Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

XXXI. ülés 1861. május 28-kán. 315 • a hangot melyet anyjától hallott, behozták iskoláinkba a német nyelvet; s hogy e dicső mivöket megkoronázzák , behozták ezekbe a jezsuitákat, kikről a históriából tudjuk, hogy ilyforma nemzeti operatióknál a legügyesebb assistensek. — Nem czélom e garázdaságokat fejtegetni, gyönyörííen fejték ezt ki többen, röviden csak azt mondom: a halál angyala egyformán fojtogatá és ölé mint anyagi ugy szellemi életünket, és gazoltak a nemzet testén, mint nem gázolt előttök a török, nem a tatár, de még a német sem. (Ugy van! Igaz!) És e dúlás után hagytak-e némi emlékeket maguk után? A spanyol mórokat barbároknak tartá az európai civilisatio, s olyanoknak Egyptom volt Pharaóit. De a mórok örök emlékül hagyák a művészetet, egy Alhambrát; az egyptomi zsarnokok itt hagyák a késő századoknak a pyramisokat. Es ők, Örök emlékül itt hagyák az uj épületnek, ama magyar Bastille-nak véres udvarait, az aradi várnak szent sánczait. De akaratlanul itt hagyának még egy nagy kincset, és ez az egyetértés; (Helyes!) s mit az ifjú szabadság nem vala képes összeforrasztani, azon részeket most összeenyvezé a közfájdalom, köznyomor! Mert az egész ország egy siralomházzá lőn. A Schwarzenberg-Bach-féle rendszernek tarthatlanságát, főleg az olaszországi csapások után, be kellett látnia az uralkodónak, be kellett látnia, hogy ha a státus végbomlását ki akarja kerülni, ezt más alapokra kell fektetnie mint a szuronyokra és paragraphusokra; mert a bajonettek csak sebeket ütnek, de sebeket nem gyógyítanak (Helyes!) s a német paragraplmsoknak csak negatív pólusok van, csak büntettek, csak kötelességeket szabtak a polgárokra, de nem adtak egyszersmind jogokat is, nem adták meg azon jóitevő , vonzó, éltető meleget, melyet a fejedelemnek mint napnak bírnia kell, bírnia főként e birodalomban, hogy e sok csillagok, az egyes országok, egy systhemába csoportosuljanak körüle. Sokan azt hivék: ez uj alap az October 20-ki diplomába tétetett le, s bár a Február 26-ki leirat legalább a szent István korona alá tartozó népekre leverőleg hatott, mert ebből Ausztriába való beolvasztási szándokot olvasának ki, — még is látván az utálatos zsarnoki Bach rendszemek naponkénti bomlását, azt hivék, hogy a tettleges hatalom talán mégis az alkotmányosság terére akar visszalépni, a kibékulési politikát követendi, s visszaállítja a törvényességet. De alig jövénk össze, már is mindünen hallánk és láttuk, mint működik ellenünk a mestersége"sen táplált reactionarius szellem; tudtunkra esett a katonai főparancsnok ellenséges és sértő napiparancsa; fájdalmasan olvasánk a cseh országgyűlés elnökének ellenünk irányzott szavait, midőn apáink tróntmentő mondásával „Moriamur pro rege nostro" a magyarok leigázására izgatott. Most kérdem, lehet-e ezt másnak "venni, mint ugyanannyi provocatiónak? Vagy midőn a bécsi trónbeszédben egy szóval sem látjuk említve a pragmatica sanctiónak minket bíztositó pontjait; de einlítve látjuk a Február 26-ki leiratot, mint reánk octroyrozott alaptörvényt, s említve az egységes és oszthatlan Ausztriát, melyet a császár minden hatalmával összetartani akar; akkor kérdem lehet-e itt föltenni kibékulési hajlamot? Es midőn a legnagyobb részben bureaucratákból Összeállított bécsi Reichsrath válaszföliratában semmi egyebet nem olvasunk, mint a trónbeszéd visszhangját, semmit, mint fölséges, dicső Ausztriát, — mely dicső szóra, melleslegesen legyen mondva, mi lelkesülni nem tudunk, — (Ugy van!) semmit, mint beolvasztási szándékot, és ezt halljuk azon népek képviselőinek szájából, kik ha csakugyan szabadok lesznek, főleg nekünk mint úttörőknek köszönhetik alkotmányukat, és most jutalomban azon tüskekoronáért, melyet 12 évig megváltó gyanánt értök is viselénk, most a trónbeszéd válaszában azzal felelnek, hogy minket beolvasztanak. Akkor kérdem, nem szükség-e, nem kötelesség-e, hogy mi e kesztyüdobás után szintén határozott jellemet oltsunk magunkra, s nekik röviden azt válaszoljuk: jöjjetek és próbáljátok ?! És ok ezt kimondák azon perczben, midőn százados nyomás után legelőször fejezhetvén ki fájdalmaikat , különben is oly lágy, oly békülékeny szokott lenni a kedély. Uram bocsásd meg tévedéseiket, mert nem tudják mit cselekesznek! Mert ha tudnák, nem ásnák a magyarok beolvasztása által önszabadságuk sirját, mit már is több szónok oly jelesül mutatott ki. Es ezért még egyszer nyíltan kimondom: e válaszfölirat nem a Lajthántuli népek hangja, mert a nép mindenütt igazságos, de dignitáriusok és bureaueraták hangja. (Ugy van!) A válaszfölirat beolvasztásunkat kívánja; de kérdem, mi jogon ? Mig a Lajthántuli országok absolut hatalommal kormányoztattak; addig a magyar országgyűléseket tartott, s intézé dolgait függetlenül, Ausztria minden befolyása nélkül; miért ? mert független volt ettől: mi ha nem lett vohia, ugyanazon absolut rendszernek kellett volna itt is léteznie. Ez világosan mutatja, hogy azzal semmi legkisebb reálunk) nem köté össze. Es a státusösszeg fönnállott s hatalmas volt. Nem a lenni vagy nem lenniről van itt tehát sző Ausztria részéről — midőn a Reichsrathba akarnak erőszakolni, sőt inkább nemzetünk megsemmisítéséről eonstitutionális utón, mi 336 évig absolutisticus utón nem sükerült. Ha 340 évvel ezelőtt a fölségesen uralkodó habsburgi ház kialszik, s a Lajtkántuliak jőnek királyainkhoz, hozván koronát —• s ezért viszont ajándékul csak üldözést, csak több mint 300 évi nyomást kapnak s most mi azt mondanók .• fejedelmünk adott számunkra valami octroyrozott constitutiót, mi ezt megosztjuk veletek, de olvadjatok belénk; vájjon elfogadnák-e ezt Ausztria népei? Ugy hiszem nem. — Sokkal természetesebb, hogy mi is azt mondjuk: Tartsátok meg az újra festett kremsiri gyermekjátékot, mulassa79*