon módosítványoknak irálybeli szerkesztését fogja teljesíteni, melyeket a tisztelt ház reá bízandó lesz; a melyeket pedig a tisztelt ház itt elfogad, azok nem utasíttatnak elébe. (Helyes!) Károlyi Ede gróf: Miután a módosítvány el van fogadva; nem szükséges, hogy az a bizottmány elé kerüljön. Elnök: Nem levén szólásra fölírva senki, a tisztelt ház Ivánka képviselő ár módosítványát elfogadja. (Helyes!) Épen most érkezett meg báró Eötvös József képviselő úr, ki Deák Ferencz úrnak a 20-ik szakaszra vonatkozó módosítványát fogja fölolvasni; azonban talán előbb felolvasandó lesz a 20-ik szakasz maga. Jegyző olvassa a 20-ik szakaszt. Ezután. Eötvös József báró: Ezen szakaszhoz Deák Ferencz képviselő úr még ezeket akarná hozzáadatni, melyekben rövid kivonatban az foglaltatik, a mit utolsó beszédében elmondott s a következő: „Sőt megtörténhetik a birodalomnak ilyképeni jogszerű fölbomlása a fejedelmi háznak teljes kihalta előtt is. Mert azon sanctio pragmatica, mely az örökös tartományokra nézve megállapittatott, s azok által elfogadtatott, azt rendeli, hogy Ill-ik illetőleg VI. Károly és I. József ágainak teljes kihaltával, I. Leopold leányait s azok maradékit, ezek után pedig a fejedelmi háznak minden egyéb ágait illesse az örökösödés elsőszülöttségi sorban. A magyar trónöröklési törvény az 1723: II. t. ez. Károly és József ágainak teljes kihaltával, a trónöröklést egyedül I. Leopold maradékaira szorítja, s azt a fejedelmi ház többi ágaira semmi esetben ki nem terjeszti. Ha tehát III. Károlynak, I. Józsefnek és I. Leopoldnak minden maradékaik teljesen kihalnának, Magyarország szabadon választaná királyát, az örökös tartományok pedig az általuk elfogadott sanctio pragmatica értelmében, ugyanakkor a fejedelmi háznak más valamely még fönnlevő ágát tartoznának uralkodójukul elismerni. Ez a lényeges különbség is figyelmet érdemlő bizonysága annak, hogy Magyarország és az örökös tartományok között real-unio nem köttetett." Elnök: Hosszabb levén a módosítvány, ha a tisztelt ház megnyugszik benne, azt talán holnapig ki lehetne nyomatni. (írjuk le mindjárt!) Vajay Károly: En azt tartom, hogy miután az elvet, az eszméket elfogadjuk, kinyomatására nincs szükség; a bizottmány majd el fogja intézni. (Helyesen!). Szaplonczay József: Magam is csak azt akarom mondani, mit az előttem szóló képviselőtársunk mondott, hogy nem látom szükségesnek e modositványt kinyomatni, miután az elvileg el van fogadva. Nincs egyéb hátra, minthogy a bizottmány szerkeszsze a szerint a fölírást. Ráday Gedeon gróf: Nagyon sajnálom, de én ellenkező véleményben vagyok"az előttem szóló képviselő úrral. Ezen a 20-ik szakaszhoz adandó módosítvány tárgyalására ugyan nincsen szükség, mert az el van fogadva tökéletesen, de maga a tárgy oly lényeges és fontos, miszerint ha valami, ez bizonyosan megérdemli, hogy kinyomattassék. Bónis Sámuel: Én azt tartom, hogy az többé nincs kérdésben, hogy ezen módosítvány elvileg elfogadtassák, sőt részemről ezt azok közé sem szeretném soroltatni, melyek csak elvben vannak elfogadva, s melyeknek szerkesztésére azon bizottmány van kiküldve, én a szerkezetet is elfogadnám s akkor legjobbnak látnám azt, hogy mindjárt ledictáltassék. (Helyes!). A ledictálás megkezdődik. Demjén István: Miután elvileg elfogadtuk a modositványt, s miután azt is elfogadtuk, hogy itt a szerkezethez nem szólunk, ezen uj módosítvány egyéb oldalaihoz nem szólhatunk, mint csupán stylaris oldalához. (Tartsuk meg a végzést! Zaj) Elnök: Miután a ledictálás már megkezdődött, méltóztassanak csöndesen lenni, hogy mindenki leirhassa az érdekes modositványt. (Csengeri Jegyző dictálja a fönnebbi modositványt). Vályi János: Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy ezen fölirás 10-ik szakaszának tárgyalásakor fölmerült azon véleménytől, — miként a „pragmatica sanctio" alatt semmi más nem értetik, mint az, mi az 1723. évi törvényezikkelyekben foglaltatik, világosan kifejezendő lenne, — akkor azon okon, hogy tisz-