Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

318 XXXH. ülés 1861. május 29-kén. látta mindenki, hogy alkotmányunk legsarkalatosabb jogarnak s biztositékainak, minő a pénz —-- s hadügy, egy — az ország határain kivül, nagyobbrészt idegen elemekből öszszealkotni szándéklott törvényhozó testület számárai fenntartása, hazánk törvénybiztositotta önállását, függetlenségét s alkotmányos lételünket semmisítené meg; —jól látta mindenki azt is, hogy ezen fenntartás nyomasztó idegen elemek hatása alatt nem lenne más, mint a birodalmi egység kedvencz eszméje valósításának, — az ellenünk oly buzgón czélba vett reális unió érvényesítésének ujabb megkísérlése — s az által hazánk ügyeire nézve az eddigi absolut befolyásnak alkotmányos formák közötti megszilárdítása. Azért nem is találkozott senki e hazában, •—• legalább nyíltan nem, — s remélem, ennekutánna még kevésbbé fog találkozni, a ki ezen alkotmányellenes kikötések elfogadását lehetőnek hinné, avvagy hihetné. De más részről a komolyan vizsgálódó feltalálhatta a kérdéses oklevélben azon alapelvet is, mely kilenez század óta az alkotmányos szabadsággal fölruházott magyar nemzetnek elidegenithetlen tulajdona; feltalálhatta különösen azon alapelvet, melynél fogva maga az uralkodó fejedelem ünnepélyes ígéretet tőn a nemzetnek Európa szine előtt: hogy ő a pragmatica sanctio, — vagy is hazánk jogviszonyai szerint, — máskép értelmezni nem is lehetvén -— az 1723-ki I és II. t. czikknek alapján, a maga teljes erejében vissza akarja állítani a magyar ősi alkotmányt. Nézetem szerint, valamint a protestánsok ügyében kiadott pátensben az 1790: XXVI t. czikknek nyíltan történt megismerése dönté el a kérdést: ugy itt is az oklevélben fölhívott pragmatica sanctio kétoldalú természetéből önként foly azon elv, mely egyszersmind magában foglalja teljes czáfolatát azon alkotmányellenes kikötéseknek. Ez azon alapelv, melynél fogva siettek a törvényhatóságok az előttük megnyílt alkotmányos tért, nem mint engedményt s kegyelmi adományt elfogadni, hanem mint a nemzetnek elidegenített tulajdonát tettleg visszafoglalni; — siettek magukat szervezni részint azért, hogy a nemzet által gyűlölt idegen elemek kormányzati befolyásától megszabadíthassák a népet; részint pedig s főképen azért, hogy mentül előbb létesülhessen az országgyűlés. A jelen országgyűlés volt tehát a nemzet legforróbb óhajainak egyike. Ohajtá pedig nem épen azért, mintha biztos sikert s csalhatlan eredményt várna ezen országgyűlés munkás tevékenységétől, mert jól tudja, hogy az országgyűlésnek egyoldalúkig, a felsőbb őszinte akarat hozzájárulása nélkül, nem állhat hatalmában eljutni az ígéret földére; — hanem ohajtá különösen azért, hogy az uralkodó fejedelemmel szemben, elfoglalva a törvényhozási tért, híven s őszintén előadhassa a nemzet törvényes és igazságos követeléseit; — hogy minden szabados nt s eszköz felhasználásával igyekezzék kivívni a nemzet alkotmányos szabadságát; és igy a haza jelen kétes és válságos állapotában, a nemzetben fölébresztett reményeknek valósulását; — ha pedig minden buzgó törekvései mellett sem hallgattatnék meg, akkor törvényes magatartása által a mivelt világ rokonszenvét kiérdemelve, egy ujabb keserű csalódás esetében , igyekezzék legalább erkölcsi megnyugvást szerezni a nemzetnek. S ez azon szempont, mely oly nagy fontosságuakká teszi a jelen országgyűlés első teendőit; ebben rejlik azon felelősség is, melyet oly mélyen érezünk mindnyájan e képviselőházban. S e ponthoz érve, tisztelettel kell meghajolnom azon egyetértés előtt, mely teendőink lényegére nézve jellemzi az eddigi hazafias nyilatkozatokat; de tisztelettel hajlok meg azon véleménykülönbség előtt is, mely a mód megválasztásában kissé aggodalmasabban nyilatkozik, mert ebben is csupán a haza javára s boldogitására intézett mag'asztos hazafiúi buzgalomnak és lelkesedésnek látom világos tanúbizonyságát (Tetszés). Legyen tehát megengedve, hogy képviselői állásomnál fogva én is saját nézeteimmel támogathassam meggyőződésemet teendőinknek ugy lényegére, mint alakjára nézve is. (Halljuk !) Mélyen érzem ugyan, hogy a reinek tollból kifolyt indítvány, s a már előttem nyilatkozott kitűnő tehetségek sokoldalú fejtegetései után, én ujat nem mondhatok, ismételni pedig nem szeretek; ezúttal szükségesnek látom azonban részemről a teendőink lényegére tartozókat — habár ismétlőleg is — röviden megemliteni, egyrészről azért, hogy véleményem tiszta színezetét megismertessem; másrészről pedig különösen azért, mivel egyéni felfogásom szerint a jelen kérdésben a tárgyak határozott körvonalozása, a czél és az alak elválaszthatlan logicai kapcsolatban állanak egymással. Három fő körülmény az, mi alapját teszi e tárgybani meggyőződésemnek: első: a tárgy, vagyis azon követeléseknek szabatos meghatározása, melyeket a nemzet érdekében mulhatlanul elsorolandóknak vélek; második: a modor, melyet az elsorolandó tárgyak minősége és természete igényel; harmadik: a czél, melyet elérni óhajtok, s melyből némileg önként foly az alak is, mint az általam fölvett czélnak leginkább megfelelni látszó eszköz. A mi a tárgyakat illeti átalában: Véleményem szerint is, követelőleg elmondandónak tartom mindazt, a mi a magyar alkotmány, s hazánk önállósága közjogi alapelveit s biztosítékait képezi, hogy abban az esetben, ha az alkotmány visszaállíttathatnék , — jövendőben a mostanihoz hasonló csapások egykönynyen ne érhessék a nemzetet. — E tekintetben igen sokat és nagyszerű érveket foglal magában a jeles indítvány, melyeket gyöngébb színekkel ecseteim akarni szerénytelenség volna részemről; szorítkozom tehát csupán a főbb elvek rövid megemlítésére. Pártolom és követelem tehát: Hogy az ország ugy anyagi, mint szellemi erejének csökkentése végett szándékosan megcsonkított területe, a magyar szent korona jogainál fogva mentül előbb kiegészíttessék, annak világos kimondásával, hogy mindaddig, mig Horvát- és Tótország, a véghelyek, a lelkes