Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

320 XXXII. ülés 1861. május 29-kén. zet; mert akarom, hogy kifogás nélküli alakban tudhassa a külföld is, hogy a magyar országgyűlés szorosan ragaszkodva az alkotmányhoz, csupán azt követelte, a mit a nemzetnek visszakövetelnie joga van; mert akarom, hogy elleneinknek, az úgynevezett reactiónak formakérdés se szolgálhasson ürügyül a nemzet törvényes és igazságos követelései mellőzésére; és végre mert akarom, hogy ha az országgyűlés, minden buzgó" törekvése mellett is, csakugyan eredmény nélkül lenne kénytelen eloszlani: a felelősség ne az országgyűlésre s közvetőleg a nemzetre, hanem azokra háromoljék, kik a nemzet törvényes és igazságos követeléseit megtagadták. (Helyeslés.) És mivel ebbeli nézeteimnek az igen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz politikai mély bölcseséggel kifejtett indítványa teljesen megfelel s az által még csak egyetlen egy elvét sem látom veszélyeztetve az alkotmánynak; a határozatot ellenben nem tekinthetem egészen oly eszköznek, mely fölfelé biztosíthatna , czélom azon kijelölt ágára nézve, hogy t. i. tudja s nem tudnia ne lehessen az uralkodó fejedelemnek a nemzet törvényes követeléseit; és mivel végre óhajtom, hogy az osztrák kormány a positivitas terére szoríttatva, kénytelen legyen határozottan nyilatkozni, s követeléseinket vagy megadni, vagy egyszerűen megtagadni, és igy ha szakítani akarna, szakítsanak fönt, de mi ne adjunk semmi okot, melyet elleneink felhasználliatnának: annálfogva az indítvány minden pontjaihoz szorosan ragaszkodva, pártolom a határozottan követelő, s az alkotmány ezen alapelveire nézve a további alkudozást teljesen kizáró fölírást. (Helyes! Éljen!) Bernáth Zsigmond: Felszólalásom t. ház! photogrammja lesz igénytelen egyéniségemnek. Ódonszerü lesz! mint vagyok magam. Régi modor szerint, véleményem irányadójául elemezen a napi renden lévő tárgyat: közös czélunk, eldűlt alkotmányunk visszaszerzése. Ennek elérésére indítvány terjesztetett elő, és irásba foglalt javaslat tétetett a ház asztalára. Az indítvány felirat menesztést tartalmazott azon tényleges hatalommal bird fejedelemhez, ki ezen országgyűlést összehívta. A javaslat nagy gonddal és bőlcseséggel fogalmazott felírási példány. Az indítvány indokoltatott 1-szőr azzal: hogy azon tényleges hatalommal bíró fejedelemmel, ki az országgyűlést összehívta, tudatni kell követelményeinket. 2-szor indokoltatott a hason esetekben történelmünkből és törvényeinkből merített gyakorlattal; és 3-szor legnagyobb súly fektettetett a törvényhozásban megkívántató óvatosságra. A javaslat indokokat tartalmaz, eszmetani következetü erkölcsi érveket —• hivatkozik ezeréves történelmünkre , királyi kötleveleinkre, s alkotmányos alaptörvényeinkre. Ezen elemezésemmel kezességet akarok nyújtani a mélyen t. háznak, hogy a tárgytól véleményem nyilvánításában kitéréseket se jobbra, se balra tenni nem fogok — biztosítani a t. házat, hogy azoknak ismétlésével, mik e házban oly buzgó lelkesedéssel elmondattak, s miket mi élvezettel hallottunk, becses figyelműket fárasztani nem fogom — még kevésbbé fogok polémiákba bocsátkozni —• legkevésbbé akarhatok pedig a szónoklati pályán versenyezni; hiszen tudom én, mert már érzem is: hogy én az egykor neki szilajodott rakonczátlankodó sajtó által (talán kissé méltatlanul és igazságtalanul) gúny tárgyává tett hajdani táblabirói karnak egyik hamvadó reliquiája vagyok (Éljen!) El fogom hát igénytelen véleményemet mondani táblabírói modoromban, egyszerűen, szárazon, és minthogy ily egyén környezetében már a szóvirágok is hervadoznak, el fogom azt mondani olyan parlagi nyelven, miként azt tisztelt választóimnak mindenike megérthetné. (Éljen!) El fogom azt mondani az elnökileg is kimondott szabály szerint jelenleg általánosságban. Mi az indítvány indokait illeti, azok között előtérben van az

; hogy azon tényleges hatalommal bíró fejedelemhez kell írnunk, ki ezen országgyűlést összehivta; megjegyezem, hogy ha Császár O Felsége ezen országgyűlést a szó betűszerinti értelmében összehivta volna; bizonyára saját kijelentett czélját — t. i. megkoronáztatását-e napig valószínűleg megközelítette, vagy el is érte volna, a nemzetet pedig megörvendeztette volna országunk területi épségének s törvényhozásunk törvényrendelte kiegészítésének vigaszával. Ámde 0 Felsége ezen országgyűlését nem összehívta hanem épen ellenkezőleg széjjelparancsolta a midőn királyhágón táli testvéreinknek külön országgyűlést, nálunk is megcsonkítottat méltóztatott meghívni. így azáltal, hogy a királyhágón túli választókerületeket meghívni elmulasztotta, 1-ször sérelmet követett el, sminket ismét épen azon útra akar visszaterelni, melytől az 1847

8 — ki törvények által hittük menekülésünket. 2-or, az pedig, hogy a vélünk — mindkét részről hozott és mind két részre koronázott királyunk által szentesitett törvények nyomán egyesitett testvéreinket, tőlünk épen ezen meghívása által elszakítani szándékozik, — ha a legszelidebb kifejezést használom is, —• alkotmányellenes államcsinnak nevezhető. (Helyes!) És ezen indokra nézve ez átalánosságban véleményem. A mi a második indokot illeti, t. i. a gyakorlatot, igaz az, hogy a gyakorlat, kivált ha a maga idejében sikeres volt — a bonyolódott kérdések megoldására igen kényelmes és rövid ut: ámde elengedhetlenül megkívántatik, hogy az eset kifogás nélkül analóg legyen, mert ha nem tökéletesen analóg — ugy az állitásnak csak hátrányára van és a bizonyítás szüksége kettőztetik; s igy van a jelen eset is. A t. ház engedelmével előhozom az egyetlenesetet, mely akár országgyűléseink irataiban, akár történelmi búváraink irodalmában , akár törvénykönyveinkben található. Ez a Rudolf király és testvéröcscse II-dik Mátyás története. Ezen esetben is azonban csak egy parányi árnyéka mutatkozik a hasonlatosságnak: t. i. az, hogy ezen természet rendén kívül végbe ment trónváltozás is palota revolutióval eszközöltetett, valamint a jelen V. Ferdinánd király és Ferencz Jósefé is szintén palota forradalom által követtetett el. Azonban a különbség nagy az első