Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-1
I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1861. april 6-kán. Kulinyi Ferencz, nógrádmegyei, Tosonczkerületi képviselő; Tisztelt képviselőház! A tisztelt ház köz és egyetemes óhajtását jelentem ki akkor, midőn a már 1848-diki évben is korelnökösködött Palóczy László tisztelt képviselő társunkat felszólítom, hogy a jelen országgyűlésen is mint legidösb képviselő a korelnöki széket foglalja el s nyissa meg az országos ülést. Ennek folytán Palóczy László ur Miskolczváros képviselője hosszas élénk éljenzések között a korelnöki széket elfoglalja. Korelnök : Mélyen tisztelt nemzeti képviselők! E törvényes czimmel üdvözöl és köszönt titeket e végzetteljes órában a szemeit reátok függesztő haza;, üdvözöl és köszönt öreg munkatársatok s imint ajkaitokról elhangozni haliám, már másodízbéni kórelnökötök: is.e teremben! Tisztelet- és örömteljes szivvel nézvén végig összes alakuló testületetöknek szép koszorúján, már egyelőre is uj ég és föld tükrözik fel s egy világító reménysugár villan keresztül a különben koromsötét felhők rétegein, bánatos hazánknak könyező, de nem siró szemei előtt — a távolban láthatárunkon, ügy van! Nem a dicsvágy szomjuzá9a hiúságától égő, büszke Mariusokat látok én előttem ülni Carthagó romjain, hanem oly magas lelkületű és szilárd akaratú tanácsos fiait a nemzetnek, kik hazájuk boldogsága lerombolt falait újra fölépiteni törekednek, kikre nézve szentek szentje, az évezredes alkotmány, frigyláda a nemzeti kötéseknek semmi halandó kezek által nem illethető szentsége; kitűzött czél a trón és nemzet kölcsönös és valódi boldogságuk egyesítése; fegyver a törvény és az örök igazság. Kinek hazafiúi lelkét nem emelné fel e dísz-látvány? S ki ne alkalmazná Cyneasnak a római tanácsról mondott egykori magasztos Ítéletét e testületre? A korelnökséggel nem az érdemeket, melyek különben is bennem nincsenek, hanem egyedül az aggkort tisztelvén meg a törvény, hódolnom kell rendeletének; és síromhoz már oly közel állva, annak azon szivemből kitörő örömmel hódolok is, hogy én lettem tehát azon páratlan szerencséjü kis polgárocskája nagy hazámnak, ki, miután az akkori munkatársaim bizalmuk által kezembe adatott országos tollal az 1832/6-ik évi országgyűlésen legelső irtam már magyar nyelven is Magyarország törvényeit (Tartós éljenzés) s a népképviseleten alapuló nemzeti képviselőháznak első ülését is mint korelnök 1848-dik évben én nyitottam meg (Hosszas éljenzés); ime majdnem 13 hosszú és, nyomorúsággal teljes évek lefolyása után is, az 1861-dik évben ismét egybegyűlt nemzeti képviselőház első ülésén korelnöki megnyitásának szerencséje aggkoromnak jutott. Hála a sorsnak s a sors Urának és a ti kegyeteknek érette! Most mélyen tisztelt nemzeti képviselők fogjatok tüstént munkáitokhoz! Tömérdekek azok és fáradságosak. De hiszem, mint mondani szokták, mindent munkáért adtak el az istenek, s mikor ijedt valaha vissza a rá várakozó munkák tömérdek voltától egy lelkes magyar kebel is, ha azokra a haza szent nevében .szoríttatott fel? A hazának rátok édesanyailag mosolygó nemtöje a legszebb pályabért biztosítja számotokra. Nyúljatok utána. Azon pályabér a jelenkor hálája és az utókor áldása. Az ég, a hazánk ügyét védő ég boldog eredményekkel koronázza meg hü törekvéseiteket s pályátok futása közben férfiúi kebleitekbe uj lelket és munkagyöző erőt fuvalló állandó jelszavatok ez legyen : „Éljen az imádott haza." (Szűnni nem akaró éljenzés). Most mindenekelőtt felszólítom a képviselőház nevében a ház rendszabályai szerint ezen képviselői testületnek azon legifjabb tagjait, kik ideiglenesen, mig a jegyzői hivatal, a szabályok szerint, szavazat utKépv. ház napi. I. k. *
