Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-34

388 XXXIV. ülés 1861. június l-jén. uralkodik a nép között, miszerint ha netalán a felírás megy föl a kormány végleges határozatra fogja magát elszánni, és midőn ily reményeket köt a nép a tárgy elhatározásához: akkor kötelességemnek tartom, a tárgyalás mielőbbi befejezését előmozdítani. (Zaj). Halász Boldizsár: Magam is azt tartom, nem arról lehet szó, hogy bizonyos határnapot tűzzünk ki, mert ez által a szólni kívánókat megfosztanák szólási joguktól, — de igenis megvárhatjuk, hogy miután a tárgy ki van merítve, azok: kik magukat fölíratták, vagy röviden fognak nyilatkozni, vagy, ha a felszólalást nem látják szükségesnek, el fognak állni szólási joguktól. De tagadom a háznak azon jogát, hogy valakit elhallgattathasson. (Helyeslések; Zaj) Szápáry Gyula gróf: En is azok közé tartozván, kik szólás végett magukat felíratták, jelentem, hogy szólási jogommal élni nem kívánok; a tisztelt elnök úr által kitűzött azon kérdésre nézve azonban, hogy mikor fejeztessék be a tárgyalás, azt tartom, hogy a rendszabályok értelmében bizonyos határnapot kitűzni nem lehet, óhajtásom egyébiránt, hogy a tárgyalás mielőbb befejeztessék. Ráthonyi Lajos: Abban a hitben vagyok, hogy miután azokat, kik eddig szólás végett jelentkeztek, egész türelemmel kihallgattuk, méltányos követelés, hogy mi is, kik ezentúl szólni kívánunk, kihallgattassunk. Senki sem tudhatja, micsoda viszonyai lehetnek valakinek küldőivel, úgy különösen én is, ki több nemzetiséget képviselek, szükségesnek tartanám a felszólalást. Justh József: En részemről meg vagyok győződve, hogy a vitatkozás kelletinél tovább tartott ugyan; de azért abból, hogy némelyek talán hoszasabban beszéltek, mint éppen kellett volna, nem következik , hogy már most azok, kik talán nem beszélnének hoszasabban mint kellene, elüttessenek szólási joguktól. Mit a jegyző úr jelentett, arra nézve, hogy vannak-e a föliratot pártolók közöl némelyek szólás végett bejegyezve, csak azt mutatja, hogy a mai tanácskozásra nincs feljegyezve senki; de azt koránsem tanúsítja és bizonyítja, hogy ne volnának, kik szólni akarnak. Miért akarnak, miért nem ? Ez az ő dolguk. E tekintetben legyen minden tisztelettel mondva, se a háznak, se a conferentiának nincs joga meghatározni, hogy mikor fejeztessék be a tanácskozás. Akkor fog befejeztetni, midőn nem lesz többé senki; ki szólni kívánna. (Helyeslés.) Szüllö György: Azok közöl vagyok, kik mindjárt másnap reggel feljegyeztették magukat, s kire, következőleg a szólás már rég rá került volna; de noha 9-iknek voltam a feliratra bejegyezve, különböző tekinteteknél fogva még mindeddig nem szólhattam. Lehetetlen, hogy e részben észrevételemet meg ne tegyem. (Helyes!) Ha egyébiránt a tiszt, háznak óhajtása, hogy a tanácskozás fejeztessék be, s azok, kik felírattak, szólástól mind elállnak: úgy hódolok én is a ház kívánságának; de erőltetést nem tűrök, sminden ilyes ellen tiltakozom. Demjén István: En is azt tartom, mikép senkit a maga szólási jogában korlátolni nem lehet; de az is igaz, hogy a tanácskozásnak immár bezárását, a morális exigentia parancsolja. En is azok közé tartozom , kik feliratot akarnak, s elállók szólási jogomtól; kérem azonban a t. házat, méltóztassék figyelembe venni, mikép lehetnek, s mint tudom, vannak is közöttünk, kiket személyes állásuk, részint megyéjők viszonyai, részint a különböző népiségek tekintete arra kötelez, hogy felszólaljanak. Ezekre nézve, hogy küldőik előtt magukat igazolhassák, szükséges a felszólalás; de kérném a t. házat, méltóztassék legalább határidőt kitűzni arra nézve, hogy meddig lehessen felszólalni (Zajos közbekiáltások: Ez nem lehet!) Egyébiránt, minthogy kiki maga érzi azon morális kötelesség súlyát, mely súly alatt van részint az országgal, részint küldőivel szemben: azt lúszem, hogy a t. ház méltányosságból, s azon morális felelősség iránti tekintetből, megtehetné, hogy miután azok, kik szólás végett felírva vannak, szólási jogukról lemondanak, részint megnyugtatásukra, részint küldőik s az ország előtti igazolásuk tekintetéből, legalább nevök a jegyzőkönyvben megemlíttetnék. Madarász József: Jól tudom, hogy az idő késztet, bizonyos körülmények parancsolják, (Helyre! Helyre! Zaj) s a nemzet követeli képviselőitől, hogy végezzenek. Ha már ezen követelés teljesítése mulasztatnék el az által, hogy többen még felszólalnának: úgy kötelessége minden képviselőnek, feláldozni ön személyes , s bárki iránti viszonyainak tekintetét, s meghajolni a közérdekek előtt. E tekintetből magam is azon nézetben valék, hogy a tanácskozásnak bezárása, vagy meghosszabbítása iránti kérdés titkos tanácskozmányban tárgyaltassék (Helyeslések; Zaj), s együtt lettem volna azokkal, kik hódolnak a közkívánatnak, De bocsássanak meg önök, hogy miután kényszerítésről volt szó, megjegyezzem, mikép itt tisztán s egyedül morális kényszerítés lehet, mely parancsolja, hogy ha van még valaki, ki nyilatkozni akar, nyilatkozzék minél rövidebben, s nyilatkozzék úgy, hogy a tárgynak taglalását ne kezdje azon oldalról, melyen ki van már merítve. Es most, bocsássanak meg, még azért is, ha a hallottakra nézve néhány észrevételt vagyok bátor tenni. (Zajongás) A napló, ezen napló, mely ki lesz nyomatva (a gyorsírók helyeire mutat) eljár az országba. (Halljuk!) Az itt elmondottaknak nyoma fennmarad; s már —- ha szerencsétlenségem is talán, —de úgy vagyok meggyőződve, hogy akár húzódik még 3—4 napiga tanácskozás, akár nem: azon következmény, melyről óhajtanánk, hogy bár már bekövetkezett volna, vagy mielőbb bekövetkezzék, nincs feltételezve a határozatnak vagy feliratnak néhány nappal előbb vagy utóbb hozatalától. En önökkel mindnyájokkal egy véleményben vagyok, s nem látok semmi különbséget hazánk önállása, s függetlensége