Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-34

XXXIV. ülés 1861. június l-jén. 387 lehet, hanem mindenki máltányossági érzetétől méltán várható, hogy senki sem fog a ház türelmével viszsza élni. Kovács László: Csak ismételni akarom azt mit Csengeri Imre jegyző úr mondott, hogv t. i. az elnöki jelentés azon megjegyzése, miszerint a fölirat mellett többé senki sincsen följegvezve, nem áll, mert fel voltak irva 46-an s ezek között én is, kik ma a szólástól elállottunk. Elnök: Erre nézve bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy rendesen megszoktam nézni, kik vannak följegyezve a fölirat mellett s mint ezelőtt naponként 5—6-nál több nem volt fölírva, úgy ma sem láttam, hogy több lett volna följegyezve. (Helyeslés, zaj.) Vajai Károly: Egy régi közmondás azt tartja: „Inter arma silentjura." Ne vegyék tőlem rósz néven azok, kikkel szerencsémnek tartom egy lobogó alatt szolgálni, ha azokkal tartok, kik azt óhajtják, hogy a discussio befejeztessék. Méltóztassanak meghinni, hogy küldőink nem azt várják tőlünk, hogy beszélgessünk, (Helyeslés! zaj.) hanem azt, hogy tegyünk. Hogy jelenleg az országban a fegyver uralkodik, hogy e honban ostromállapot van, azt mindnyájan tudjuk. Ideje tehát, hogy'szóljunk valaha férfiasan komolyan; legyen bár első fölszólalásnnknak alakja fólirat, vagy határozat, de legalább lássák küldőink, hogy volt bátorságunk nem csak szólani, de egyszersmind cselekedni, tenni is. (Helyeslés.) Csíky Sándor: En is egyike vagyok azoknak, kik magukat fölíratták, s részemről igen óhajtottam volna, véleményemet a fennforgó fontos tárgyra nézve kimondani, mely tolmácsolta volna küldőim előtt érzelmeimet; de a sor reám nem került, és az előttem szólók annyira kifejtették a tárgyat, hogy bizonyára nehezen tudtam volna még valami ujat hozzá adni. Tisztelem az elnök felszólítását is, s az ügynek menetelét késleltetni nem akarván, elállók szólási jogomtól. Horváth Döme: Csengeri Imre jegyző úr felvilágosítására bátor vagyok felszólalni. En is azok közé tartozom, kik a fölirás melletti felszólalás végett följegyeztették magukat, és ma a jegyző árnál úgy nyilatkoztam, hogy ha a közóhajtáshoz képest a további felszólalás ezen annyira elcsépelt tárgyalásnál egyértelmüleg fel fog függesztetni, magam is elállók a szólástól; de ha a tanácskozás továbbá is foly tartatni fog, a ház szabályai értelmében föíszólalási jogomat fönntartom. (Helyeslés). Bónis Sámuel: Azt hiszem, hogy a fölött tanácskozni, vájjon folytassuk-e a tanácskozást vagy nem, nem vezet eredményhez. Hiszem, hogy mindenki alkalmasint méltányos lesz az ellenkező párt irányában (Zaj), de méltányos a publicum irányában is. (Halljuk!) Azonban mindenki mérlegbe veti maga és küldői iránti kötelességét, s én azt tartanám, hogy bizzuk minden pártra magára, miszerint magán tanácskozmányaiban vessen magával számot, hogy hány szónoka van körül belül olyan, ki a szótól el nem állhat, s ha ekkor hozatnék fel az elnök által azon kérdés, hogy a tanácskozás mikor végeztessék be, a vitán könnyebben keresztül eshetnénk, mert azon maneuverrel, melylyel ellenünkben éltek, bennünket a térről leszoríthatnak, (közbeszólás: Micsoda maneuvre ?) — Bátor leszek tehát azt megmondani, természetem különben is az őszinteség. (Zaj; Halljukí) Ertem tehát itt azon maneuvert, miszerint a felírás mellett — mint t. elnök úr is kijelenté — mindig csak 5—6 volt felírva, holott az mondatott a jegyző úr által, hogy a felírás mellett szólók közöl 46-an állottak el a szólástól, tőlünk pedig mindig* felvoltak írva azok, kik magukat szólásra feldiktáltatták. Nem mondom, hogy ilyesmit tenni nem volna szabad, — hanem ugy hiszem mégis, hogy azt maneuvrenek nem nevezni nem lehet. — Besze János: En is eljöttnek hiszem már az időt, hogy ezen oly hosszura terjedt tanácskozást be kell fejezni, mert országszerte a figyelem reánk fordíttatik; jobbról balról a katonaság dobszóval hajtja be az adót; midőn azt mondom, hogy a tanácskozásnak végett kellene vetni, nem azt akarom mondani, minthogy egy részről nincsen szónok följegyezve, nekünk is el kell némulnunk, és jogunkban nem állana szólani; hanem azt, hogy méltán megvárja a haza, méltán a körülállások, melyek sürgetik valahára a tanácskozásnak befejezését, hogy a kik szólani fognak, rövidek lesznek, és nem lesznek számosan. De ha el nem határozza a ház, hogy a tanácskozást mikor végezzük be, hogy ha ez iránt is magunk között tanácskozunk, ki szóljon, ki ne szóljon: akkor ismét százan leszünk, kik szólani akarunk. (Igaz; Zaj) Meg kell tehát a napot határozni, mikor fejezzük be a tárgyalást, és azt kívánom, hogy a jövő hétfőt és keddet áldozzuk még e tárgyalásra, és szerdán kerüljön a sor a szavazásra. Olgyay Lajos: A ház szabályaiban az foglaltatik, hogy senkit szólásában akadályozni nem lehet; ha ez szabály, akkor ennek következése az is, hogy mi nem szabhatjuk meg a napot, mikor fejeztessék be a tanácskozás, és hányan szóljanak még a tárgyhoz. A mi az elnök úr nyilatkozatát illeti, az iránt kell szólanom , és magamat igazolni kívánom még pedig azért, mivel én is egyike voltam azoknak, kik szólani akartak; elnök úrnak igazsága van abban, hogy csak öt hat név volt följegyezve látható, miután a jegyző úr úgy kezelte a dolgot, hogy az egyik napra a fölirat mellett szólani kívánók közöl csak öt hatot irt fel, t. i. azokat, kikről gondolta, hogy az nap rajok kerül a szólás sora (Fölkiáltások: Nem áll, Halljuk, Zaj) ebből azonban nem következik az, hogy többen nem akartunk volna még a tárgyhoz szólani; és ezt szükségesnek tartottam részemről kijelenteni. Azt, hogy a szólástól elállók, nem pártmaneuvreből teszem; hanem teszem azért, mert e hosszas tanácskozás a parlamentaris modoron túlterjeszkedve, otthon, hol az adót katonasággal erőszakkal hajtják be, nem a legjobb vért szüli; másodszor tudjuk azt is, hogy azon vélemény 97*