Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

XXX n. ülés 1861. május 29-kén. 321 és az utóbbi közt. — Rudolf király szenvedélyesen űzte kedvencztudományát a csillagászatot Prágában, mig a-férfi- korának teljességében lévő Mátyás testvére — idejét, vérét, életét szentelé hazánk védelmére a százados török megszállás közt, országunk nagyjainak és az egész nemzetnek szeretetét kiérdemlette, és ezek által indítatva a Nagy-Szombatban tanácskozott nagyjaink reá bírták a királyt a korona átengedésre, ki is teljhatalommal ruházta fel Mátyás testvérét országgyűlés összehívására, mely Pozsonyban meg is tartatott, a királyi lemondó okirat elfogadtatott, és a koronázás előtti articulusokra esküt tőn H-ik Mátyás. Másként történt ez jelen esetben: egy bécsi zúgproeator, és egy rakonczátlankodó osztrák hadvezér vitték végbe Olmüczban a palotaforradaímat, még akkor nem is teljes kora helyesitett trónörökös nagykorúnak nyilvánítatott, és színházi heroldok által uralkodónak kikiáltatott. Jjgy hiszem t. ház, hogy ezen két esetben alig van valami hasonlatosság — döntő épen nincs. (Helyes!) Mi a 3-ik indokot illeti, mire legnagyobb súly nehezül, általános véleményem ez: Az óvatosság a mérséklettségnek, higgadtságnak és bölcseségnek kifolyása. Az óvatosság minden ember fiának üdvös. A legtöbb esetben előnyös, a legritkább esetben szokta követni megbánás. Törvényhozónak pedig lélekismeretbe járó kötelessége. Egyéni nézetem szerint szintén óvatosság, nyugottan várni bé a törvényes téren azokat, miknek jogszerüleg ugy is be kell következniök, — mielőtt rnaga a jog is a megadás vagy meg nem adás kételyeinek tétessék ki, mert a megadás amott oetroynak tartatnék, a megtagadás reánk nézve uj sérelem lenne. — De van még egy tekintet, mi szinte óvatosságra int, — tudva van a császári pátensekből, tudva van a közelebb tartott trónbeszédből: miként O Felsége alkotmányozó terveit hatalmának teljes súlyával érvényesiteni eltökéllette. — Most a birodalmi tanács egybe van gyűlve —jelenleg ha felírás menesztetnék — ezen gyűlöletes hatalom súlyt gyakorolna és felesleges lenne a felírás, egyszerűen átküldethetnék az a birodalmi tanácshoz (Nagyzúgás) —• és mi nem 0 Felségétől, hanem a birodalmi tanácstól veendenénk választ. En uraim az ilyen választ el nem fogadnám, én ily válasznyerhetósre működni magamban nem érzek hivatást. Uraim! az óvatosság, ha túlzott volna is , figyelemre méltó. Óvakodnunk kell még attól is, hogy a tények, miktől óvakodunk, ellenünk mint gyakorlat, érvül ne használtathassanak, mert magyar hazánkban a gyakorlat nagy hatalom — az törvényeket alkot, és még csak királyi szentesítést sem kér reájuk ; ellenkezőleg: írott és királyi szentesítést nyert törvényeket holt betűkké tesz, — példát mondok mindkét esetre: a Verbőezy Hármas törvény könyvét gyakorlat tette törvénynyé — és lám felek és bírák kötelezve érzik magukat általa, — a „curiales decisiones"t is gyakorlat tette törvénnyé — és én tudok ítéletet, miként a „Landesgericht" is ezekre hivatkozva itélt, •—• mondok példát arra is: hogy írott s király által szentesített törvényt törölt el a gyakorlat. Az 1525-ik évi 4-ik törvényczikkben ezen szavak olvashatók: „Lutherani etiam omnes ubicunque inRegno reperti fuerint non solumperEcclesiasticas, sed etiam per saeculares personas libere capiantur, et comburantur" és íme uraim a gyakorlat ezen törvényt is legalább annak a súlyosabb részit eltörlötte; mert igaz ugyan, hogy Thun osztrák miniszter elfogdostatta a lutheránusokat, hanem csakugyan egyet sem comburaltatott, hanem inkább törvénytelen pátensek contrasignatiójára alkalmazta. ( Éljenzés, taps.) Ezek az indítványra nézve átalános észrevételeim. Mi az avatott tollal fogalmazott felírási javaslatot illeti. ez mindnyájunknak érzelmeit tolmácsolja; átalánosságban véleményem felőle ez: Én olyas országgyűlésnek, mely egyetlen egy okirattal megkezdődött és be is végeztetett volna, sem a középkorban, sem egyébb ujabb időkben nyomára nem akadtam. És azt hiszem ezen országgyűlés sem végeztethetik egyetlen okmánynyal be. — A javallatfelirás is a maga idejében t. i. mikor a nemzetnek mind azon jogos követelései tettlegesen teljesítve lesznek, mi mellőzhetlenek arra: hogy törvényhozó testület magát illetékesnek érezze alkotmányos, jelesen oly nagy horderejű okmány szerkeztésére és menesztésére, minő azon irat, melylyel a szoros értelemben vett országgyűlési tanácskozmányok megkezdődnek, akkor azt hiszem, ezen felirat módosított kiengesztelt alakban t. i. bevezetésénél méltánylásul, s a berekesztésnéljó remények kifejezésével fog illető helyére menesztetni; a mikor azután a részletes tárgyalásnál szavazatomra igényemet fenntartom. Ezzel be van rekesztve a napirenden lévő tárgy iránti átalában értett nyilatkozatom, —- most már könyörögnöm kell még néhány percznyi türelméért a mélyen tisztelt háznak, hogy azon méltó indignatiónak, mi bensőmben van, némi elégtételt szerezzek. (Halljuk!) A közelebb múlt napokban némely osztrákminiszterium által inspirált bécsi lapok széles jó kedvükben tetszettek maguknak, országgyűlési tanácskozmányainkat rágalmakkal illetni, hogy azok valótlanok, alaptalanok, ábrándos túlzó merényletek — forradalmiak — ezt űzték átalánosságban, — közelebb már kihívóbbakká lettek, nemcsak a lapokban, hanem röpiratokban legjelesbbjeinket névszerint megnevezve rágalmazták — rágalmazták Deákot a magyar politika tiszta lelkületű bölcs veteránját, rágalmazták báró Eötvöst alkotmányosságunk és irodalmunk koszorúzott kedvenczét, rágalmazták Somsichot a vész perczeiben a legitim jogok egyedüE bajnokát, rágalmazták jobbra balra sok más jeleseinket. (Igaz!) ": Képv. ház napi. I. k. 81