Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

XXXII. ülés 1861. május 29-kén. 319 Fiume és a velünk már törvényileg egyesített Erdélyország meg nem hivatnak, ezen csonka országgyűlés magát illetéktelennek tartva, semminemű törvényhozási rendszeres működésbe nem ereszkedhetik; hogy a kormány ezen mulasztása miatt, sajnosán érzi az országgyűlés, hogy hazánk "különböző ajkú népeinek jogos és méltányos igényeit, azoknak jelenléte s meghallgatása nélkül azon testvéries készséggel , melylyel óhajtaná, ki nem elégítheti; hogy hazánk azon szülötteit is, kik eddigelé valláskülönbség s más tekinteteknél fogva az alkotmány jóvoltiból, s a polgári jogok közös gyakorlatából ki voltak zárva, s kiktől —• itt értem különösebben a magyar izraelitákat •—• a haza iránti szorosabb ragaszkodást s közszellemet némileg csak úgy várhatjuk, ha az alkotmányos jogokat velők is megosztjuk, — hozandó törvények által megnyugtathatja. Különösebben — pártolom és követelem: hogy az 1848-ki törvények, — azon törvények tudniillik, melyeket a törvényes magyar országgyűlés alkotott, s a törvényes magyar király szentesített, — s melyek a legújabb tapasztalatok szerint is a nemzet egyetemes akaratának valódi kifolyásai,—minél előbb teljesen visszaállíttassanak, oly világos kijelentéssel, hogy ezen fönálló törvényeknek semminemű discussiójába és revisiójába nem fog ereszkedni az országgyűlés; fönntartja azonban magának, — miképen az 1848-ki törvényhozás is kimondotta, -— hogy mostani sajátságos helyzetünknél fogva, az alkotmány teljes visszaállítása és a koronázás HiUgtörténte után, azokat a kor kivánataihoz képest nézete szerint szabadon fejleszthesse s tökéletesíthesse; hogy továbbá: a magyar felelős minisztérium a maga teljességében, s különösen a pénz- és hadügyi osztálylyal együtt, ismét helyreállíttassák, még pedig az 1848. III. t. ez. 26-dik §-árai tekintettel, vagyis a megyehatóságoknak s más önálló testületeknek, mint az alkotmányosság százados védbástyáinak önkormányzati jogához mért illő hatáskörrel, és: hogy az alkotmányos élet leghathatósabb szellemi eszközei: a szólás- és sajtószabadság is sértetlenül fönntartassék, mellyek nélkül szabad alkotmányos nemzeti fejlődés nem is képzelhető. Határozottan kimondandónak tartom azt is, hogy Magyarországnak az 1790. X. XII. és XIX. az 1827. III. t. czikkelyek, és más hazai törvények által biztosított, s fejedelmi eskük által szentesített önállásához s függetlenségéhez szorosan ragaszkodva az országgyűlés, a haza törvényes határain kívül, fölöttünk rendelkezni akaró bánninemü testületeknek felállításában vagy működésében, és igy különösen a birodalmi országgyűlésben is, se közvetve se közvetlenül nem fog részt venni soha; meg levén győződve a magyar nemzet jelleméről, hogy az a hit malasztaiban vetett bizalommal, egy jobb jövő reménye fejében kész lenne inkább a lehető legnagyobb szenvedéseknek magát ujolag alávetni, mint a haza szabadságát s önállását könnyelműen eljátszani. Es mivel a nemzetek közerkölcsisége és kegyelete egyik legbiztosabb támasza az országok fennállásának, hazánk azon nemeskeblü kíntanuiról sem feledkezhetik meg az országgyűlés, kik az 1848-ki korszak miatt a világ különböző részeiben elszéledve, méltatlanul szenvednek és sanyarognak; követelendőnek vélem tehát, hogy azok mint különben is se nem törvényes magyar bírák által, se nem magyar törvények szerint elitéltek, és igy már, vagy csak ennélfogva is, szerintünk teljesen ártatlanok, minél előbb szabadon és bántatlanul térhessenek vissza a hazába, s illetőleg jogtalanul elkobzott javaik is adassanak vissza. Végre ünnepélyesen kinyilatkoztatandónak vélem: hogy mindaddig, mig a sanctio pragmatica, ezen a nemzet és az uralkodó ház között törvényesen köttetett, kétoldalú szerződés alapján, a magyar alkotmány teljesen visszaállítva és biztosítva, mig a sanyarú absolut rendszernek még maiglan is némileg fönnálló törvénytelen rendeletei, az alkotmányellenes adórendszer, s az adónak, már ezen országgyűlés alatt, ennek méltósága és tekintélye tetemes sérelmével, fegyveres erő által parancsolt behajtása iránti szigorú intézkedések tettleg megszüntetve, e fölött az indítványban kifejtett alapos okok szerint a trónörökösödés rendje is a nemzet és dynastia érdekében kellőleg tisztába hozva nem leend, — addig a koronázási hitlevél készítésébe sem avatkozhatik az országgyűlés. (Helyes!) S ezeknek ily határozott alakbani elsorolása után, A mi a modort illeti: maga az ekópen elsorolt tárgyak minősége és természete is mutatja, hogy az nem lehet más, mint egyszerűen követelő; illedelmes ugyan, s a Mállott nagy szenvedések után is a nemzet jelleméhez és méltóságához illő, de őszintén és határozottan kijelentő, hogy az alkotmány ezen alapelveire nézve semmi további alkudozásba nem fog ereszkedni az országgyűlés. Végre A czél szerintem az, hogy a nemzet forró óhajához képest, a magyar alkotmány -— a mennyire lehet s tőlünk függ — minél előbb teljesen visszaállíttassák, természetesnek látom tehát, hogy a nemzet törvényes és igazságos követelései egyenesen ahhoz intézendők, a ki ezen országgyűlést pacificatio szine alatt egybehívta, a ki megígérte, s a kinek tettleg hatalmában is áll visszaállítani az alkotmányt. S e lépés se nem törvényellenes, se nem megalázó, nem törvényellenes, mert nincs oly törvény, melylyel ellenkeznék , nem is megalázó, mert a kért kegyelem megtagadása lehet — bár nem mindig •— megalázó; a jogkövetelés megtagadása ellenben csak igazságtalan lehet, sohase megalázó. (Helyes!) Sőt még szükségesnek is látom ezt különösen azért, mert akarom, legyen megnyugtatva a nemzet, hogy törvényes és igazságos követelései híven és őszintén tudattak az uralkodó fejedelemmel; mert akarom, hogy tudja s nem tudnia ne lehessen az uralkodó fejedelemnek, hogy mit vár s mit követel tőle Ígéreténél fogva a nem80*