Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

336 XXXII. ülés 1861. május 29-kén. tartásához kössük nemzeti létünket; mert a legcsekélyebb tágítással a mint hazánk ügyének ártunk: úgy fegyvert adunk elleneink kezébe megtámadtatásunkra. (Ugy van!) Nincs szándékom a t. ház türelmét hosszasban igénybe venni a múltak felemlítésével, hiszen történelmi munkáinkkal kezünkben, eléggé meglehetünk győződve minő lelki és testi erőnkbe került kedves hazánk és nemzetünk függetlenségének megőrzése, minő fájdalommal kell visszagondolnunk arra, hogy még az Árpád ház uralkodása alatt, annyi külellenségtől környezteivé, annyi elfoglalt tartományokban letelepedett idegen népekkel kellé intézményünket megismertetve kedvessé tenni, a különböző felmerült vallási viszályokkal szemben, belügyeink rendezése munkálatával bajlódni, de nemzetiségünk és hazánk függetlenségét a mint külellenség ellen megvédeni tudtuk, úgy az belfondorkodás általi támadásoknak kitéve soha sem volt, még a vegyes uralkodások alatt is. V. Albert osztrák herczeg, e házból első magyar királynak uralkodása alatt a nemzetiségek közti viszályok először merülnek fel, sőt Buda várában a magyar és németek közötti vérengzések által szentségtelenítetett azon hely, hol eddig az Árpádok uralma alatt honunk székhelyén, a nemzeti nagyság és dicsőség fénye ragyogott fel mindég. Ezen viszályok folytonos felmerülésének elősorolása nem ezélom, most egyedül a vitatkozási tárgyra térek által, mely annyira kimerítve fekszik előttünk, hogy ahhoz igen kevés leend szólani valóm. — A két előterjesztvény közti különbség kül tartalmára nézve, a mint látszatra igen csekély, úgy lényegére nézve roppant különbséggel áll egymás ellenében, annyira, hogy bár mikép iparkodnánk az öszszeálh'tással egy közép utat találni, — sikeretlen fáradtsággal kellene visszatérni és szerkezetünket ismét a többség által kivitt modorba venni fel; én részemről a mint meggyőződésem szerint a határozat mellett vagyok és attól eltérni nem fogok, sőt módosítását is akként formulázni, hogy a határozat érve és nyomatéka ezáltal erejében veszítsen, el nem fogadhatom: úgy elismerem, hogy a feliratnak is egy igen szép oldala van, az t. i. hogy sokat lehet benne mondani leplezetlenül ugyan, de mégis a stylba fektetve, mely a feliratokat mindég jellemzi, alázatos hódolattal és jobbágyi alázatossággal, (Felkiáltások: Ugy van! Nem áll!} azon tényleg uralkodó hatalomhoz, mely emai napig sem áll az 1622. H. t. ez. által parancsolt téren, sőt nem áll az 1790—9i. Ill-ik és ugyan az évi XIII. t. czikkely rendelete terén sem (Helyes! Zaj, Halljuk !). En üdvözlőin azok meggyőződését, kik azon hiedelemben vannak, hogy a feliratnak képesek annyi nyomatékot adni, hogy ezekből 0 Felsége belátva a nemzet méltányos panaszát, belátva a nemzet lelkén ejtett roppant sebeket, azokat kegyesen orvosolni és minden eddig elkövetett törvénytelenségeket megszüntetve , a nemzet alkotmányos jogait sértetlenül nem csak visszaállítani, hanem azt szentül megvédeni esküjével is kötelezendi magát; én mondom, ha van ily meggyőződés, az előtt csak meghajlani tudok és egyedüli óhajom az lenne, hogy ily meggyőződés sükere és teljesülése által az én hitem megtörve legyen; — de addig míg erre egy szikra kilátás nincs, míg e mai napig is a törvénytelenség és alkotmánysértések minden nemei, a nemzetközi jogok alacsony csonkításával nem is leplezve, hanem brutal módra gyakoroltatnak (Ügy van!) s míg a reactionárius osztrák miniszterek ellenjegyzései most is ott állanak a magyar kanczellárhoz küldött Magyarország belügyeire vonatkozó fejedelmi leiratokban, míg a múltból minden felirataink mellett a nemzet egy egész levéltárat tartalmazott sérelmei feküsznek előttünk orvosolatlanul, addig engedjenek meg uraim, hogy meggyőződésüket magamévá soha nem tehetem, és mivel tudom sőt meggyőződésem is az, hogy az osztrák kormánynak Magyarország iránti politikáját nem a törvényesség szempontja, hanem azon nyomás vezeti, mely magát az osztrák birodalmat közvetve vagy közvetlenül fenyegeti; mert tudom, hogy a leereszkedés és nemzetünkhözi ragaszkodás színezete egy sürii ködfátyollal borított mázolat, melynek valódi értékét csak a leleplezéssel lehet megítélni, addig bocsássanak meg, ha én inkább a cselekvés és tett terére lépek, mintsem egy oly alázatosan kérvényezett engedékenységgel ringattassam magamat, melynek keheméit csak a kábulás alatti időben élvezem, mig a felébredés és valónak öszszeállításával a perczenetnyikábulás élveinek utókövetkezményeit mint a mákony káros hatását kell hosszú és talán örök időre siratni. (Igaz!) A mi teendőink sokkal sürgősbek mintsem hoszas fel- és leirásokkal lehetne időnket pazarolni. Teendők még pedig életbevágó teendők halmaza fekszik előttünk, melyek felett a nemzetnek határozott Ítéletet kell hozni, nem pedig a közbeszólások tömkelegét szaporitni és ezzel időt vesztve tetterőnket czél nélküli szószaporitásokkal vesztegetni, — melyeknek csak a hírlapi közlönybe lehetne egyedül nyoma és akaratunk kivitelénél ott állanánk, a hol állottunk eddig, t. i. sokat azaz mindent mondanánk , elpanaszolnánk fájdalmunkat és végre mint a kórházi beteg könnyes szemmel könyörögnénk enyhítő írért és kapnánk oly szert, mely a fájdalmat egy időre csillapítja ugyan, de a baj gyógyitkatatlanságát segíti elő, ily kitéréseknek tehát sem magam, sem nemzetem továbbra kitenni nem akarva, —: a határozati indítványt minden kellékeivel pártolom és elfogadom. (Helyeslés) Engedjenek meg uraim, ha a határozat vagy feliratnak részletes és pontonkénti tárgyalása előtt — a forma körüli előadások részletezésébe bocsátkozom (Felkiáltások: Most? Zaj) ezt tenni nem azért akarom, mintha lelkem tiszta meggyőződéséből nem osztanám mind azon hazafias előtervesztvényeket, melyek a feliratot pártolók által felhozattak; hanem azért, hogy belátásom szerint egészítsem ki némileg azon, a történelemből felhozott idézeteket, melyek nézetem szerint kihagyattak, és én azért nem hallgathatom el neheztelésemet máj- előleg a felett, hogy az indítványtevő hazánkfiának nem egyedül általunk, hanem egész Európa által oly igen várt indítványa — a külföldi lapok által két nappal előbb közöltetett mint maga az előterjeszt-