Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

XXXIII. ülés 1861. május 31 -kén. 357 Hogy a pragmatica sanctión valóban és egyedül az emiitett családi szerződést lehet és kell érteni, bizonyítják az e tárgyra vonatkozó nagy fontosságú oklevelek: nevezetesen: Maga az 1713. april 19-kén megtörtént tudtuladás hivatalos jegyzőkönyve; Mária Josefa osztrák főherczegnőnek 1719. augustus 19-én Bécsben kelt örökösödésről való lemondási illetőleg biztosítási okmánya; Fridiik Ágostonnak Mária Josefa férjének s későbben lengyel királynak 1719. October 1-én Drezdában kelt biztosító okmánya; Mária Amália főherczegnőnek Josefa testvérének 1722. October 3-án Bécsben, s az ő férjének Károly Albertnek azon év december 10-n Münchenben kelt hasonló tartalmú okmányaik; VI. Károly császárnak 1723. april 7-én és 1724. december 6-án kelt okmányai, melyekben a pragmatica sanctío birodalom sőt europaszerte ünnepélyesen kihirdettetik; Az angol királynak s a szövetséges belgiumi rendeknek VI. Károlyival 1731. Marczius 16-án Bécsben kötött szerződésük, melynek második pontjában a pragmatica sanctío garantiroztatik, s mely garantirozásnak szövegét, a későbben garantirozó hatalmak is általvették; A német birodalmi gyűlésnek 1732. január 11-én Regensburgban kelt megerősítő és biztosító okmánya ; - végre hogy egyebet már ne említsek: Maga a múlt évi october 20-án kelt császári diploma; — mindezen okmányok mondom, a pragmatica sanctío neve alatt határozottan, világosan, folyvást és következetesen az 1713. april 19-én tudtul adott családi szerződést és örökösödési szabályzatot értik. Nincsen benne semmi kétség uraim, hogy ha bármely angol, francziavagy akár miféle diplomata, elővévén a tisztelt indítványozó beszédét és fölirati javaslatát, az abban foglalt tételekről, magukból a forrásokból közvetlen és önálló meggyőződést akar szerezni: pragmatica sanctío név alatt a döntő eredeti forrásokban sehol nem fog egyebet találni, mint az 1713. april 19-ki családi szerződést. Igenis családi szerződést , mert magában az alapokmányban pecsét, aláírás egyedül a családtagoké, és ezen alapokmányban, valamint a többiekben is, népekről és országokról, mint dynastiájokkal szerződő felekről, ezen szerződés alapföltételeiről, alkotmányos jogokról semmi legkisebb emlékezet nincs. (Helyes!). Azonban, igen tisztelt társunk Szalay László, minapi remek beszédében határozottan megjegyzi, hogy „a magyart nem az a pragmatica sanctío kötelezi, melyet III. Károly 1713-ban a Geheimrathstübelben, néhány himvarrásos uri köntös előtt leolvasott, hanem az, melyet do ut des, facio ut facias formában tíz évvel később a pozsonyi országgyűlés alkotott meg." E szerint tehát a kérdéses egy ügyben két sanctío pragmatica létezik, egyik a mely nem minket, a másik a mely minket kötelez. Ez utóbbira nézve azt hiszem, hogy egyedüli forrás, melyben azt keresnünk és föltatálnunk kellene, corpus Jurisunk lehet. (Ugy van! Zaj.) Lássuk tehát Corpus Jurisunkat! Corpus Jurisunkban 1713-tól fogva, a midőn a sanctío pragmatica létrejött, 1848-ig ezen név, hogy sanctío pragmatica soha csak egyetlenegy igével sem említtetik, (Ugy van! Igaz!) Mellőzve az 1715. évi III. articulust, melyben a fiág kihalása esetére a királyválasztás joga a nemzetnek határozottan fönnhagyatik, és igy a már létező pragmatica sanctióval, noha ennek elfogadását a kormány s a horvát követek ugyancsak ajánlották, egészen ellenkező tétetik és az ország autonómiája határozottan fönntartatik; vegyük figyelembe a későbbi országgyűlési törvényeket s kiválólag az e tekintetben epochális 172%-dik évi országgyűlést. 1722. június 20-dik napjára kitüzetik az országgyűlés. Csákylmre kalocsai érsek és cardinalis miként korábban ugy most is, mindent elkövet, hogy a nőág örökösödése elfogadtassék. Végre június 30-kán előáll Szluha Ferencz nádori protonotárius, egy terjedelmes beszédet tart a rendekhez, ajánlja a nőág successióját, de a pragmatica sanctiót soha föl nem említi; azt sem látszik tudni, hogy létezik-e az a világon vagy nem. Beszéde végén acclamálnak a rendek, mondván: vivát successio foeminea; — de nem mondják: vivát sanctio pragmatica. (Derültség) Ekkor egy 60 tagból álló fényes küldöttség neveztetik ki, mely a fejedelemnek és családjának megvigye Bécsbe az örvendetes hírt. Csáky érsek és cardinalis, mint a küldöttség vezére beszédeket tart a fejedelemhez és a család egyes tagjaihoz; de a pragmatica sanctiót soha föl nem említi, sőt azt sem látszik tudni létezik-e az a világon vagy nem. Épen így tett Erdődi Gábor egri püspök, ki az országba bejövő fejedelmet a határnál ünnepélyes beszéddel fogadja. 0 is a tárgyról szól; de a pragmatica sanctiót soha nem említi. Végre megalkottatik a Fölség jelenlétében az I. és II. t. czikk, melyek a nőág örökösödését a kijelölt vonalok és sorozatok szerint megállapítják; de arról, hogy most a sanctio pragmatica köttetik, alkottatik, vagy fogadtalak el, sőt magáról ezen névről sehol egy ige említés sincs. 1741-ben trónra lép Mária Terézia; ekkor már ama sanctio pragmaticát minden valamire való európai hatalom garantirozta; ismerve volt annak neve szerteszét mindenfelé, és íme, noha a Maria Terézia trónralépésének jogi alapjáról több törvénypontokban van emlékezet s noha a pragmatica sanctio emlegetésére , ha valahol itt bizonynyal volt alkalom: még is a törvények ezt soha nem említik; hanem tisztán és egyedül az 1723. I. és II, t. czikkekre hivatkoznak. Még II. Jósef is, midőn a maga trónralépését egy Képv. háa napi. I, k. 90