Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

XXXHI. ülés 1861. május 31tó, 355 Nem vonom kétségbe azoknak tiszta hazafiságát, sőt tisztelem meggyőződésüket, kik határozatot vélnek jobbnak. De nézetem szerint az alkotmány visszaállítása a czél, s e positiv ezélra inkább positiv, mint negativszerü lépést látok czélszcrünek. A nem cselekvésre nézetem szerint a negativitás elég de a jogos követelésnek tettleges síkeresitésére biztosabbnak hiszem a felírást, melyet törvény nem tilt., a gyakorlat, — ha nem teljesen mindenben hasonló esetektől vehetni is példát, — megenged, a mérséklettség javasol, s néha még ebben is van erő, én tehát a felírást pártolom. (Éljen!) • Révész Imre: Tisztelt képviselők! Midőn a kitűzött nagy fontosságú tárgyhoz én is hozzászólani kívánok; már önként mellőzhetőnek vélem a közelebb múlt 12 év szenvedéseinek emlegetését, mert úgy gondolom, hogy a legnemesebb és legméltóbb nemzeti fájdalom is vesztené hitelét és tiszta voltát, ha túlságosan emlegetnők és hirlelnők azt; (Helyes!) mellőzöm az érdemlett bukásnak indult absolut kormányrendszer iszonyuságainak kimutatását is, s mit maga az élet, s közöttünk is annyi jeles szónok, legalább ez idő szerint méltán elítélt és porig alázott, a fölött részemről is ítéletet tartani, már fölöslegesnek vélem. Nem számlálom elő, még azon felekezetnek általam jól ismert és érzett szenvedéseit sem, melynek kebelében egyik utolsó szolga vagyok; mert hiszem, hogy ezen felekezet, valamint 300 év óta folyvást, s a legközelebbi időkben is, midőn e hazában a szabadságért csak sóhajtani, de nem nyilván küzdeni lehetett, becsülettel bajt vivott a maga dicső szabadságáért, úgy ezentúl is tudni fog nemesen tűrni és bátran küzdeni, ha a szükség úgy kivánandja, és az én itteni apológiámra vagy apotheosisomra épen nem szorult. (Helyes!) Veszem tehát magamnak azon háládatlan, sőt zordon és közöttünk most, úgy látszik, kelletlen szerepet, hogy szorosan magához a kitűzött tárgyhoz szóljak: (Derültség) s ennek mezején is, némely előttem tarthatatlanoknak s a törvényesség szempontjából hibásaknak látszó nézeteket vegyek vizsgálat, s ha szabad úgv mondani — czáfolat alá. (Halljuk!) Az igen tisztelt indítványozó első teendőnket, első fölszólalásunkat körvonalazni akarván , ezen három kérdést s illetőleg szempontot állítja föl: mit, lihes és m'tiő alakban szóljunk? Azt hiszem uraim, hogy ezen három szempont épen nem meríti ki a tárgyat a maga egész teljességében, a melyben pedig azt nekünk is múlhatlanúl fölfognunk kell. Valamely ténynek, tehát egy nyilatkozatnak, egy fölszőlaíásnak erkölcsi és jogi értékét ugyanis, nemcsak a tartalom, nemcsak az alak, nemcsak a kihez való intéztetés, hanem az is határozza el és pedig lényegesen, hogy kitől vagy kiktől ered*: legyen az a fölszólalás, az a nyilatkozat. (Közhelyeslés) Ezen kérdést, ezen szempontot azonban, az igen tisztelt indítványozó föl nem állítja; igenis, mert ő nyomban a kérdések kitűzése előtt, határozottan és föltétlenül nyilvánítja, hogy Az országgyűlés megalakult, és \gy ez általam szóba hozott kérdést, már tényleg megoldottnak, bevégzettnek véli. Későbben azonban mégis az országgyűlés kiegészítéséről, integritásáról szól, s e kiegészítést, ez integritást, mint még most meg nem lévőt, határozottan sürgeti, követeli. (Igaz ! Zaj , Halljuk!) Es itt megvallom, hogy én némi nehézséget, hogy ne mondjam ellenkezést látok; mert bajosan találom átérthetőnek, hogy mi módon lehessen megalakultnak mondani azt, a mi még nem egész, a mi még nem integer; (Helyes! Halljuk!) ha megalakult is az valamivé, de bizonnyal nem azzá, a mivé fogott volna akkor alakulni, ha egész, ha integer lett volna, — a mi azt hiszem lényeges különbség. (Helyes!) Mi is tehát, a kik itt egybegyűlve vagyunk, és szegény hazánk sorsáról tanakodunk, megalakultunk magyarországi népképviselők töredék testületévé, de épen nem törvényes országgyűléssé, a mi szintén lényeges különbség. (Helyes!) Törvényeink, melyeket itten idézgetni fölöslegesnek tartok, kellő szabatossággal meghatározzák azt, hogy a magyarországi státus-életben minemű gyülekezet neveztethetik országgyűlésnek. Es ha immár, ezen gyülekezetünket eme törvények mértékével mérem: ezt törvényes országgyűlésnek semmiképen nem nevezhetem. (Halljuk!) Nem nevezhetem eredetére nézve, mert oly tény leges hatalom által hivatott ez össze, a melynek erre való törvényes jogosultságát, általában az alkotmányos elvek s a. mi positiv törvényeink értelmében okszerűen kétségbe lehet, sőt kell hoznunk; oly módon és oly helyre hivatott össze, hogy azt törvényesnek tekinteni, bái-mi szempontból is, ismét nem lehet, (ügy van!) Igaz, hogy az összehívás ezen törvénytelenségének fnlánkját a hatóságok igyekeztek elvenni azon nyilatkozat által, hogy ők nem a kiadott rendeletek, hanem a törvények értelmében választanak képviselőket; azonban ki tagadhatná egyfelől azt, hogy ezen utónyilatkozatok a törvénytelen meghivási tényt, vagy annak alakját törvényessé már nem tehették , más felől azt, hogy ittlételünknek , összejövetelünknek, ha nem egyedüli, de minden esetre egyik tényezője a törvénytelen meghívás; a tényező mivolta pedig múlhatlanúl kihat magának a ténynek, az eredménynek mivoltára is. Azonban, ha eltekintünk is összejövetelünknek eredetétől, hanem nézzük magunkat úgy, a mint vagyunk: lehetetlen gyülekezetünket törvényes országgyűlésnek nevezni, miután több oly hatóságok s illetőleg választó-kerületek képviselői nem hivattak ide meg, s ennélfogva nincsenek is itt, a kiket az 1818-ik évi, sőt részben az azelőtti törvények is, az országgyűlés műlhatlau kiegészítő alkatrészeiül nyilvánítanak. Gyakorta hallottam, sőt tényeinkben nyilvánulni láttam azon nézetet, hogy miután 22G igazolt képviselő van: tehát a képviselőház, a rendszabályok értelmében (15—19. §§.) megalakulva van. Ki ne hátira, hogy ezen nézetben fallacia van. Hiszen a ház rendszabályainak érvényes alkalmazása csak ott, és Csak akkor kezdődhetik, a hol és a midőn az országgyűlés megalakulhatásáfc szabályzó országos törvényeknek már elégtétetett; (Halljuk!) s midőn látjuk, hogy igen számosan azok közöl, a kiknek az 1848. V. t, 89*